Befejeződtek az Esztergomi Várszínház nyári programjai. Hosszú lenne méltatni a különböző műfajú művészeti programokat, s nem is az én tisztem. Gyerektábor, mesebemutatók, népzene, s nemcsak hazai programok, de a japán esttől kezdve, a Kárpát-medencében lévő magyar programokból szemezve, igaz gazdag repertoárja volt a nyári programoknak. S az utolsó két estén két koncert jelentette a csúcspontot.
Az egyik, a Barbara Streissand! És én? címmel megtartott koncertről a következő olvasható a várszínház oldalán:„Kozma Orsi zseniális éneklésével letarolta az Esztergomi Várszínház bazilika melletti nagyszínpadát. Vastapssal ért véget a szenzációs koncert. Nagyon odatette magát mindenki ezen a koncerten: Kozma Orsi és a magas nívót képviselő veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar és persze a remek, ragyogó jazzisták”.
S a búcsúesten ott voltunk sokan, zsúfolt nézőtér volt.
Az égbe nyúló bazilika alatt, a szakrális térben a szuper színpadon, az esthez illő megvilágítás, s egy magyar világművész, saját tervezésű hangszereivel és kitűnő művésztársaival egy csodálatos esttel ajándékozták meg a nézőket.
Műsorukról, a hangulatról, a légkörről, amit teremtettek ez olvasható a színház oldalán: „A végtelen zene csodája. Tüzes színnel világították meg a futurisztikusra álmodott két magyar csodazongorát a bazilika előtti színpadon és Bogányi Gergelyék ehhez mérten tüzes zenei csodát varázsoltak az Esztergomi Várszínház idei szezonjának zárókoncertjére, ahol csúcspontként előadták a Bolerót. Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész és vendégei: Binder Károly Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző, érdemes művész, Boros Misi és Varga Gábor feledhetetlen, emlékezetes esten mutatták be: a választott darabok végtelenek, az éj csillaghálójában a hangok fennakadtak és megszentelték a koncertet.
Bogányi Gergely és Boros Misi klasszikus szerzők műveivel, részleteivel, tételeivel ajándékozták meg a közönséget. Játszottak Bachot, Mozartot, Csajkovszkijtól A hattyúk tavát, A diótörőt és mindenki nagy örömére a hely szelleméhez illően elhangzott Liszt Ferenc Esztergomi miséje, melyet annak idején maga a zeneszerző vezényelt 1856-ban a bazilika felszentelésekor.
Binder Károly és egykori tanítványa, Varga Gábor a jazz vonalat hozták be témáikkal, improvizációkkal. Megidézték a magyar népdalok világát A csitári hegyek alatt-tól a Hej, Dunáról fúj a szélig, megmutatva a stílus, a műfaj milyen kalandos zenei utazást és szabadságot ad alkotónak és a közönségnek, ha kiválasztott zenészek, művészek ülnek a hangszerek mögött.
Az est csúcspontja volt, mikor a négy zongoraművész együtt játszotta el Ravel Boleróját. Olyan erővel, energiával, magas szinten, hogy arra még a legínyencebb rajongók is nagyot csettintettek ovációval egybekötve.
A megszentelt pillanatok beivódtak a lelkekbe és még sokáig ott maradnak. Fényt hoztak a világba, a bazilika köré és a nézők szívébe is. A világszínvonalú koncert méltó zárása volt a 35. évadát ünneplő Esztergomi Várszínház ide évadának. A végtelen zene csodájával, titkaival, a művészet hatalmával átszitálva.”
A Bogányi-koncert művésze így vall magáról: „A remekművek hordozzák az igazságtartalmat. A zene minősége életem minőségét adta.”
A nagyszabású eseményen a színpadon látható és hallható volt a magyar fejlesztésű csodazongora. A népes közönség vastapssal jutalmazta, köszönte meg a felejthetetlen élményt.
Tisztelet, köszönet a Várszínház igazgatójának, Horányi László rendezőnek, színésznek, és mindazoknak, akiknek köszönhetően harmincöt éve tapsolhat a helyi és távoli színházlátogató közönség, a királyi város lakossága, és a Duna bal partján élő magyarság.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
