Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök Budapesten találkozik, Orbán Viktor tehát a házigazdája annak csúcstalálkozónak, amely elvezethet a békéhez. Ráadásul erről Zelenszkijnek nem szóltak előre. Emiatt óbégat most a nyugati mainstream média. Mondja ezek után valaki, hogy a könny íze sós! Nem, drága barátaim, a lépes méznél is édesebb!
És elégtétel sok mindenért. A rengeteg leckéztetésért, hetes cikkelyezésért, kioktatásért, szankciókért. Azért az éveken át szajkózott ordas hazugságért, hogy Magyarország teljesen elszigetelődött, hogy Orbán Viktor személyesen elszigetelődött. Ez annyiban mondjuk igaz, hogy
a legmagasabb ligában már valóban csak a legjobbak játszanak
– azokból pedig nincs sok, mindössze talán egy tucat az egész glóbuszon. És Orbán ebben az igen szűk körű, „belépés csak nagymenőknek” klubban mozog. Rendre ott ül azoknál az asztaloknál, ahol az európai uniós nagykutyáknak kellene – de ők erről „valamiért” rendre lemaradnak.
Annak az EU-nak, melynek van egy bizottsági elnöke, megbecsülni sem lehet, hány fős túlfizetett sleppel, meg egy dedikált „külügyére”, úgynevezett kül- és biztonságpolitikai főképviselője, szintén túltenyészett és túlfizetett sleppel. És van ENSZ, Európa Tanács, NATO, meg még ki tudja micsoda
– mindegyik arról szólt, hogyan NE lehessen békét teremteni Ukrajnában, hogyan lehetne még több fegyvert szállítani Ukrajnának, ergo hogyan lehetne még tovább meghosszabbítani a szenvedést és még jobban eláztatni a földet vérrel.
Tegnap bizonyságot nyert, mekkora a valós súlyuk ezeknek a semmirekellőknek.
Természetesen nem kell túlértékelni sem Magyarország, sem Orbán szerepét:
nem mi fogjuk megcsinálni a világbékét. De méretünkhöz, lehetőségeinkhez képest többet tettünk érte, mint bárki más!
Ami itt a lényeg, az az, hogy VAN egy kis ország Európa közepén, amely egyedüliként mert kiállni magáért, az elvei és érdekei mellett már akkor is, amikor a legnagyobb volt a szembeszél, amikor az amerikai elnök jó esetben szunyókált, rosszabb esetben ellenséges volt velünk szemben. És mindvégig, miközben a „szövetségesek” eszüket vesztve hódoltak Zelenszkij előtt – napjában többször.
Mit várunk a budapesti csúcstól? Azt, amit az EU-tól vártunk volna éveken át, amire alkalmatlannak bizonyult: párbeszédet, a béke elősegítését, annak előmozdítását. Se többet, se kevesebbet.
Addig pedig ízleljük meg a most kínok kínját elszenvedők könnyeit, a BBC-től a Reutersen át Zelenszkij európai csicskásaiig– akik most halálra aggódnak amiatt, hogy Magyarország történelmet ír…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
