Április 27-én, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége szervezésében került sor az Üdvözlet a Felvidékről, Bátorkesziről című mandala- és képkiállítás megnyitójára a Nemzetiségek Házában. Az esemény kiváló lehetőség volt a felvidéki Bátorkeszi kultúrájának és hangulatának megismertetésére a cseh fővárosban.
Almási Eszter, a Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetsége Prágai Helyi Egyesülete elnökségi tagjainak rövid kultúrműsora után Szabó János, az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük a három bátorkeszi alkotót, valamint Jana Gombárovát, a cseh kulturális minisztérium regionális és nemzetiségi osztályának munkatársát, Kassai Hajnalt, a prágai Liszt Intézet igazgatónőjét, Jakub Štědroňt, a Nemzeti Kisebbségek Háza kulturális nonprofit szervezet igazgatóját, Fehér Mártát, a rendezvény egyik főszervezőjét, valamint Molnár Bálint Elődöt és Finta Viktóriát, akik az alkotásokat válogatták a kiállításra.
Ismerkedjünk meg a három bátorkeszi születésű amatőr képzőművésszel, akiknek munkái nagy sikert arattak a prágai kiállításon, akik a festészet bűvkörébe kerültek, de életpályájukat mégis egyéb, hétköznapi foglalkozások töltötték ki.
Az is közös bennük, hogy ma már mindhárman nyugdíjasok, és most teret, időt szentelnek tehetségük kibontakoztatására.
Farkasné Kuki Katalin gyermekkorától e nagyközségben él családjával. Az alapiskola elvégzését követően a dél-komáromi Ipari Szakmunkásképzőben tanult, textilgyártó-fonó szakon. Egészen nyugdíjba vonulásáig a szakmájában dolgozott; a kezdeti években a dél-komáromi Lenfonógyárban, később a nyergesújfalui Magyar Viscosa Gyárban.
A kiállítás megnyitóján megjelentek egy csoportja (Fotó: Nemzetiségek Háza)
Gyerekkora óta rajzol, szakiskolás évei alatt négy évig szorgalmasan látogatta a rajzkört, melyet Kóthay Ernő festőművész vezetett; így szakavatott mester vezette be őt a művészet világába. Ennek kapcsán arra is lehetősége adódott, hogy a nyári szünetekben a szakkör eredményes tagjaként képzőművészeti táborokba is eljusson. Alkotásait tanárai rendszeresen továbbították a középiskolások számára meghirdetett rajzversenyekre, ahol 1976-ban egyik portréjával első helyezést ért el. Ennek jutalmául szintén kéthetes képzőművészeti táborban vehetett részt Hódmezővásárhelyen.
Farkas Katalin 1988-tól kezdett intenzívebben festeni. Tehetségének híre az egész környéket bejárta; így számos alkalommal bemutathatta műveit csoportos kiállítások keretében, többek között szülőfalujában, Bátorkeszin, Naszvadon, de eljutott Pozsonyba, sőt Egerbe is, ez utóbbi helyszínen absztrakt festményei kerültek kiállításra.
Képei sok esetben saját fantáziájának szüleményei, de akad, amit más kép sugallatára, vagy saját fotózása alapján készít – módosítva ezeket egyéni ízlésvilága szerint. Szívesen fest tájképeket, csendéleteket, de absztrakt festményeket is.
Farkas Katalin felnőttként is több alkalommal részt vett képzőművészeti táborokban, rendszeres résztvevője volt a Naszvadon megrendezett nemzetközi zománcművészeti seregszemlének. Itt, a képzőművészeti szabadiskolában a festészet mellett belekóstolt a tűzzománc készítésébe is. Farkas Katalin művei mesélnek: elvarázsolnak és magukkal ragadnak.
Balról Miriák Ilona,Varga Júlia, Jana Gombárová, Fehér Márta, Farkas Katalin (Fotó: Nemzetiségek Háza)
Vargáné Nyers Júliát gyökerei szintén Bátorkeszihez kötik, hiszen itt élte gyermekéveit és ifjúságát. Már alapiskolás éveitől vonzalmat érzett a rajzolás, a festészet iránt, ám a sors mégis úgy hozta, hogy 2016-tól kezdett csak el e művészeti ággal foglalkozni. Az alapiskola elvégzését követően a Komáromi Középfokú Szaktanintézetben az elárusítónői szakmát tanulta ki, több helyen is dolgozott a Jednota boltjaiban. Közben családot alapított és Köbölkútra költözött. Egyik legkedveltebb elfoglaltsága a ház körüli virágoskertje, amelynek pompája kora tavasztól késő őszig nemcsak szépérzékét, de szorgalmát is dicséri.
Nyers Júlia a festészet alapjait teljes mértékben autodidakta módon sajátította el, amit folyamatosan fejleszt. Úgy vallja, sohasem késő.
Ezzel biztatni akar másokat is, hogy az idő múlásával se mondjanak le régi vágyaikról, hiszen minden emberben rejlik valamilyen adottság, aminek kibontakoztatására csupán elszántság és idő kell.
Balról az első Szabó János a kiállítás megnyitóján (Fotó: Nemzetiségek Háza)
Nyers Júlia saját örömére és mások gyönyörködtetésére fest, alkotásai legtöbbször akrillal, olajfestékkel készülnek, de kipróbálta az akvarellt és pasztellt is. Többnyire tájképeket, csendéleteket fest, melyek sok estben saját fantáziája alapján készülnek, de a látott természeti táj emléke is benne rejlik. Kiállításai voltak szülőfalujában, Bátorkeszin, jelenlegi lakhelyén, Köbölkúton, továbbá Szőgyénben, Kövesden, Bélán, Szőnyben. Alkotásai mindenütt nagy sikert arattak a szemlélő közönség körében, ami további aktivitásra sarkallja.
Miriákné Fazekas Ilona korábban óvónőként dolgozott, és képzőművészeti adottságait a családalapítás után bontakoztatta ki. Sokféle talentummal megáldott színes egyéniség. Gyönyörű énekhangjának köszönhetően már alapiskolás éveiben Karátsony Imre, a nagynevű zenepedagógus gyermekkórusában szólót énekelt, s ezt a tevékenységet a helyi kamarakórusban felnőttként is folytatta.
Hasonló érdeklődést mutatott a képzőművészet iránt, ám az élet hétköznapi folyásában ennek konkrét művelése mégis háttérbe szorult. Ilonka a gimnáziumi évei alatt tusrajzokat készített, aztán az érettségit követő munkahelyi tevékenysége a kisgyerekek színvilága felé fordította. Hosszú évekig óvónőként dolgozott, így képzőművészeti adottságai munkája keretét töltötték ki.
A családalapítást követően érdeklődése még inkább a praktikus dolgok felé irányult, kötött, horgolt, ebben bontakozott ki alkotó kedve, szépérzéke. Tányérfestéssel is próbálkozott, környezete díszítésében ez is nagy szerepet kapott. Egyik kedvtelése mindmáig a ház körüli virágoskertje, mely esztétikai érzéke mellett szorgalmát is dicséri. Az arra sétálók minden évszakban gyönyörködve tekinthetnek udvarába.
A kiállítás célja a felvidéki kultúra megismertetése a cseh és az ott élő magyar nemzetiségű polgárokkal (Fotó: Nemzetiségek Háza)
E sokrétű tevékenység mellett egész élete folyamán benne élt a vágy, hogy festészettel foglalkozzon. Az időhiány miatt, mely a gyermeknevelés és a munkahelyi elfoglaltság velejárója, ez nehezen volt összeegyeztethető. De most, hogy elérte nyugdíjas éveit, hozzáfogott, hogy eddig háttérbe szorult kedvtelésének élhessen. Az elmúlt egy-két évben több tanfolyamon is részt vett, ahol különféle festészeti technikákat sajátított el.
2017 decemberében mutatkozott be először képzőművészeti alkotásaival szülőfalujában, Bátorkeszin, az adventi ünnepségek keretében megrendezett kiállításon, ahol a község további tizenegy amatőr tehetségével közösen mutatta be munkáit.
Pár évvel ezelőtt kezdett foglalkozni mandalafestészettel, ami teljesen magával ragadta. Általa belépett egy csodálatos misztikus világba. A mandalafestészet maga is egy meditáció.
A mandala Isten mosolya! Ha ránézünk egy mandalára, kinyílik egy kapu, a szeretet kapuja. A mandalák olyan rezgéseket bocsátanak ki magukból, melyek hatással vannak a testünkben lévő energiaközpontokra, vagyis a csakrákra. A mandala képes harmóniát teremteni az életünkben és beindítani az öngyógyító képességeinket. Fontosnak tartja, hogy a kezei közül kikerülő alkotások esztétikai élményt nyújtsanak és ügyel a precizitásra, ami elengedhetetlen tényező az esztétikai élmény eléréséhez.
Szemet gyönyörködtető alkotásaik láttán joggal nevezhetjük mindhármukat amatőr művészeknek.
Miriák Ferenc/Felvidék.ma
