Kigyúrt testű, napbarnított bőrű, jóképű fiatalemberek a strandon életmentőként dolgoznak, akik egész nap a csajokat lesik, és kellemes zenét hallgatnak. Sokan így képzelik el az úszómesterek nyári munkáját. Az állítás első része még megállja a helyét, azonban az úszómesterek tevékenysége jóval összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk.
Kilátogattunk a komáromi termálfürdőbe és a pati strandra, hogy kicsit közelebbről is megismerkedjünk az életmentő srácokkal és bemutassuk őket. Csóka Dávid és Csicsó Tamás, a komáromi termálfürdő úszómesterei jó fej srácok, akik közvetlen, nyílt és pozitív életszemléletükkel a fürdő első számú életmentői. Nem ők mondják, mert ők annál szerényebbek.
„Összetett munkánk van – meséli Dávid. – A karbantartásról kezdve a medencetisztításon át egészen az életmentésig széles a skála.” Sorolni kezdi az aznapi tevékenységet, és a tizenkét órás szolgálat felelősségteljes munkáját ecseteli. Tamás elmondja, hogy elsősorban ők egyfajta kisdoktorok, hiszen különféle sérüléseket látnak el, és a mentők kiérkezéséig ők felelősek a látogatók testi épségéért. Ez pedig nagy felelősség. „Nagyon oda kell figyelni, ez nem egy egész napos szórakozás, hanem igazán fontos és komoly munka” – mondja Dávid. A helyszín is megfelel nekik. Bár elég kritikus a közvélemény a fürdőt illetően, a srácok egybehangzóan állítják, vannak ennél rosszabb helyek is. Kiemelik, hogy a komáromi termálfürdő higiéniai szempontból magas szinten van, erre fokozottan ügyelnek. Folyamatosan tisztán tartják a medencéket és környéküket. Főidényben megfordul itt kétezer ember, akik között cseh és német turisták is vannak. Aki úszómester szeretne lenni, annak nagyon jól kell tudni úszni, és a továbbiakat egy kétnapos tanfolyamon elsajátíthatja. Dávid lassan tizenöt éve vízilabdázó, szóval második otthona a víz. Anélkül nem is tudná elképzelni az életét. Két év után Londont Komáromra cserélte. Mint mondja, elsősorban a honvágy miatt, másrészt pedig ide kötik az emlékek.
Nincs ezzel másként Tamás sem, aki Budapestről jött haza Komáromba. „Még emlékszek arra a Komáromra, amikor élt a város, hétvégeken dugig voltak a szórakozóhelyek, sokan korzóztak a városban. Hiszek abban, hogy néhány éven belül visszatérhet az élet a városba” – mondja reménykedve Tamás. Mindketten tagjai a privigyei vízimentő szolgálatnak, ahol van továbbképzési lehetőség. Dávid emiatt is csinálja. A pénz kevésbé motiválja. Ugyanígy van ezzel Tamás is, aki úgy gondolja, így tartalmasan eltölti a nyarat. „Aránylag jó a munka. Akadnak érdekes helyzetek. Mint mindenütt, ahol emberekkel foglalkoznak, előfordulnak súrlódások. Megpróbáljuk a lehető legjobban kezelni. Akadnak ugyan szélsőséges esetek, de nem az a jellemző” – avat be munkájukba Tamás. Az emberi butasággal ők sem tudnak mit kezdeni, vagy éppen a legénykedő ifjú titánokkal, akik egy alkoholos befolyásoltságtól megbátorodva merész tettekre vetemednek. Ilyenkor az úszómesterek lazán figyelmeztetik őket. Eddig még nem voltak kirívóan nehéz esetek, amit ne tudtak volna kezelni. A vörös és fehér színű ruházatuk, akár az uniformis, tiszteletet parancsol. Mint minden egyenruha, ez is vonzza a lányokat. Mindketten sejtelmesen mosolyognak, hogy micsoda kiváló lehetőség ismerkedésre. Úriemberként viselkednek, de azért egy kis flört vagy kellemes szórakozás benne van a játékban. A többi pedig a műszak letelte után alakul.
Komárom után Pat irányába indultunk, ahol az egyszerűen csak Andrejnek becézett fiatalember kalauzol minket. Részletesen elmeséli az úszómesterek munkáját: az életmentésen túl sokféle feladattal is meg kell birkózniuk. Ott is szigorúan veszik a szabályokat, hiszen azok a látogatókért vannak. Andrej már komolyabb esetekről is beszámol, amikor valódi életmentésről is beszélhetünk. „Mi fél lábbal a börtönben vagyunk, hiszen, ha valami balul sül el, minket tesznek érte felelőssé, ezért is komoly odafigyelést igényel ez a munka. Legnagyobb gondot a felelőtlen szülők és az ittas fiatalok jelentik” – meséli komolyan.
A pati üdülőfaluban naponta háromezer ember is megfordul, ezért is ügyelnek a szabályok betartására, hogy a látogatók kellemes emlékekkel távozzanak. Bár akadnak tragikus esetek, ezekről értelemszerűen nem igazán szeretnek beszélni. Sokkal inkább azokról a pozitív élményekről, amelyeknek köszönhetően élvezik, amit csinálnak. Andrej szereti a munkáját, már három éve teljesít szolgálatot. Művelt, intelligens és több nyelvet beszélő emberek az úszómesterek. Andrej azt mondja, ez elengedhetetlen, hogy emberekkel tudjanak kommunikálni és ismerkedni. Ma már a strandon lehet a leginkább csajozni. Mikor erről kérdezek, szinte csak úgy záporoznak a különféle történetek, hiszen az egyenruha vonzza a lányokat. „Mesélhetnék eléggé meredek történeteket. A részleteket azonban meghagyom a fantáziának. Annyi azonban bizonyos, hogy ha a hétvégi házak beszélni tudnának, izgalmas örömökről számolnának be” – mondja sejtelmesen Andrej. Annyit azonban elárul, hogy műszak után, éjjel féktelen bulik sora következik. „Olyan ez a hely, mint Las Vegas. Ami itt történik, az itt is marad. Nagyon jó itt. Zajlik az élet. Olyan itt, hogy nem is akarsz hazamenni. Erre az időre ez az otthonod, itt igazán élhetsz. Szolgálat után bulizunk, lányokkal ismerkedünk, jól elvagyunk, szórakozunk” – árulja el Andrej. Búcsúzásképpen megjegyzi, hogy ami ott zajlik, azt szóban lehetetlen elmesélni, személyesen át kell élni, mert Pat is életre szóló izgalmakat rejt.
Borka Roland, forrás: LOOK magazine, Felvidék.ma
