A várandós, illetve kiskorú gyermekét nevelő alkalmazott az érvényes jogszabályok értelmében, ha részmunkaidőben szeretne dolgozni, a munkaadónak biztosítania kell a feltételeket. Az igény elutasítását akkor teszi lehetővé a törvény, ha mindez objektív akadályokba ütközik, azaz a kérdéses cég jellegénél fogva nem tud osztott munkaidőt kínálni.
Egy Csehországban történt eset miatt lángolt fel Szlovákiában is újra a vita e témában. A libereci városházán dolgozó nő részmunkaidőt igényelt, mert kiskorú gyermeket nevel, ám nem járt sikerrel. Ő azonban a munkaidő lejárta előtt hazajárt, s emiatt elbocsátották. A nő bírósághoz fordult. Végül a Cseh Legfelsőbb Bíróság hozta meg a döntést, kijelentve, hogy a munkáltatónak nem volt joga elbocsátani az asszonyt, mert képtelen bizonyítani, hogy a kért részmunkaidő bevezetése gondot okozott volna számára. Szakemberek szerint a cseh döntés a szlovákiai bíróságok számára is precedensként szolgálhat.
„El kell dönteni, mit szeretnénk. Kizárólag a munkáltatókat és a foglalkoztatottságot akarjuk-e védeni, vagy a szülőknek is engedményeket teszünk ” – magyarázzák a szociológusok. Bár az Európai Unió irányelvei és a szlovákiai munkatörvénykönyv is előzékeny a családokkal szemben, hiszen a munkáltatónak elrendeli a részmunkaidő engedélyezését, ha igénylik, a gyakorlat teljesen mást mutat. Mégpedig azért – mondta el a Felvidék.ma-nak Bauer Edit szociálisügyi szakértő –, mert a rendszer nem tökéletes. „A munkáltató számára a részidős munka ára megdrágul, a járulékterhek ugyanis nem csökkennek arányosan”. Rastislav Machunka, a Munkáltatói Szövetségek Társulásának elnöke is megerősíti: „A munkaadók nem szeretik a módosított munkaidőt. Az ugyanis költségesebb”.
A Profesia munkaközvetítő adatai szerint csak az emberek 5-6 százaléka dolgozik részmunkaidőben. Machunka szerint maguk a munkavállalók sem igénylik, nehogy hátrányba kerüljenek a többi alkalmazottal szemben.
BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47174,46976,45927″}
