Amikor a XVIII. század közepén a Pusztatemplom romossá vált, s a mellette lévő temető is betelt, a falu halottait a mai templomtól északnyugatra fekvő Alsótemetőben helyezték örök nyugalomra.
A dombon lévő régi sírkertbe már csak a nemesek temetkeztek tovább, illetve azok, akiknek régebben kialakított sírhelyük volt itt. Időközben, mivel nagyobbodott a település, és sok áldozata volt az olyan betegségeknek, mint a kolera, a spanyolnátha, a tüdővész, magas volt a gyermekhalandóság, ez a temető is betelt, s vele szemben megnyitották az újabb sírkertet, a Felsőtemetőt. Az előbbibe már régen nem temetkeztek, de az utóbbiban is több olyan sírhely volt, melyet nem gondoztak, hisz sok esetben az elhunytak utódai sem éltek már, vagy a távolba szakadtak.
Néhány éve az Alsótemető helyén a községi hivatal kialakította a környéken egyedülálló létesítményt, az Emléktemetőt. Itt őrzik az elhagyott sírjeleket. Sajnos, a hajdani egyszerű vagy díszes, szépen megmunkált fakeresztekből már egy sem került ide, nagyrészük ugyanis az idők folyamán elkorhadt. Állnak viszont a különféle típusú sírkövek. Ezeket a teraszosan kialakított emlékkertben három félkörös sorban helyezték el.
A sírjelek anyaga homokkő, műkő vagy gránit. Egykor sok sírkő került a faluba Romhányból, de készítettek síremléket Balassagyarmaton, Kékkőben és Ipolyságon is. Találunk egy-egy, sírkőre helyezett feliratos márványtáblát is. A megmentett sírjelek közt néhány evangélikus emlék is látható. Ezek felső részét szomorúfűz vagy kehely díszíti. Vannak obeliszk és kereszt alakú síremlékek: csúcsívesen, félkörívesen, vagy kereszt alakban végződő sírkövek. A katolikus sírjelek keresztjeinek szárvégei kihegyezettek, legömbölyítettek, csipkézettek vagy háromkaréjosak.
Sokukat fehér porcelán Krisztus-fej vagy fehérre festett vaskorpusz díszíti. Előfordul egyéb díszítőszimbólum is, például rozmaringkoszorú, középen IHS szignóval. A sírjel alsó része, amely a feliratokat is tartalmazza, általában téglalap alakú, széleit itt-ott oszlopdísz szegélyezi. Felső részük sok esetben igen díszes: lépcsőzetesen kiképzett, geometriai alakzatokkal ékesített, félkörívesen legömbölyített vagy keresztalakban végződő.
A feliratok általában az elhunyt nevét, életkorát, születésének és halálának dátumát tartalmazzák. A férjezett nőknél feltüntetik a lánykori nevet is. A kisgyermekeknél a család- és a keresztnév helyett van, mikor csak az utóbbi szerepel. Egy esetben ilyen felirattal is találkoztam: Bendík Angyalka. Adatközlőim szerint az elhunyt édesapja a gőzmalom gépésze volt. Más szöveget (sírverset) csak ritkán véstek a kőre.
Találtam egy régi díszes sírkövet, a Remó Zsuzsanna, sz. Oravetzét (1832-1877), melynek hosszú szövege már nem igen olvasható, csupán a sírvers első sora fejthető meg („Mélyen gyászolva szerető férje…”). A 45 évesen, 1945-ben elhunyt Vanda Lajos sírkövére vésett szöveg nagy része viszont még jól olvasható. Így hangzik: „ Családod minden vágya Te/ voltál. Mégis élted legszebb/ korán elragadott a zord halál. / Szűz Mária megsegített szent/ fiához égebe vitt/ kérjed őt hogy…”. Sírverset elsősorban a fiatalon vagy tragikusan elhunyt kövére vésettek.
Ilyen volt a 23 évesen elhunyt Bella Vince (1940-1953) is, akinek sírkövén ez áll: „Felejthetetlen gyermekünk/ fájdalmas emlékedet/ hagytad szüleidnek/ és testvéreidnek/ nyugodjál békében!” Szinte valamennyi sírjelen ott ez a kezdő vagy záró felirat: „Itt nyugszik az Úrban”, „Itt nyugszik e sírban”, „Béke poraira”, „Nyugodjál békében”, „Jézus irgalmazz neki”, „Áldás, béke poraira”. Az emléktemető 62 sírjele közöl csak egynéhány szövege nem olvasható már.
Megmaradt a Központi temetőkereszt is. Bár ez nem az eredeti, hisz az is fából volt, s a sírkeresztekkel együtt elpusztult. A plébánián található Keresztalapítványok című nyilvántartásban még olvashatunk róla. Az 1915. évi jegyzékben írták, hogy az egyik fakareszt „a község nyugati részén lévő alsótemetőben” állt. Erre Dénes József és családja tett alapítványt 1896-ban. Az újabb, INRI-feliratos, csipkézett szárvégű kőkereszten egy nagyméretű fehér vaskorpuszt láthatunk. Krisztus arca az ég felé fordított, testén kék ágyéktakaró, lábai egymás mellett vannak a keresztre szegezve. A kétlépcsős, díszes fővel ellátott oszlopon ez a dedikáció olvasható: „ Az Úristen/ dicsőségére/ és a buzgó hívek/ lelki épülésére/ állíttatta/ DÉNES JÓZSEF/ és neje/ PÁLDI ERZSÉBET/ 1918″.
Felállítottak a temetőben egy szép haraglábat is. Itt szólal meg temetésekkor a lélekharang, az a kis harang, amely még a régi belső templomban, azaz a Mária-kápolnában volt először. Rajta ez a felirat olvasható: „Nagycsalomiai róm. kath. egyház 1874 Malocsay Mihály plébános/ Balázs István bíró/ Pölhös István temp.biro”.
A bejárattól nem messzire négy nagyméretű márványlap áll egy köralakú kavicsalapzatban, rajtuk egy-egy evangéliumi (Máté, Márk, Lukács), illetve a Jelenések Könyvéből vett idézettel. A márványlapokon 87 olyan nevet találunk, akiknek sírjele már nincs meg. Néhány halottnál a temetés ideje is fel van tüntetve. A legrégibb dátum 1866 (Rados Borbála) és 1869 (Majer János), a legutolsó 1970 (Vince Matildka). A csecsemő- vagy kisgyermekkorban elhunytaknál a név becéző alakja ( Nagy Erzsike, Nagy Margitka, Vician Károlyka, Rados Vincike, Vince Lajoska, Vince Mártuska), vagy csak a keresztnév szerepel a felsorolásban (Lajoska, Bözsike, Marika). A foglalkozásnév egy esetben szerepel, az 1889-ben elhunyt Volkovics János molnárnál.
Ha összevetjük a márványtáblákra és a sírjelekre írt neveket, láthatjuk vannak átfedések, s vannak nevek, melyek innen vagy onnan hiányoznak. Az alábbiakban betűrendben közreadom az összes elhunyt családi nevét. Így kirajzolódik a község egy időben használt családneveinek egyféle keresztmetszete is. Az alábbiakról van szó: Ádám, Balázs. Balázsik, Bálint, Balla, Bárnicsan, Bartjik, Bella, Bendik, Boros, Brezovszki, Czibulya, Csiljak, Deák, Dénes, Gaál, Gál, Gemer, Hajszter, Juhász, Kakas, Kelemen, Korcsok, Kovács, Kovácsik, Kremnyicsan, Kúkel, Lendvaji, Majer, Márton, Matús, Mester, Molcsányi, Molnár, Nagy, Okolenszki, Piljánszki, Potholicky, Pölhös, Rados, Remó, Révész, Semetke, Skerlecz, Sulyan, Szatmári, Tóth, Vanda. Varga, Várkonyi, Vicián, Vince, Volkovics, Zagyko, Zachar, Zakar, Zólyomi, Zsidák.
Folytatjuk…
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51861,51863″}
