Akiről ráadásul Olaszországban még alagutat is elneveztek. Remélem, sikerült olvasóink érdeklődését felcsigáznom!
„A kassai születésű báró somorjai Lukachich Géza (1865-1943) 1887-ben hadnagyként a közös hadseregben kezdte katonai pályafutását. 1900-ban a Honvédséghez került, 1911-től, immár ezredesként, újra a közös hadseregbe, ahol a 38. gyalogezred parancsnoka lett, s az alakulat élén vonult 1914-ben a balkáni hadszíntérre. Itt a 2. hegyi dandár vezetőjének nevezték ki, ennek élén vezényelték 1915 májusában az olasz frontra. Az első isonzói csata idején ő volt a felelős a Doberdó-fennsík védelmének megszervezéséért. Erről az időszakról könyvet is írt. Az erősítésként a területre átvezényelt VII. hadtest parancsnoka, József főherceg tőle vette át a fennsík védelmének irányítását.
…
A hadtestparancsnok 1915. július 22-én nevezte ki Lukachichot a 20. honvéd hadosztály parancsnokává. Neve ettől fogva egybefonódott a legendás hadosztályéval, ami a Doberdó-fennsíkon a Monte San Michele védelmét látta el az 2-6. isonzói csata során. A tizenkettedik isonzói csatát megelőzően a „gárdahadosztályként” is emlegetett egység egy másik fontos magaslatot, a Monte San Gabrielét védelmezte. Hősies helytállásuk tette lehetővé az osztrák-magyar és német hadsereg közös nagy offenzíváját, ami a tolmeini áttöréssel a Piavéig űzte az olaszokat.
A Monte San Michelén a tábornok nevét egy 1915-1916 telén épült alagút is viseli mind a mai napig. Az alagút rendeltetése egyrészt az első vonalak összekötése volt a hátsó, kiszolgáló területekkel, másrészt bombabiztos fedezékként is szolgált, oldaltermeiben több száz katona talált oltalmat a tüzérségi tűz ellen.
…
Aki további részletekre is kíváncsi, az elolvashatja a posztot a Nagy Háború blogon!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”52289,51756,51447,51434,50756,50383″}
