Harmadik ízben rendezték meg Somorján a PomléRun nevű futóversenyt. Az első két évben a városi erdőpark, a Pomlé adott otthont az eseménynek, s ugye innen az elnevezés is: PomléRun. A versenyzők több kategóriában állhattak rajthoz, és különböző távokon vehettek részt. A fő táv 9 és egynéhány kilométer volt az első két évben, ami három kört jelentett a Pomléi úton és a parkerdőben. Idén viszont az esemény helyszíne és még egy két dolog megváltozott, csak a név maradt. Most több mint egy hónappal az esemény után leírom gondolataimat.
Azzal kezdeném, hogy az első ilyen kezdeményezést nagyon jó ötletnek tartottam és támogattam is: úgy a részvétellel, mint az esemény propagálásával. Az idei Pomlé futás viszont sajnos éppen csak érintette a Pomlét, hiszen a rajt és a cél is az új csölösztői sportkomplexumban volt. De ez csak a kisebbik baj. Bár így a PomléRun név szinte értelmét veszti, mivel a távnak csak egy részét képezte a Pomlé erdőpark, így név szerint lehetett volna akár NégyesekiRun, SomorjaRun vagy CsölösztőRun is. De a legcélszerűbb mindjárt az lett volna, ha ElementsRun-ra vagy HorseParkRun-ra keresztelték volna az idei megmérettetést. (Idővel szerintem ez lesz az esemény sorsa, sőt – lehet, hogy nincs igazam -, el tudom képzelni, hogy már eredetileg is ez volt a szervezők célja, nevezetesen, hogy nevet szerezni a rendezvénynek, majd a nevet, a népszerűséget egy más célra felhasználni, s egy más népszerűsíteni.)
De amint azt már említettem, ez a kisebbik rossz. Már az első Pomlé futásnál tetszett a kezdeményezés kétnyelvűsége, mely mind a propagációs anyagban, mind a programokban megnyilvánult.
Sajnos idén – bár voltak részei a rendezvénynek, ahol elhangzott magyar szó is – erre már nem figyeltek elég céltudatosan. Sem a hangzó szó, sem a feliratok terén. Gazdasági szempontból talán érthető, hogy mivel nagyon sok volt a szlovák résztvevő, ezért a rendezők nem figyeltek annyira oda a kétnyelvűségre – bár számomra ez sem elfogadható ok. De erkölcsi és nemzeti/nemzetiségei szempontból ez megengedhetetlen. Pontosabban mondva hanyagság és felelőtlenség. Igen, ahogy mondom/írom.
S hogy mi ebben a felelőtlenség? Leírom. A kétnyelvűség hiányát a polgár nem úgy észleli, hogy nem érti meg az adott feliratot, vagy az elhangzott mondatot. A problémák ott kezdődnek, mikor valaki már csak szlovákul hall egy adott kifejezést – például olyan gyerekek otthon, ahol a szülők már a szlovák szavak megfelelőjét használják csupán. S bizony ez nagy probléma. Én mindig megmorgom például az egynyelvű étlapot, s bevallom, hogy vannak olyan különlegesebb ételek, melyek PONTOS magyar megfelelőjét nem tudnám megmondani úgy, hogy csak a szlovák verziót látom. Ezért is lenne fontos többek között a kétnyelvű étlap, mivel a mai generációk úgy nőnek fel, hogy nagyon sok dolognak nem tudják a magyar megfelelőjét.
De vissza Somorjához. Még meg kell említenem azt is, hogy a verseny utáni célba érkezés, megpihenés és maga a környezet, a koncertekkel együtt is teljesen más volt a két helyszínen. A Pomlé hangulatát semmi sem tudja pótolni. S ezt biztos, hogy az ötletgazdák is tudják. Úgy látszik, a III. PomléRun megrendezésénél más szempontok voltak döntőek. Nem is beszélve a verseny utáni kultúrprogramról. Nekem nincs bajom a fellépő hölggyel, de persze én nem hallgatom a számait. Nekem gondom azzal volt, hogy csak szlovák előadót hívtak. S mondhat bárki bármit, fontos, hogy magyar nyelvű előadó is fellépjen egy helyi rendezvényen, ha a magyar lakosok a város 57%-át alkotják. Mert biztosan mindenki el van ájulva a csölösztői komplexumtól s a szlovák tulajdonosoktól meg a rendezvényektől. Én nem. Számomra a szlovák és magyar lakos is ugyanannyit ér, sőt a városunkba költözőkkel sincs mindaddig gondom, amíg alkalmazkodnak akár a magyar, akár a szlovák őslakosokhoz. De mindenkit ugyanannyi illet meg, sem több, sem kevesebb.
Befejezésül még annyit tennék hozzá, meggyőződésem, hogy nekünk, somorjaiaknak sokkal jobban ki kellene állnunk magyarságunk mellett. Persze ez sokszor kellemetlen, sokszor nehéz és sokszor konfliktust szül. Na és? Ma nem a törökökkel és a tatárokkal kell életünk árán is harcba szállnunk, ma ilyen látszólag kis, nyelvi dolgokra kell odafigyelnünk, mert e dolgok hiánya vezethet közösségünk fokozatos hanyatlásához.
Méry János, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”53679″}
