Kassán jelent meg egykor az Idegenforgalom c. lap. Ez a Felsőmagyarországi Idegenforgalmi Szövetség (FISZ) hivatalos közlönye volt. Általában kéthavonta jelent meg. A Szövetség a Fő u. 4-es sz. házban székelt. Az épület ma már nem áll, 1983-ban esett áldozatul az értelmetlen rombolásnak. A Dargó üzletház csúfítja helyét.
Ahogy lenni szokott, egészen mást kerestem, amikor az Idegenforgalom egy száz évvel ezelőtti számában érdekes írást találtam. Az 1915. március-áprilisi számban a Szövetségi hírek cikkben azt olvasom, hogy a város német nyelvű útikalauza újabb kiadására volt szükség, mert a háborús viszonyok miatt, megnőtt a német turisták száma. Azok ugyanis már nem tudják a megszokott helyszíneket látogatni így Magyarországot felfedezik a maguk számára. A FISZ kiadásában megjelent kötet minden kassai könyvkereskedésben kapható.
„A kalauz kiadása egy másik köztetszéssel találkozó gondolatot is kivitelhez segített. A mint ugyanis arról a kalauz megemlékezik, nagy fejedelmünk II. Rákóczi Ferencz az 1707. évi kassai országgyűlés idején a volt főkapitányok házában a mostani honvédlaktanyában tartva udvarát, a szemközti franciskánus-templomban szokta volt mindennapi ájtatosságát végezni a sekrestyétől balra eső padban. 
E helyet most egy kis emléktáblával jelöljük meg, így is szaporítani óhajtván azoknak a pontoknak a megjelölését városunkban, amelyekhez a nagy szabadsághős itt tartózkodásának emléke főződik és amelyek előtt itt vándorló honfitársaink a hazafias kegyeletnek szenteljenek egy-egy percet.” (i.m. 6.)
Majd a következő szám az emléktábla elhelyezéséről számol be a Rákóczi emléktábla c. cikkben.
„Lapunk előző számában tettünk említést arról, hogy Szövetségünk megjelölni óhajtván a helyet, hol nagy fejedelmünk II. Rákóczi Ferenc kassai tartózkodásának idején mindennapi ájtatosságát végezni szokta, egy kis emléktáblát készíttetett, mely a kassai franciskánus templomban nyer elhelyezést. Képeink egyikén mutatjuk be a szépen sikerült bronztáblát, melynek vésése jeles kassai mesterünk, Alexy Ödön ízlését s ügyességét dicséri.” (i.m. május- június, 7.)
Az említett Alexy Ödön (1844-1919) rézmetsző és nyomdász Rozsnyón született. Süketnémaként Meissenben tanult, majd az erdélyi Zalatnán dolgozott, ahol üveget gravírozott. 1865-ben Kassán telepedett le, műhelye a Forgách-palotában működött. Édesanyja, Markó Zsuzsanna a nevezetes rozsnyói családból származott.
Az emléktáblát ma már hiába keresnénk. A múlt század 90-es éveinek közepén hozta a hírt Magyar Ferenc parlamenti képviselő, hogy a helyreállítási munkálatok áldozatául esett az emléktábla a kegytáblákkal együtt. A templom az egyetemistáké lett és nyilván valamilyen „okostojás” úgy látta jónak, hogy ez és a többi magyar nyelvű kegytábla tűnjön el. Nehogy az egyetemisták magyar nyelvű feliratokat lássanak és „megfertőződjenek”. Azokat állítólag az oltárasztal alá betonozták be.
Alexy művészi munkáinak színvonalával országos elismertséget szerzett, számos európai szintű mesterembert nevelt. Ez egyesek számára semmit sem jelent.
„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…” – mondja Jézus (Máté evang. 7, 12). Úgy legyen!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> érhetők el.
