És ezt most szó szerint. Andrej Kiska múlt heti csípőműtéte majdnem akkora kört futott a szlovák sajtóban/közvéleményben, mintha bejelentették volna a nyugdíjak brutális megnyirbálását (még megtehetik!). Ami persze érthető, ha onnan nézzük, hogy a mezei polgár – ha úgy tetszik: egyszerű földi halandó – számára egyre nehezebben hozzáférhető az egészségügyi ellátás. Amelynek legfeljebb a színvonala csökken, az érte fizetett járulékok és egyéb térítések díja nem. A rendszert körüllengő korrupciós rothadásszagról nem is beszélve.
Ilyen körülmények között külföldre menni rutinműtétre kockázatos dolog. Politikailag is. Mert bizony óhatatlanul felszínre törnek azok a kérdések, hogy ugyan már, ő miért mehet külföldre csípőt helyre rakatni, a kincstári járókerettel bicegő nagymamát meg miért sózzák rá a környéken is olykor „vágóhídként” emlegetett kórházra – aminek még örülhet is, ha sor kerül rá 2-3 hónapon belül? És megkérdezik azt is, hogy ennyire nem tetszik bízni az ország első embere a hazai orvosokban?
Normális reakciók ezek, de ne legyünk szemforgatók: mindenkinek a maga baja a legnagyobb világfájdalom. És mindenki megteszi a tőle telhető legtöbbet, hogy a legjobban másszon ki a lekvárból. Míg nekem mondjuk ez azt jelenti, hogy alkalmasint a havi keresményem egy tetemes részét arra fordítom, hogy a háromnegyed éves várólistából némi „vajazás” után csak pár hónapost csináljak, addig nyilván a primus inter pares számára egészen mások a dimenziók. Bár tegyük hozzá, Kiska közölte: már csak a pilseni befekvése előtt közvetlenül tudta meg, hogy Szlovákiában, egészen pontosan a rózsahegyi katonai kórházban is végeznek hasonló műtéteket egy jó nevű specialista jóvoltából. Ezt persze vagy elhisszük, vagy nem. A szlovák belügyi tárca mindenesetre „kikotyogta”, hogy a pozsonyi Szent Mihály Kórház – amely a minisztériumhoz tartozik – a rózsahegyi műtétet ajánlotta Kiskának.
Az elnöki hivatal azonban közlemény adott ki, melyből megtudhatjuk: Andrej Kiska köztársasági elnök úr igenis nagyra becsüli a szlovák orvosok kvalitásait, szakértelmét, az itthoni kezelése során mindig kizárólag az ő javaslataiknak megfelelően járt el. És nem is érti a belügyminisztérium fenti kijelentéseit…
Mint ahogy mi sem értjük Kiska, az államfő döntését – miközben nagyonis értjük Kiska, a magánember lépését. És ez valójában – az üzenete miatt – nagyon szomorú…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
