Útmutató: hogyan ne kérdezzünk a MOST-HÍD lakossági fórumán:
Helyszín és időpont: Csehi, 2015. november 20.
Főszerepben: A nép, Simon Zsolt, Solymos László, Bastrnák Tibor, Tomáš Galbavý, Pócsik József
Fogalomtár (az én értelmezésemben):
Lakossági fórum, az olyan esemény, ahol a politikusok vagy szakértők közvetlenül érintkeznek a választópolgárral. Meghallgatják és megvitatják azon problémákat, melyek leginkább érintik az emberek mindennapjait. Szorgalmasan jegyzetelnek, és odafigyelnek az emberek által megfogalmazott kérdésekre, hogy a lehető legpontosabban tudjanak válaszolni – NYÍLTAN, ŐSZINTÉN!
Beszélgetés: kérdezz: felelek, majd ismét kérdezz: felelek – NYÍLTAN, ŐSZINTÉN!
Parlamenti képviselő, politikus: tisztség, hivatás, melynek hatalma a néptől eredeztető. Felelősséggel tartozik a választópolgároknak. Azon munkálkodik, hogy a népet szolgálja – NYÍLTAN, ŐSZINTÉN!
De térjünk rá a lényegre:
Az embernek esélye sincs, hogy kérdését nyíltan, a közönség előtt tegye fel. A választópolgár a politikustól (lásd. fogalomtár) csak papíron kérdezhet, hogy véletlenül se tegyen fel kínos kérdéseket, melyekkel kellemetlen helyzetbe hozhatná a politikus Urat!
Az ember még azt sem tudja, hogy miről fog szólni a beszélgetés (lásd. fogalomtár), de a kérdéseit már a legelején papírra kell vetnie, hogy mire azok felolvasására kerülne a sor, a moderátor kiszelektálhassa „ami nem oda való”.
Csendesen, türelmesen végigjelentkeztem az egész beszélgetést, hogy a bennem megfogalmazódott kérdésekre ott helyben választ kapjak. A moderátor és a politikusok viszont egész idő alatt figyelmen kívül hagytak, pedig a végén már a harmadik sorból, állva vártam, hogy megadják a lehetőséget. A „beszélgetés” végén megköszönték a „kérdéseket” majd elbúcsúztak, mire a tömegből, bekiabálták, hogy még van kérdés – rám célozva. A kérdéseimet még ekkor sem tehettem fel, hiszen azt a választ kaptuk, hogy a fórum elején kellett volna papírra írni, ahogy azt mások is tették. Egy hang a tömegből a közönségnek szegezve a kérdést megkérdezte, kik voltak azok, akik kérdeztek. Hosszú, kínos másodpercek után néhány hű hidas pártkatona észbe kapva jelentkezett és egyre bátrabb hangon kiáltotta: „Én – én”! Majd zene, és folytatódott a dáridó. Simon Zsolt és Solymos László ezután már mert válaszolni, de csak négy, ill. hatszemközt, amikor a kérdéseket és a válaszokat a zene miatt már csak mi hallottuk. Néhány nappal később pedig Tomáš Galbavý facebook oldalán a következő sor jelent meg: „Odpovedali sme na mnohé otázky… / Sok kérdésre válaszoltunk…”
Ha már egy politikus nyíltan nem meri felvállalni a választópolgárok kérdéseit, akkor mit várhatunk el tőle a parlamentben?
Pócsik József, Felvidék.ma
