Ugye abban egyetértünk, hogy a szlovák társadalom mást ért az autonómia fogalmon alatt, mint mi? Éppen ezért a napnál is világosabb, hogy olyan fogalommal kell önigazgatásunkat igazolni, amelyet ők sem értelmeznek félre, s mi sem. Ez az alapja a sikeres tárgyalásoknak, és annak, hogy a téma a közbeszéd tárgya legyen. Ez a félreértelmezhetetlen megfogalmazás pedig magyarul így hangzik: területi önkormányzatiság.
Szóval nem hiszem, hogy ’90-es évek „magányos autonomista harcosai” módjára kell provokálni, hanem hideg fejjel, érzelemmentesen elfogadtatni és megvalósítani! Száztízezres fogyás után felelőtlenség lenne a részünkről, ha nem tudnánk a sikeres küzdelem alapját megteremteni a törvényhozásban. Ahhoz meg az kell, hogy ne bohóckódjuk el, és ne feltűnési viszketegségből provokáljuk a többségi társadalmat. Azt kell elérnünk náluk, hogy megértsék a területi önkormányzatiság lényegét és értelmét.
Az MKP programjában benne van a TERÜLETI ÖNKORMÁNYZATISÁG!
„A régiók gazdasági fejlődését, a közösségek megtartását, a kulturális és turisztikai lehetőségek kiaknázását csak a természetes tájegységekre, gazdasági vonzáskörzetekre épülő regionális felosztás teszi lehetővé. Az MKP a kerületi államigazgatási és önkormányzati rendszer átalakítását javasolja. Ez a magyar közösség gondjaira is hosszú távú megoldást kínál. Ezért különleges jogállású regionális önkormányzatot (önkormányzatokat) kell kialakítani, amely pénzügyi, költségvetési önállósággal, gazdasági, területfejlesztési hatáskörökkel és az önálló működést biztosító jogkörökkel bír, hogy a régió ne legyen „áldozata” a kormány évtizedes alulfejlesztési politikájának.”
Nem önmutogató hangulatkeltésre van szükség, hanem konkrét cselekvésre! Ez a tettek útja.
Samu István, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”59193,59160″}
