Menyhárt József az MKP Dunaszerdahelyi járásának az elnöke, egyetemi tanár, zenész és sokan a fiatal párok esküvőjén is találkoztak vele, mert vőfélyként is elhivatott a magyar hagyományok életben tartásában. A járásbeli kampányrendezvények hajrájában beszélgettünk szavazatokról, választókedvről és a személyes üzenetről, amivel a felvidéki magyarságot megszólítja.
Milyennek kellene lennie a kisebbségpolitikának Szlovákiában?
– A kisebbségpolitikának mindenképpen a kisebbséget kiszolgáló politikának kellene lennie, amelyre az őshonos kisebbségek hagyatkozhatnak, úgy a felvidéki magyarság, mint a felvidéki cigányság, ill. egyéb más etnikumok is. Olyan hatékony érdekképviseletre van szükség, mely aktívan és gyorsan reagál a mindennapi gondjainkra: olyanra, mely nem csupán a problémát veti fel, hanem megoldást is ad, és azt a parlament talaján érvényesíti.
Milyen fejlődési pályát képzel el az országnak? Melyek a legégetőbb problémák a térségében?
– Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy az eddig mostohagyerekként kezelt déli régió olyan ipari lehetőségekhez 
jusson, amelyeket eddig csak a közép és északi területek kaptak. A mezőgazdaságunkat gyakorlatilag tönkretették: hiába a Csallóköz legendás termőföldje! Olyan beruházásokra van szükség, mely munkalehetőséget biztosít: mert ha munka van, csak akkor van a kisebbségnek gazdasági ereje, amit a kultúra, az oktatás és egyéb területek fejlesztésére fordíthat.
Fontos továbbá, hogy a fiatal generációnak is legyen munkája, biztos megélhetése, hogy a fiataljaink ne menjenek el, hanem a régióikban maradva érvényesülhessenek. Fontos, hogy gyerekvállalási kedv is növekedjék.
Hogyan értékeli az elmúlt időszakot? Miben lehetett volna más, ha parlamentben van az MKP?
– Az elmúlt időszakban voltak törekvések, voltak próbálkozások, de a kis létszámú képviselete a Felvidéknek nem tudott igazán eredményeket produkálni. Hiába fogtak bele dolgokba, ez a kis számarányoknál fogva, illetve szövetségesek hiányában megbukott. Én úgy gondolom, ha az MKP bekerül, akkor egy erősebb érdekképviseletünk lesz: akkor már nem leszünk megkerülhetőek, akkor kénytelenek lesznek már más pártok is úgy számolni az MKP-val, mint egy ütőképes, döntéseket javasló és azokat megvalósítható párttal.
Ha az előző választás számaiból indulunk ki, az MKP-nak – a legrosszabb esetben is – csupán további húszezer szavazatra van szüksége a parlamentbe jutáshoz. Sok ez a szám vagy kevés?
– Erre úgy válaszolnék, ha meglesz a húszezer szavazat, akkor úgy tűnik majd, hogy könnyen ment; ha viszont nem lenne meg, akkor meg úgy tűnhet majd, hogy ez irdatlanul sok volt, és nem tudtuk leküzdeni. Én hiszek abban, hogy azt a hiányzó néhány ezret a mozgósítás, és annak a tudatosítása, hogy a magunk és utódaink sorsáról döntünk, meghozza az eredményt. És visszanézve azt fogjuk látni, hogy hittel minden könnyebb!
Hogyan érzékeli a választókedvet a választókörzetében?
– Nagyon nagy járásnak vagyok az elnöke, negyvennégy településre vittük el a Csallóköz Kincsei című kampányműsorunk. A kampány finisében sommásan csak annyit mondanék, hogy olyan falvak, melyek régebben gyér érdeklődést mutattak pártunk és választási programunk irányába, most telt kultúrházzal vártak bennünket. És azt is látom, hogy az emberek, akikkel beszélünk értik azt, hogy a mozgósítás most rajtuk is múlik. Nem elég csak a politikai üzenetekre építeni, hanem ösztönözni kell azokat az embereket, akik nem jöttek el: azoknak is el kell mondani, miért sorsdöntő március 5-e a felvidéki magyarságnak.
Mandátumszerzése esetén mik lesznek a prioritásai a parlamentben?
– Eddigi tevékenységi köreimből kifolyólag három területre – anyanyelvünk használatára, az oktatásra és a kultúrára – helyezném tevékenységeim hangsúlyát. Az oktatás területén, a minőségi anyanyelvi oktatás biztosításától kezdve a kisiskoláink megtartásán keresztül bőven akad tennivaló. A szlovák nyelv oktatását a magyar tannyelvű alapiskolákban a lehető leghatékonyabbá kell tennünk. Sok szülő ugyanis azért adja szlovák iskolába a gyermekét, mert nem hiszi, hogy a magyar iskola kellőképpen biztosítja az államnyelv ismeretét. Nyelvészként csak azt tudom tanácsolni: nem érdemes lecserélni anyanyelvünk egy olyan nyelvre, amelyen világviszonylatban sokkal kevesebben beszélnek, mint magyarul! Tény, hogy meg kell tanulnunk jól szlovákul, de nem szabad lemondani anyanyelvünkről!
A nyelvpolitika terén is jócskán akad munka. Szlovákiában a kisebbség nyelvhasználatát szabályozó törvényi háttér nem biztosítja számunkra az élet minden területén a kisebbség nyelvének használatát. Egy nagyon stabil nyelvi-nyelvpolitikai tervezésre van szükség: anyanyelvünk státuszának az élet minden színterén történő megerősítése elsődleges feladat.
Hasonlóképpen fontos célként tűzöm ki kisebbségi kultúránk támogatását: a civil szféra, az egyes kultúregyletek, könyvkiadóink léte még ma is csak a Magyarországról érkező támogatásokkal tartható fent. A szlovák kormányhivataltól vagy a megyéről érkező soványka támogatások esetlegessége tarthatatlan állapotot eredményez: a kisebbségi kultúrában dolgozó emberek évről évre az anyagi források bizonytalanságával küzdenek.
Mi az a személyes üzenet, amellyel meg kívánja szólítani a kampányban a felvidéki magyar választópolgárokat?
– Az üzenetem az, hogy, a széthúzás köztünk szinte már hungarikum: mi egy olyan nemzet vagyunk, hogy ha már ketten vagyunk, akkor veszekszünk, ha hárman vagyunk, hatfelé húzunk. Ezt egyszer s mindenkorra félre kell tenni: felvidéki magyarként nem engedhetjük meg magunknak a széthúzás luxusát! Véget kell vetni megosztottságunknak: össze kell fogni, tudatosítani kell a feladatainkat és közösen meg kell valósítani azokat. Egyetlen szó az üzenetem: összefogunk!
Menyhárt József a Magyar Közösség Pártja 21-es sorszámú listáján a 4. helyről indul a 2016-os parlamenti választásokon.
Hidehgéthy Andrea, Felvidék.ma
