Augusztustól jelentős bírságot kell fizetnie annak, aki egy magyar ügyintézővel magyarul beszéli meg hivatalos ügyét, a szlovák parlament kedden elfogadta az új nyelvtörvényt.
Bár szlovák politikusok szerint ezzel nem sérül a kisebbségi nyelvhasználat joga. És bár azt is hangsúlyozzák, ezzel nem a magyarokat akarják diszkriminálni, a cseh nyelven beszélőknek például nem kell retorziótól tartaniuk.
A szlovák parlament ma szavazott a nyelvtörvény módosításáról. Az eredeti verzió még 1995-ben született meg: a Szlovák Nemzeti Párt akkor ezt kérte a szlovák-magyar alapszerződés parlamenti ratifikálásáért cserébe. Ez szigorúan előírta: Szlovákiában kivétel nélkül csak a szlovák nyelv használható hivatalos nyelvként.
A jogszabályt többször módosítani kellett. 1997-ben például az Alkotmánybíróság marasztalta el azért, mert bizonyos paragrafusai nem voltak összhangban az alkotmánnyal (a kisebbségnek joga, hogy megtanulja az államnyelvet, de az is, hogy a hivatalos érintkezésben saját anyanyelvét is használhassa). 1999-ben, a kisebbségi nyelvhasználati törvény EU által kikényszerített megalkotása után pedig ki kellett belőle iktatni a szankcionálásra vonatkozó paragrafust. Az aktuális módosítás éppen ezt, a büntetésre vonatkozó paragrafust akarja visszaállítani, ráadásul kibővített formában.
Amennyiben a szlovák parlament megszavazza, a szigorított államnyelvtörvény augusztus elsején életbe lép.
A szlovák nyelv védelme
Az államnyelvtörvény a szlovák nyelv védelmére született. Azt akarja kikényszeríteni, hogy Szlovákiában minden hivatalos és nyilvános kommunikációban az egyetlen hivatalos, állami nyelv a szlovák legyen.
És hogy ki ellen kell megvédeni a szlovák nyelvet? A szlovák állam területén elsősorban és tömegesen a magyarok azok, akik nem (csak) szlovákul beszélnek. Másodsorban azokkal szemben, akik e nyelv szabályai ellen vétenek (azaz a szlovák nyelvet nem ismerő idegenek, vagy a nyelvet nem szabályosan használó szlovákok).
Súlyos büntetések
Régi és erős szándék a szlovák politikában, hogy az anyanyelvét használó szlovákiai magyar kisebbségit megbüntethessék. Mivel a büntetéssel a magánéletbe (még) nem nyomulhatnak be, a „hivatalos érintkezés” fogalomkörét akarják a lehető legszélesebbre tágítani. A törvénymódosítás – a büntetés visszaállításán kívül – a hivatalos és nyilvános kommunikáció területét szélesíti ki. Minden, nem magánjellegű érintkezésben minden fizikai és jogi személynek, szervnek szlovákul kell megnyilvánulnia, és ha ezzel ellentétesen jár el, két írásbeli figyelmeztetés után 100 és 5000 euró közötti büntetéssel sújtható.
A büntetés befizetésére 30 nap áll rendelkezésre, ellenkező esetben a büntetés kétszeresét kell kifizetni. A büntetés a „bűntett” elkövetésének észlelése után 1-3 éven belül kiszabható.
A módosítás értelmében minden nyilvános információnak (szóban és írásban) szlovákul kell megjelennie, s csak azután jöhet a másik nyelv, amelynek szó szerint azonosnak kell lennie a szlovákkal. Az írásban megnyilvánuló közlésben a szlovák nyelvű után következő másik nyelvű vagy a szlovákkal azonos, vagy annál kisebb betűkkel engedélyezett. Ez az eddig érvényes helységnévírást és az éppen elfogadott oktatási törvényt is megkérdőjelezi, mert a földrajzi elnevezések ügyében mindent és mindenkit arra köteleznének, hogy szlovákul írja a földrajzi elnevezéseket. Ez a szlovákiai magyar önkormányzatokra például jelentős kiegészítő pénzügyi terheket ró.
A csehek kivételek
A törvénymódosítás megfogalmazásában a szlovák nyelvet kell használni, ami alól lehet kivétel is. Ilyen a cseh nyelv, mert az „teljesíti az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményét”. A kivétel esetei között szerepel a kisebbségi nyelvhasználati törvény alkalmazásának területe is, de a törvénymódosítás ehhez a törvényhez is hozzá akar nyúlni.
A módosítást benyújtó kulturális miniszter, Marek Maďarič (más szlovák csúcspolitikusokkal együtt) határozottan tagadja, hogy a módosítás a magyar kisebbség ellen irányulna. A kulturális minisztérium azt állítja, hogy a nyelvtörvény szigorítása semmilyen módon nem diszkriminálja Szlovákia magyar nemzetiségű lakosait, mert az a kisebbségi nyelvhasználatot álláspontja szerint nem érinti. (A Szlovák Nemzeti Párt frakcióvezetője, Rafael Rafaj a törvény jellemzőit így kommentálta: „Az államnyelv védelme legitim okot ad a szólás szabadságához és a magánélet tiszteletben tartásához való jog korlátozására.”)
A reális szlovákiai élethelyzeteket tekintve azonban éppen az államnyelvet kevésbé, az anyanyelvét jobban beszélő magyar kisebbségit és annak szervezeteit, intézményeit, önkormányzatát sújtja a leghatározottabban. A törvénymódosítási javaslat amellett, hogy büntetni akar, a bizonytalanság, a zavar és a félelem légkörét erősíti, és lehetőséget teremt arra, hogy nyelvrendőrök, nyelvfelügyelők járjanak az országban, és bírságokat szabhassanak ki, amikor nekik tetszik.
A magyar politikusok aggódnak
A törvénymódosítás kormányzati elfogadása óta többen szóltak, többen tiltakoztak a nyelvtörvény szigorító módosítása miatt. Március 12-én Szili Katalin magyar házelnök szlovák kollégájával, Pavol Paškával tárgyalt, aki megígérte neki, hogy a magyar kisebbség nyelvi jogait nem sérti majd az új jogszabály. Paška azt is megígérte, hogy ezt személyesen felügyeli, amit Szili el is fogadott. Később Göncz Kinga, majd Balázs Péter külügyminiszter is szóba hozta szlovák kollégájuknak, Lajčáknak ezt a témát, de határozottan nem foglaltak állást. Szabó Vilmos, a Külügyminisztérium államtitkára április 28-án sajnálatosnak nevezte a törvénytervezetben megfogalmazott kisebbségellenes intézkedéseket.
Szlovákiában a magyar kisebbség több érdekvédelmi szervezete – elsősorban az MKP és a Híd politikusai – bírálták a módosítást. Megfogalmazásuk szerint a javaslat nem a 21. századba való, és nemcsak a magyar kisebbség nyelvét, hanem más szlovákiai kisebbségek nyelvét is korlátozza. Az MKP június 11-i nyilatkozata szerint: „A Magyar Koalíció Pártja számára abban az esetben válhatna elfogadhatóvá az államnyelvtörvény, ha az a nyugat-európai jól működő mintákat követné, vagyis a többség nyelve, az úgynevezett “államnyelv” felsőbbrendűségének ideológiai alapjáról elmozdulna, és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek természetes nyelvhasználati jogainak biztosítására is – az Európában szokásos szintet elérően – tekintettel lenne.”
A törvényt szlovák civilszervezetek és jeles szlovák nyelvészek is kritizálták, mert hivatali intézkedésekkel akarja konzerválni a kodifikált nyelvet. A bírságok bevezetése, illetve nagysága ellen is számos civilszervezet tiltakozott. A szlovákiai vállalkozók például azt kifogásolták, hogy az államnyelvű és a más nyelvű szövegek sorrendjét, illetve betűnagyságát a különféle közfeliratok, reklámok és közlések esetében is be kell tartani.
Hamberger Judit
A szerző a Magyar Külügyi Intézet főmunkatársa
