A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában 2009. szeptember 11-én nyílik Farkas Ádám szobrászművész és Rákossy Anikó festőművész kiállítása. A megnyitóra
2009. szeptember 11-én (péntek) 18:00 órakor kerül sor a Vermes-villában.
A kiállítást Szabó Lilla művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa nyitja meg.
Minden hétköznap 10:00 – 17:00 óra között megtekinthető a kiállítás a dunaszerdahelyi Vermes-villában október 7-ig.
FARKAS ÁDÁM, szobrászművész
1961-től 64-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, 1964-től 68-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol mestere Mikus Sándor volt. 1968-69-ben az École Supérieure des Beaux-Arts-on (Párizs) képezte magát. 1990 óta a Magyar Képzőmûvészeti Főiskola tanára, 1992-től a szobrász tanszék vezetője, egyetemi tanár, 2002-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. A szentendrei Grafikai Műhely alapító tagja és első elnöke volt, a szentendrei Art’éria Galériának is alapítói közé tartozik. A Szimpozionok és Alkotótelepek Társaságának egyik vezetője, az AIAP (UNESCO) magyar nemzeti bizottságának irányítója. A Szentendre Művészetéért Alapítvány (MűvészetMalom) kuratóriumának elnöke. 1948 óta Szentendrén él. Szobrászatának anyaga a kő, a bronz és a fa. Munkásságát Wehner Tibor a következőképpen jellemzi: „Az első, 1968-as bemutatkozó kiállításának műegyüttesében még tradicionális portrék és stilizált figuraidézetek is szerepeltek, de már pályája e korai szakaszában a nonfiguratív térplasztikák, domborművek és érmek komponálása felé fordult. A Brancusi és Hans Arp művészetével párhuzamba állítható, a kortárs magyar szobrászatban társtalan törekvésének központi problematikája az elvont plasztikus formák, testek térbe helyezése. Az 1975 és 1980 között készült nagyméretű domborművei a hullámvonalra, illetve a hullámvonalak plasztikai-optikai hatására épültek. A nyolcvanas évek kezdetétől a kötött és szabad, a konstruált és a képződött, a mesterségesség és természetesség jellegét, atmoszféráját hordozó formák feszültségére, ellentétére komponált műveket alkotott, amely tendencia a kilencvenes évek második feléig végigkíséri és egységessé teszi szobrászatát. A kilencvenes évek munkáin fontos elemként jelent meg a spirális, a csavarodás motívuma. Alkotásai gyakran sorozatokká rendeződnek.”
RÁKOSSY ANIKÓ, festőművész
Mestere: Kádár György. 1980-tól a Szentendrei Grafikai Műhely tagja. Hosszú ideig alkalmazott grafikusként, illusztrátorként dolgozott, először 1990-ben mutatkozott be festményeivel. „Repetitív motívumokból épülő, absztrakt kompozícióit a pasztell tónusú, meleg színharmóniák, dekorativitás, ugyanakkor időnként szorongásteli atmoszféra jellemzi. (Verba Andrea)”. A szentendrei alkotók egyik erős egyénisége. A 40 éve Szentendrén élő művésznő festményeivel ritkán lép a nagyközönség elé. Művészete öntörvényű, a nyugtalanság, a mozgalmasság vezeti ecsetjét, a végeredményben is érződik az alkotásoknak a keretet szétfeszítő ereje, mégis az ősi nyugalom kiteljesedését mutatják. A nagy, több táblából összeállított és rendhagyó, X- és Y-formátumúvá épülő képegyüttesek, a középméretű és a kisebb, vászonra és papírra rögzített, leginkább plextollal festett, illetve vegyes technikával festett-rajzolt kompozíciók azokhoz a festői törekvésekhez kapcsolódnak rendkívül konzekvensen, amelyek a múlt század hetvenes-nyolcvanas évtizedeinek grafikai, alkalmazott grafikai, illusztrátori tevékenységét 1990-től felváltották.
Felvidék Ma
