Szlovákiában sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy olyasmiből is nemzetiségi feszültség szítható, aminek nem sok köze van két nép viszonyához, egymás iránt táplált fenntartásaihoz. „Civilben” tanárember is vagyok, szívesen szólok hát hozzá ahhoz a vitához, amelyet Sólyom László magyar köztársasági elnök azon szavai váltottak ki, hogy a határon túli magyarok akkor tudják jól elsajátítani országuk többségi vagy államnyelvét, ha azt az idegen nyelvek módszertana szerint tanulják az iskolában. Ez a gondolat nem talált megértésre, elsősorban Robert Fico szlovák miniszterelnök reagálása volt nagyon hektikus, azt is mondhatnám, hisztérikus. Engem nagyon meglepett, mert vagy annyira képzetlen a miniszterelnök ebben a kérdésben, hogy nem tudja: ez esetben szakmai megközelítésről volt szó, nem politikairól, vagy szándékosan félreértelmezte a hallottakat. Én ugyanis úgy értettem Sólyom László elnök úr szavait, hogy egy másik nyelvet úgy lehet tökéletesen elsajátítani, ha valóban egészen kis korától úgy tanulja az ember, mint idegen nyelvet. Minden embernek csak egy anyanyelve van, véleményem szerint több nem is lehet. A mi anyanyelvünk a magyar nyelv. Örülök is neki, hogy ez az anyanyelvem. E mellett azonban mindig arra ösztökéltek engem, és én is arra ösztökélek a környezetemben mindenkit, hogy minél több idegen nyelvet is sajátítsak, sajátítsunk el. Elsősorban természetesen a többségi nyelvet, a szlovákot, az állam nyelvét akarjuk jól megtanulni, mert ez érdekünk, és nagyon fontos, hogy egy szláv nyelvet jól ismerjünk, hiszen több tízmillió emberrel tudunk értekezni, ha a szlovák nyelvet elsajátítjuk. Mindenkinek érdeke tehát, hogy ezt a nyelvet megtanulja. A kérdés csak az, hogyan érhető el az az optimális állapot, hogy valóban a legkönnyebb, a leggyorsabb és leghatékonyabb módon tudják a gyerekek elsajátítani ezt a nyelvet, és ne rójon rájuk olyan iszonyú nagy terhet ez a nyelvtanulás, hogy más tantárgyakban lemaradjanak.
Én Sólyom László elnök úr szavait így fogtam fel, ezt támogatom magam is. És keltesen bár nemtetszést, állítom továbbra is: minden embernek egyetlen anyanyelve van, és minden további nyelvet – beleértve az állampolgársága szerinti országa többségi nemzetének nyelvét – idegen nyelvként kell felfognia, és úgy is kell neki tanítani. Az is teljesen természetes, hogy az idegen nyelvek tanításának módszertana, metodológiája szerint. Mi, ha úgy tanítjuk a gyerekeinket, hogy szlovák tankönyveket fordítunk le nekik, melyek a szlovák anyanyelvűek számára íródtak, hátrányos helyzetbe hozzuk őket, hiszen öt-hatéves korukban még nincsenek olyan alapjaik – mert nem éltek olyan családi környezetben, ahol a szlovák nyelvet megtanulhatták volna –, amelyre építhetnének. Őket tehát az alapoktól kezdődően kell tanítani.
Ezért is ért váratlanul, sőt meglepetésként, hogy a kérdést ennyire átpolitizálták. Én elsősorban Robert Ficónak a szakmaiságot mellőző, megalapozatlan, hisztérikus hozzáállását tartom nagyon szerencsétlennek, és mélységesen elítélem, még akkor is, ha kimondottan csak választási kampányfogásként kerekített belőle ekkora ügyet. A Sólyom László magyar államfő szavaira adott ilyesfajta válasz ugyanis csak tovább rontja az egyébként sem jó szlovák-magyar viszonyt is.
Mészáros Alajos, az EP képviselője (MKP)
