Hihetetlen gyorsasággal közeledik június 12-e. Akinek fontos a magyarsága, a gyermekei jövője, átérzi mekkora a tétje az elkövetkező választásoknak, és tudatában van annak is mekkora a veszély. Ezt a veszélyt pedig mindannyian tudjuk kik okozták. Olyan emberek, akik „hitelesnek” egyáltalán nem nevezhetők, jellemzőjük a gerinctelenség, hiszen a becsvágy és a pénz miatt feláldozták a legdrágábbat: becsületüket, elárulták nemzetüket, megosztották a magyarságot.
El kell mondanom hosszú gondolkodás után szántam rá magam, hogy megszólaljak. Van a tarsolyomban azonban olyan információ, amiről nem hallgathatok.
Bugár Béla az MKDM vezetőjeként lett népszerű. Azt gondolná az ember, hogy aki ezt a pozíciót elvállalja, betölti, annak az elsőrendű célja, törekvése, hogy egy egészséges érzelmű, művelt magyar keresztény nemzedék nőjön fel. Ennek egyik alapfeltétele az is, hogy nyíljanak magyar egyházi iskolák. 1990-ben néhány társammal együtt nekünk is meggyőződésünk volt , hogy ezeket az iskolákat meg kell nyitni, fel kell építeni. Évekig éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy meglegyen az épület, meglegyenek az eszközök, a berendezés, a pénz a működtetésre, építkezésre és persze a legfontosabb: a szellemi irányítás is megfelelő legyen. Ezen a téren is a legjobbat sikerült bebiztosítani. Külön kérésünkre egy bencés atya tanította a hittant (nem kis féltékenységet okozott). A hihetetlen erőfeszítéseknek meg is lett az eredménye. Szép sikerek, jó eredmények az egyes versenyeken. A diákok kezdték felfedezni az iskolát. Látták az ígéretes építkezést. Már a harmadik évben párhuzamos osztályt tudtunk nyitni.
És akkor Bugár úr asszisztált ennek a reményteljes iskolának, az első szlovákiai magyar nyolcosztályos egyházi gimnáziumnak az ellehetetlenítéséhez, szétveréséhez. Szövetkezett az akkori plébánossal – aki legkevésbé sem nevezhető hitelesnek (mára már nem plébános) – és aki Sokol érsek kinyújtott jobbkezeként próbálta minden módon akadályozni az építkezést, az iskola fejlődését. Ennek a célnak érdekében nem riadt vissza a legdurvább jogtalanságoktól sem, a legmegdöbbentőbb módszerektől sem. Három évvel a rendszerváltás után vették a bátorságot és megcímkézték, beskatulyázták a tanárokat, ki a keresztény és ki nem az. Az Egyházi TK 803§-a alapján ítélkeztek. Olyan tanárokat bélyegeztek meg, akik 24 órát dolgoztak, tanítás után magyar iskolát építettek megalázóan kevés fizetésért és nevelték a jövő keresztény nemzedékét. Nem úgy, mint Bugár Béla,aki az MKDM elnökeként egy fillért sem tudott az iskola építésére juttatni. De még erkölcsi támogatással is képtelen volt szolgálni. Pedig abból a sok-sok pénzből,amiből ma futja arra a rengeteg hirdetőtáblára, meg a „színvonalas” kampányra, az iskolát is fel lehetett volna építeni.
Néhány tanártársammal életünk végéig felejthetetlen drámát éltünk át azon a „bizonyos“ szülői értekezleten, ahol Bugár Béla saját maga küldöttjeként asszisztált Sokol érsek azon törekvéséhez, hogy az első magyar nyolcosztályos gimnázium ne épülhessen fel. Belegázoltak azoknak a tanároknak, diákoknak, szülőknek a lelkébe, akik kereszténységből jelesre vizsgáztak és összefogással, külföldi pénzből megépítették már az iskola egyharmadát.
Hogy miért nem volt szabad felépülnie ennek az iskolának, arról pontos információval tudnak szolgálni az önként távozó, menesztett, elűzött igazgatók, tanárok és a bencés atya is. De ez idáig még senki nem volt kíváncsi a véleményükre! Arra sem, hogy jogtalanul mennyi megaláztatásban volt részük csak azért, mert magyar iskolát próbáltak építeni.
Így hát Bugár Béla már sok évvel ezelőtt elárulta a magyar ügyet, megbukott kereszténységből is! De biztos megérte neki! Sokol érsek apparátusa nem maradt hálátlan.
Kedves választópolgárok, amikor a felvidéki magyarság sorsáról döntünk, kérem vegyék figyelembe ezt az információt is, amit megosztottam Önökkel.
ICLic.Takács Zsuzsanna
