Hatvan éves a Duna utcai Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium. A már hónapokkal ezelőtt hirdetett ünnepségre június 11-én, a Rózsavölgyi kultúrházban került sor 15 órai kezdettel. Eredetileg a rendezvény helyszíne között szerepelt a Rádió orgonaterme is ( itt zajlott 10 évvel ezelőtt az 50. születésnap, amelyen még mint néző voltam jelen kiselsősként, de sajnos már erre nem nagyon emlékszem ), de aztán a terem nem teljes megtelésétől félve inkább a kisebb mellett esett a választás. Nem mintha az is megtelt volna. Sajnos a közönség száma eléggé kicsi volt. Nagy részét a volt nyugalmazott tanárok tették ki, kisebb részét pedig a jelenlegiek és még néhány szülő. A tanulók közül a szereplőket kivéve szinte alig volt megfigyelhető egy-két diák is a közönség soraiban. Hiányzott a „boldog magyar jövő záloga”, az ifjúság.
Az ünnepi műsor nyitószáma az Ifjú Szívek Táncegyüttes bemutatója volt, akik közül néhányan iskolánk diákjai vagy idén végzősei is. Kalotaszegi táncokat adtak elő. Ezt követően az idén leérettségizett Melecsky Katalin szavalta el Horváth Ferenc:Egymás szemében c. versét, majd osztálytársnőm, Saróka Liliána énekelte el gitárkísérettel az általa megzenésített Csontos Vilmos:Tedd meg utadat, gondolat c. verset. A továbbiakban Dávid Béla Úr, iskolánk volt igazgatója, majd a jelenlegi,Morvay Katalin Asszony mondott ünnepi beszédet.A volt Igazgató Úr 44 évet töltött iskolánkban 1965-től tavalyi nyugdijba vonulásáig. Ezalatt a csaknem fél évszázad alatt három ciklusban is betöltötte az igazgatói posztot. Kitért beszédében a diákok egyre csökkenő létszámára, ami főleg inkább az alapiskolát érinti. A gimnáziumot nem annyira, bár ott is azért nagyobb a diákok száma, mert nagy részük vidékről, 100-150 km-es körzetből érkezett ide a színvonalas oktatás miatt. Szólt továbbá a tanulók múltbeli sikereiről szinte minden szak területéről, továbbá, hogy a mára már felnőtt diákok közül sokan milyen ismert személyiségek, kutatók, tanárok, mérnökök lettek. Ezzel utalva arra is, hogy a magyar szülők ne hezitáljanak, hanem magyar iskolába írassák csemetéiket. Az iskolaudvar melletti leendő magyar óvoda építéséről is tett említést, ami már tervben van, csak még nem kezdődött el. Ezzel is könnyítve, ill. már óvodás korban megszoktatni a kisgyermekeket és szüleiket a környezetre, hogy majd aztán tovább irány a „szomszédban” lévő magyar iskola.
Utódja, Morvay Katalin igazgatóasszony először a nem könnyű mindennapi felelős igazgatói munkájára tért ki, olyan neves elődök, mint Janda Iván, Popély Gyula vagy Dávid Béla után. Mint elmodta,n eki elődjeihez hasonlóan nő létére kell helyt állnia. Említette még a jövőben az iskolára váró rekonstrukciókat, újításokat.
Ezt követően igazgatónőnk helyettesei segítségével emléklapokat adott át iskolánk nyugalmazott és ott lévő jelenlegi tanárainak. Ehhez még az alapiskolán működő kerámiakör tagjainak ájándéka társult.
A műsor következő része ismét Saróka Liliána szólóéneklése volt, majd a Honfoglalás eléneklésével vette kezdetét a gimnazisták „Én lenni magyar…”című irodalmi-zenés összeállítása. A Honfoglalásban két gimnazista diáklány, Varga Anita és Zsigmond Tünde énekelt szólót. Az irodalmi részben olyan 20.sz.-i, valamint kortárs költők versrészletei hangzottak el, mint Sinka István, Ratkó József vagy Zs.Nagy Lajos. Ebben az összeállításban, melynek rendezője Fónod Marianna német szakos tanárnő volt, 19-en szerepeltünk. 4 lány énekelte a Most múlik pontosan c. Csík zenekar ismert dalát, az összeállítás pedig Botló Enikő „Ó, Szent István dicsértessél” c. szólóénekével zárult. Ezután iskolánk tanulóinak kamarazenekara lépett színpadra, melynek tagja 5 hegedűs és 2 harmonikás/ köztük az egyik jómagam/,és persze felkészítő tanáraink,akik szintén velünk együtt játszanak. Brahms közismert művét, az V.Magyar táncokat és egy másik, Amelia című zeneművet adtunk elő.
Megemlékeztünk még iskolánk elhunyt pedagógusairól Demjén Ferenc:Mindazokért c. háttérdala mellett. Az alapiskolások ezidő alatt égő gyertyákkal álltak a színpadon az elhunytak vetítővászonra kivetített képei alatt. Volt még rövidfilmvetítés az iskoláról, amelyben diákokat, legkisebbtől a legnagyobbig kérdeztek arról, tudják-e, vajon mit ünnepel idén az iskola, és hogy mit is ad nekik?
A műsor záróakkordjaként mi,a szereplők közös éneklésre buzdítottuk a közönséget, mégpedig Halász Judit:Boldog születésnapot c. dalára, majd integetve levonultunk a színpadról.
A műsor fő rendezője, a mosonmagyaróvári Horváth Ferenc Úr volt, vezetője pedig Culka Ottó, szintén a gimnázium egyik volt diákja.
Az ünnepségsorozat 19 órától folytatódott a Kijev Szálló báltermében megrendezett „juniálissal”.
Köszönet mindnyájuknak, továbbá a műsor összeállítóinak, a technikusoknak és mindenkinek, aki bármilyen módon is hozzájárult a műsor ilyen színvonalas, meghitt lebonyolításához.
Zilizi Kristóf, II.A-s gimnazista,Pozsony
Felvidék Ma
