Lelkigyakorlatokon, közösségi együttléteken szokott feladat lenni, hogy párokat alkotva az egyiknek bekötik a szemét, a másik pedig vezeti. A bekötött szemű ember rádöbben kiszolgáltatottságára, és megtapasztalja, hogy rábízhatja magát a másikra.
Milyen nehéz, amikor valami elhomályosítja látásunkat, ha nem látunk tisztán, mert bepárásodik a szemüveg vagy az ablak. Ilyenkor szeretnénk letörölni a párát, megtörölni szemünket, hogy újra tisztán lássunk.
A léleknek is elhomályosulhat a látása, amikor bűneink párája, köde ereszkedik rá. Egészen meg is vakulhat, ha nem tisztítjuk rendszeresen.
Jézus nekünk is felkínálja a megtisztulás, a tisztán látás lehetőségét. A bűnbánat fürdőjében tisztíthatjuk meg lelkünk szemét. Ha megtisztítjuk lelkünkben a kegyelem forrását, ha bőven fakad bennünk az élet vize, akkor tisztává teszi látásunkat, és biztosan haladhatunk utunkon.
A váratlan gyógyulás zavart okoz a farizeusok magabiztosságában. Megtérésem, megtisztulásom kiválthatja környezetem ellenérzését. De Jézus találkozni akar velem, velem fog járni, megerősít, hogy hitemről, Isten iránti szeretetemről mindig tanúságot tehessek. Nagyböjt időszakában vállaljam fel bátran a bűnbánatot, akkor is, ha nem mindenki értékeli ezt. Hiszen Isten a belsőt nézi és nem a külsőt. Nem az emberek tetszése, elfogadása a fontos, hanem hogy Isten előtt kedves legyek.
