Csala Andrásné, Erdélyi Kornélia június 4-én távozott az élők sorából. Lia – ahogy mindannyian hívtuk -, a Bodrogközben, Abarán született hetven évvel ezelőtt, 1941. május 24-én. Édesapja református lelkész volt ugyanúgy, mint bátyja, aki egy időben püspökként szolgált. Felmenői közül is sokan a papi hivatást választották.
A Királyhelmeci Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskolában érettségizett (1958), majd a Tornaljai Mezőgazdasági Felépítményi Iskolában szakosító vizsgát tett. Gyermekorvos szeretett volna lenni, ám származása miatt egyetemről szó sem lehetett. Ebben sajnos, Tolvaj Bertalan is ludas volt. Így lett belőle közgazda, aki könyvelőként, szövetkezeti főközgazdaként tevékenykedett, majd Kassára kerülve (1964) banki ellenőrként és programozóként dolgozott (1968), később Lipcsében kurzusokon vett részt és egy mezőgazdasági számítástechnikai intézet kutatási osztályán dolgozott, míg egészsége engedte. Ám hiába kényszerült rokkant-nyugdíjba (1983), a közéletben aktívan vett részt férjével együtt.
Részt vállalt az ifjúsági táborok szervezésében a 60-as években. 1960-ban lépett be a Csemadokba és az otthoni szövetkezetben alakított egy ifjúsági klubot, ahol felolvasó eseteket tartottak és egy kisebb könyvtárat is összehoztak. Bekapcsolódott a Nyári Ifjúsági Táborozások szervezésébe. Az abarai táborba (1966) a kassai Új Nemzedék Klub (ÚNK) meghívta Németh Lászlót. Lia kezdeményezésére ma már ezt a látogatást emlékoszlop hirdeti 2010. október 3-a óta. Azon a napon leplezték le a templom bejáratánál édesapja, Erdélyi Mihály református lelkész emléktábláját születése százéves évfordulója alkalmából. Mindkét munka Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész alkotása.
A rendszerváltás után a Független Magyar Kezdeményezés kassai szervezetének alapítója lett. Ezzel sok politikai ellenfelet szerzett magának. A tagság az egykori, már régen nem működő ÚNK-tagokból rekrutálódtak. Később azonban megtalálta igazi helyét a Kassai Polgári Klub (1999), majd a Magyar Közösségi Ház élén (2003). Ez a valamivel hosszabb, mint egy évtizedes tevékenysége maradandó gyümölcsöket hozott. Az ő nevéhez fűződik Márai Sándor (2004, Gáspár Péter alkotása) és Esterházy János (2011, Lantos Györgyi alkotása) kassai szobrának elkészíttetése, elhelyezése és az ezzel kapcsolatos szerteágazó engedélyek beszerzése. Ám ne feledkezzünk meg Wick Béla kassai emléktáblájáról sem (2008), meg a számos kétnyelvű helytörténeti kiadványról és kiállításról, melyek mind kitartásának és szervezőkészségének bizonyítékai. Elfejtett kassaiak – az egyik címe. Pedig ezt mindazokról el lehetne mondani, akikkel foglalkozott és részben így életre keltett. Ő fordította magyar nyelvre Juraj Bauer kiváló helytörténeti munkáját, az És múltak a századok..-at, mely a város összes egykori és jelenlegi emlékművét és emléktábláját, feliratait mutatja be (2008).
Fájlaljuk Lia, hogy ilyen hirtelen kellett távoznod. Intézmény voltál egy személyben és mi szívesen segédkeztünk az általad vállalt feladatok teljesítésében. Egyelőre nem tudjuk, ki fogja folytatni a munkát, amit Te kénytelen voltál abbahagyni. Váratlanul mentél el.
Nyugodj békében szülőhelyed békés hantjai alatt! Jó helyen, az egykori Dobó-, Rákóczi-. Lorántffy- és Széchenyi-birtokokon fogsz pihenni!
