Bár háromnegyed éve már teszteltem egy Countrymant, ezt az újat azért hoztam el, mert sokkal többet tud. Ráadásul olyasmiket, amelyek valóban kivételessé avatják a rohamléptekkel bővülő MINI-famíliában.
Merthogy egyrészt S-verzióról van szó – de dízelmotorral, másrészt ez a modell, a korábbi ellentétben összkerékhajtású. Lássuk a részleteket.
Alaktan
A Countryman, kérem, egy akkora Mini, amely a kompakt kisautók 4 méteres „vízválasztóján” is túllép, lévén 4,1 méter hosszú… De nemcsak nagyobb és szélesebb, hanem a fazonja is más, mint a többi Minié. Ez mindenekelőtt az orr-részre érvényes: félelmetes méretűre nőtt a hűtőrács, amelyhez optikailag hozzáadódik a szintén szélesre szabott alsó légnyelő. Oldalnézetből külön formatervezői bravúr, hogy a tekintélyes méretű hátsó ajtók semmit nem rontottak az alapformán és az arányokon – természetesen a nagyobb hosszméretet nem számítva. A megnövekedett hátsó lámpák is tipikusan „minisek” maradtak, a hátsó falat pedig jókora márkaemblémával dobták fel, amely egyben a kilincs szerepét is betölti. Rendkívül jól illik a kocsi karakteréhez a körkörös műanyag védőborítás, bár a tesztpéldány fekete karosszériáján vizuálisan nem igazán érvényesült.
Belvilág
Útban az autó belseje felé elsősorban a keretes ablakokon akad meg a szemünk; ez a négy oldalajtóra való tekintettel elkerülhetetlen változás a „rövid” Minikhez képest. Benn már eredményesebben kereshetjük a hagyományos stílusjegyeket. A középkonzolt itt is a levesestányérnyi sebességmérő uralja, de felül úgy illesztették hozzá a két légbefúvót, hogy az egész komplexum tökéletes Mikiegér-fejet alkot. A légkondi kezelőpultja továbbra is Mini-emblémát formáz, a billenőkaros kapcsolósor is megmaradt, csak most rázsúfoltak még 2 ablakemelőt; ezzel sikerült teljesen kaotikussá tenni a nyílászárók működtetését. A repülőgépből átszerelt kézifékkar sem túl praktikus, mert biztosítógombja igen rossz helyen, a markolat alján van. Ami a komforttényezőket illeti, az elülső ülések „kisautós” méretűek, de alul-felül jó oldaltartásúak. Tény, hogy egy korpulensebb sofőrt éppen a hangsúlyos peremek zavarnának, de az ilyen aligha veszi meg ezt az autót… Hátul az alapáras 2 fotelünk volt, köztük flakon-, pohár-, illetve telefontartóval. A két ülést egyébként előre-hátra lehetett tologatni, miáltal a csomagtér alapméretét 350 és 450 liter között választhattuk meg. Bővítéskor többé-kevésbé vízszintes padló keletkezik, az említett tartók pedig kiemelhetők. Ja, és ne feledkezzünk meg a kétrészes, opciós napfénytetőről, amelynek első része nyitható.
Az országúton
Az „S” megjelölésű MINI Cooper éveken keresztül azonos volt a 184 lovas benzines verzióval. Viszont örömmel jelenthetem, hogy most már dízelben is van ilyen, 143 lóerővel. Mit mondjak: viszi az 1300 kiló önsúlyú autót, mint a tollpihét, méghozzá elképesztően kis fogyasztás mellett (a teszt alatt kereken 5 l/100 km). Ehhez a START/STOP rendszer is hozzájárult, amely hál’ istennek a dízelmotoros autók között is terjedőben van.
A vezetési élmény? Nos, semmivel sem kevésbé sem volt „minis”, mint a háromajtós verzióé, amit egyetlen tesztben sem felejtenek el a gokarthoz hasonlítani. Tény, hogy a Countryman kb. 30 centiméterrel hosszabb, de egyrészt szintén feszes a futóműve, másrészt itt is a karosszéria sarkaiba csapták ki a kerekeket, harmadrészt pedig – ez a verda ÁLLANDÓ ÖSSZKERÉKHAJTÁSÚ volt. Ennyi már picit sok is a jóból. Tömören és velősen: az autó arra ment, amerre a volán küldte. Mindig, minden körülmények között. Az épelméjűségbe ütköző eseteket nem próbáltam ki, de tényleg csak azokat nem…
Vas Gyula (A szerző felvételei)
{phocagallery view=category|categoryid=555|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1995 cm3
Teljesítmény: 105 kW (143 LE)/4000min-1
Nyomaték: Nm/1750–2700min
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 195 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,7 s
A csomagtér űrtartalma: 350/450–1170 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 5,3/4,7/4,9 l/100 km
Ár: 29 600 euró
A Countryman induló ára: 20 500 euró
