…ha ez így folytatódik, akkor mi hiába tervezgetünk, konferenciázgatunk, netán nyilatkozgatunk Szlovákiában a magyar kisebbségi minimumról és nemzeti alapértékeinkről, mert a valóságban nálunk mindig az fog történni kisebbségi ügyekben, ami a kormánynak leginkább megfelel.
Szomorúan olvastam a hírportálon megjelenő Nekrológ egy vasúti tábláért című cikket. Hiszen még két nap sem telt el Okoličná – Ekel vasútállomásának felújításától, de a helység állomásának magyar megnevezése már szemet szúrt a szlovák vasút dolgozóinak, és eltávolították azt!
Borzasztó még rágondolni is, hogy az ilyen esetek mögött mekkora utálat, és ártó szándék húzódhat meg velünk szemben, hiszen az ilyen tettek egyre gyakrabban ismétlődnek meg nálunk az utóbbi időben, és úgy látszik még fokozódni fog a nemzetvédő Slota távollétében is! Abban ugye mindnyájan egyetértünk, hogy ezek az akciók Szlovákia egész területén ellenünk és nyelvünk ellen irányulnak, ráadásul a hatalom csendes támogatása mellett!
Ezért is írtam címnek a fentieket, hogy a valóságot felesleges már eltakargatni, mert csak a vak nem látja, hogy a szlovák politikai elit mit enged meg magának velünk szemben!
Mindeközben a szándékosságot figyelmetlenségnek, a bennünket sújtó törvényt megfelelőnek és elfogadhatónak próbálják mindenütt feltüntetni. Ha ennek tükrében figyeljük meg a szlovák államvasút magyarázkodását, akkor a tábla eltávolítása Ekelen jogilag indokolt volt, mivel a korábban elfogadott kisebbségi
nyelvhasználati törvény bizony nincs összhangban a vasúti közlekedésről szóló törvénnyel! Értik ezt önök? Mert én nem értem, miért nincs összhangban a közlekedési törvénnyel? Az urak miért jönnek rá mindig így utólag a hibákra – ha egyáltalán hibák ezek? Nem beszélve arról, ha aktivistáink nem cselekszenek ilyen határozottan, akkor bizonyára minden marad továbbra is a régiben! Talán már látja a kedves olvasó, hogy a vasút által közölt magyarázat ismét sántít, még akkor is, ha jogilag indokolt a tettük, hiszen Szlovákiában nem ez az első eset, amikor a kisebbségek nyelvi joginak érvényesítésekor hasonló problémák merülnek fel.
Ha a szlovák képviselő urak a kisebbségi nyelvtörvény tárgyalásakor és elfogadásakor a tolerancia szellemében arra törekedtek volna, hogy az itt élő őslakos népeknek végre egy olyan kisebbségi nyelvtörvényük legyen, ami méltán megilleti őket, akkor ma nem kellene arra hivatkozni, hogy a kisebbségi nyelvtörvény nincs összhangban más, életbelépésüket gátló törvényekkel, és nekem most nem lenne miről írnom. Mivel a kisebbségi nyelvtörvényt, annak idején elfogadása előtt a mi kárunkra szándékosan megkurtították (főleg Matovič), ezért a szlovák államvasutak magyarázkodása ez ügyben egyszerűen nevetséges, színvonaltalan és elfogadhatatlan a számunkra! A papírra vetett ún. törvényes jogaink csak annyit érnek, amennyi ezekből mindennapi életünkben megvalósíthatók.
Cikkemből egyértelműen kiderül, hogy kisebbségi ügyekben Szlovákiában hiánytalanul nem valósíthatók meg a kisebbségi törvénybe foglaltak, mégpedig azért nem, mert ezek a törvények inkább ajánlások szintjén működnek nálunk mind a mai napig. Márpedig az ajánlásokat nem kell feltétel nélkül betartani, és főleg betartatni! Ráadásul, ha ennek alkalmazását a lakosságra bízzák – ha igény van rá, kitehetők az üzletek és utcák magyar nevei is -, a többségi szlovákok, az államaparátussal együtt bizony nem fognak erre törekedni, és mindig elutasító álláspontra helyezkednek majd. Cseppet sem bántja őket, hogy alapvető jogaink
gyakorlásában gátolnak bennünket. Szerintük ugyanis az a helyes, ha egy témához ők is hozzászólhatnak, mert nálunk demokrácia van?! Lám én éppen ezt kérdőjelezem meg legújabban egyre gyakrabban!
Ha ez így folytatódik, akkor mi hiába tervezgetünk, konferenciázgatunk, netán nyilatkozgatunk Szlovákiában a magyar kisebbségi minimumról és nemzeti alapértékeinkről, mert a valóságban nálunk mindig az fog történni kisebbségi ügyekben, ami a kormánynak leginkább megfelel. Azt, hogy ez a szerencsétlen hozzáállás szlovák részről nem szolgálja a két nép megbékélését, és még kevésbé a tartós együttélést, az senkit sem érdekel?! Még a szlovák sajtót sem, hiszen a fentebb írottakat egy szó erejéig meg sem említi. Talán ez sem a véletlen műve, mert ha rólunk van szó, ők bizony kétszer is meggondolják letegyék-e a garast mellettünk, főleg ha igazunk is van!
Mert a ne szólj szám, és nem fáj a fejem, valamint a hallgatni aranyat érő szólás – mondás örökérvényű az ő esetükben is, és mindig bejön. Mivel pedig nálunk sajtószabadság van, miért ne dönthetnének valamennyien úgy, hogy nem írnak erről a kellemetlen témáról egy sort sem, végül is a magyar ügy nálunk már nem
ügy! Egy követ fújjni a hatalommal pedig jóval egyszerűbb számukra, mint rávilágítani a jogtalanságokra, netán megírni az igazságot!
Ami pedig bennünket illet, bizonyára észrevették már, hogy sorainkban is egyre több ún. álmagyar található már, akiket nem érdeklik a kisebbségi témák, akik nem akarnak magyarkodni, akik szlovákba íratják gyermekeiket, akik megkérdőjelezik az kisebbségi önkormányzatok és automómiák jogosságát, a magyar nyelv hivatalos használatát, akik elutasítják az emberi méltóságot és az egyenjogúságot, illetve nem jelent számukra semmit a kettős állampolgárság sem. Nekik
mindig úgy a jó, ahogy van. Minek tüntetni, és ezáltal felkavarni az indulatokat a két nemzet között, hiszen mi egyszerű emberek jól megértjük egymást – mondogatják nagy meggyőződéssel. Ha jól belegondolok, az ő érvelésükben is van némi igazág, mert ők beletörődtek másodrendű sorsukba és feladták
már!
Ezzel szemben a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért mozgalom aktivistái tovább folytatják a jogainkért indított becsületes harcukat és nem adják fel! Én ez utóbbinak tudok örülni!
Mészáros László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34456,34419,31885″}
