Sisa István munkája és egyben az emigráció legnagyobb könyvsikere a Spirit of Hungary (Magyarország lelke) volt, amelynek első kiadása a kanadai kormány és a Rákóczi Szövetség segítségével jelent meg. Ez felbecsülhetetlen munkásságának csúcsa. 374 oldalon, 260 képpel és 35 térképpel mutatta be a magyarok történetét és kultúráját.
„Ha a sajtó velünk, ki ellenünk…?”
– kérdezte egykor Ruttkay Arnold (1923-2008), az ausztráliai magyar élet vezető személyisége. S ezen mi sem tudunk csodálkozni. Ez világméretekben így van. A sajtó a világhatalom egyik ága, mely nem riad vissza semmilyen nemtelen eszköztől.
Ha érdekei így kívánják, függetleníti magát az igazságtól, vagy egyes híreket nem közöl. Ami meg a sajtóban nem lát napvilágot, az meg sem történt! Egy közéletet figyelő személy számára ez nem újdonság. Az lehetetlenül el az európai fórumokon is, akinek rossz a sajtója.
A különböző időkben, főleg a második világháború utáni években számos magyar került külföldre s megdöbbenve tapasztalták, milyen torzkép él a világban rólunk. Úgy döntöttek, fölveszik a harcot a szennyáradattal szemben és lehetőségeik szerint színvonalas, korrekt, tudományosan megalapozott munkákat tesznek az asztalra. Miközben tudták, a magyar kommunista kormányok segítségére nem számíthatnak. Sőt, sok magyar történész és művész mindmáig nemzete becsmérléséből kíván babérokat szerezni nemzetközi színtéren.
Egyike e fáradhatatlan harcosoknak a most elhunyt Sisa István volt, aki nyelvileg fölkészülten fogott neki a heroikus munkának. Egyik írásában összefoglalta, milyen tudománytalan és erkölcstelen módon, felkészületlenül számolnak be a kiadványokban a magyar történelemről és nemzetről. Az olvasók szíves figyelmébe ajánlom ezt a Magyarország torz tükre a világban című írást (1993), mert fölöttébb tanulságos. Ebből világos, a szlovák történetírás is a világszínvonal trendjét követi. Mi már edzettek vagyunk, nem érhet bennünket különösebb meglepetés. Tanulmányát az Országgyűlés Külügyi Bizottsága megjelentette. A parlament ennek következtében törvényben írta elő egy Nemzeti Tájékoztató Hivatal létrehozását. A múlt században ez volt az egyetlen eset, amikor egy külhoni magyar tanulmánya törvényhozásra késztette a Tisztelt Házat.
Sisa nagy haditette lett a Spirit of Hungary (Magyarország lelke) c. kötet, mely három kiadást is megért. A méltatások közül érdemes néhányat ismertetnünk. Sisa tudta – így az egyik -, hogy nem vállalkozhat a magyar történelem teljes bemutatására, a sok ezer adat fölsorolására, mert ez nem járható út. Olyan megoldást kellett találnia, mely szélesebb olvasótábornak szól. Így a „panorámaszerű megoldást” választotta. Ennek lényege, hogy az egyes korszakok bemutatása a főkérdésekre szorítkozik s ezeket a vezető személyek életrajzán keresztül mutatja be. Ez így gyümölcsöző, mert az egyes nemzetek reálpolitikai értékét az elért kimagasló eredményekkel mérik, hiszen így derül ki, hogy egyes területeken egy-egy nemzet milyen maximális erőfeszítésre képes. Ez a hősökre alapozó szemlélet esetünkben nagyon előnyös, hiszen múltunkban hemzsegnek a ragyogó jelenetek és annyi csúcsértékkel rendelkezünk, hogy súlyos mulasztást követnénk el, ha ezt nem említenének meg minden adandó alkalommal. Sisa munkáját azzal a szilárd meggyőződéssel teszi le az olvasó, hogy „a Dunatájon a politikai alkotóerő, tudás szorgalom és megbízhatóság a magyar népnél van.”
Egy másik méltatója szerint, Sisa nagyszabású albuma Magyarország történelmének és kultúrájának angol nyelvű „Feszty-körképe”, melynek „fókuszában a magyarság nemzetközi hírnevének javítása áll, s a világ felé irányított, korszerű magyar hírverés terén vezető úttörőnek tekintik.”
Az egyetemes emberi művelődés magyar hozzájárulásának millenáris emlékműveként is köszöntötték e könyvet, mely cáfolja azt a balhiedelmet, azt a kifogást, hogy „nincs mit kézbe adnunk magyarságunk, igazságunk védelmében.” Tovább tudjuk adni utódainknak szellemi örökségünket. Szellemi nemzetvédelem hatja át a kötetet. „Sisa István tollát az igazság, a történeti hűség és a trianoni ellenségeinkkel szemben alkalmazott tárgyilagosság jellemzi. Anyagkezelése egészen sajátos és átütő sikerű.”
Ez a munka tömören tartalmazza mindazt, amire egy magyar származású, vagy amerikai érdeklődőnek igénye lehet. Hasznos forrásmunka ez amerikai és angol kormánytisztviselőknek, politikusoknak, katonáknak és újságíróknak. Olvasmányos, nem használ szövevényes körmondatokat. Ami nagyon fontos, nem él a propaganda kétes eszközeivel sem.
A magyar Külügyminisztérium szóban háromszáz példányt rendelt belőle, de végül nem tartotta magát a megállapodáshoz, miközben mindmáig sincs olyan kiadványuk, mely hatékonyan képes lenne a sok rágalmat semlegesíteni! Ugyanis az évtizedekig emigrációban élő magyarok sokkal jobban ismerik környezetük gondolkodásmódját és azt is, milyen érvekkel lehet rájuk hatni, mivel lehet érdeklődésüket fölkelteni. De egyelőre egy magyar kormánynak sem állt érdekében, hogy ezt a fölbecsülhetetlen szellemi tőkét mozgósítsa, kiaknázza. Pedig a nyugati emigráció ezt több ízben önzetlenül és ingyen fölajánlotta. Ennek kihasználatlansága azután megmutatkozik a nemzetközi sajtó közvetített előnytelen magyarságképén.
A világsikert aratott mű magyar nyelvű bővített változatát is kezünkbe vehetjük egy évtizede Magyarságtükör – Nemzet határok nélkül címmel. Ez a munka a Püski Kiadónál jelent meg 2001-ben. De a legnagyobb magyar könyvterjesztők nem vállalták terjesztését! S ilyenkor az ember önkéntelenül is fölteszi a kérdést: öngyilkos nemzet vagyunk?
Ennek a munkának reméljük, népszerűsítői és folytatói lesznek. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy „a nemzetközi döntések során nem az igazság dönt, hanem a propaganda”. Csapó Endre, ausztráliai magyar publicista véleményét nagyon komolyan kell vennünk! A világ lusta és felületes. Azt veszi készpénznek, amivel beetetik.
***
Balassa Zoltán
{iarelatednews articleid=”36701″}
