Pukkai László helytörténész tartott előadást április 26-án Rétén. A történelem-magyar szakos nyugalmazott tanár a Csemadok meghívására érkezett a mátyusföldi faluba.
Pukkai László két kötetét is elhozta a beszélgetésre, mind kettő a Mátyusföld helytörténetével foglalkozik, így Réte község történetéből is tartalmaz szemelvényeket. Az egyik könyv a Via Bohemica jelentőségét tárja fel, mely Rétét is érintette. A cseh útként is ismert kereskedelmi útvonal a Mátyusföldön húzódott végig Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot kötötte össze, de ezen az úton jártak a németalföldi kereskedők is.
A másik kiadvány: A földreformok árnyékában Mátyusföldön (1919-1949) címet viseli. Pukkai László elsősorban erről a kötetéről beszélt, hiszen nemrégiben volt a kitelepítettek emléknapja, Réte községből pedig Magyarországra a nemzeti-népbírósági ítélet és a lakosságcsere kapcsán több mint 200 személyt telepítettek át. A Szenci járásból az összes faluból és Szencről is több száz családot jelöltek ki kitelepítésre. Pukkai László azonban elmondta, hogy sokuknak szerencséjük volt, mert ugyan fehérlaposok – azaz kitelepítésre kijelölt személyek – voltak, de időközben leállították a „transzportokat”.
Pukkai László elmondta: mind a két világháború lezárása súlyosan érintette a felvidéki magyarokat. A trianoni békeszerződéssel Csehszlovákiához csatolt területeken kisebbségi sorba kerültek a magyarok. El kell azonban mondani, hogy Csehszlovákia demokratikus állam volt, francia és amerikai példára megírt alkotmánya volt. A csehszlovák nemzet megalkotásával sikerült létrehozni az államot, de Csehszlovákia soknemzetiségű ország volt. Több német nemzetiségű polgár élt az országban, mint szlovák.
Az köztársaság kikiáltása után az első törvények között fogadták el a nemesség megszüntetéséről és a földreformról szóló jogszabályokat. Ennek értelmében a földeket kisajátították, kivásárolták. A nemzetiségi kérdés megoldására pedig kolóniákat kezdtek létrehozni a színtiszta magyar területeken. Elsősorban a majorokat telepítették be, de több helyütt a semmiből nőttek ki falvak, vagy falurészek.
A második világháború utáni földreformot megelőzte a Beneš dekrétumok elfogadása, így sok család már ekkor elveszítette a földjeit. Akik reszlovakizáltak, azoktól az 1948-as földtörvény kobozta el a földjeiket.
Tudjuk, hogy a csehszlovákok a magyar kérdést hasonlóan akarták megoldani, mint a német kérdést. Ehhez azonban a nagyhatalmak nem járultak hozzá. Csehszlovákia így elkezdte a szlovákiai magyarok csehországi kényszermunkára való deportálását. Több nagybirtokost népbíróságok általi döntések értelmében toloncoltak ki az országból. A lakosságcsere egyezmény után, pedig több családot kitelepítettek Magyarországra. Pukkai szerint a mátyusföldi emberek bölcsességüknek és szorgalmuknak köszönhetően gyorsan alkalmazkodtak az új élethez. A kitelepített svábok – és a lakosságcserével áttelepült szlovákok – földjeit megművelték, hiszen azelőtt is mezőgazdaságból életek. Pukkai azt is elmondta: sajnálatos módon mai napig nincsenek rendezve a földügyek, pedig szükség volna rá.
NT, Felvidék.ma
