Czakó Gábor író volt a Rovás Akadémia vendége március 27-én, csütörtökön, éppen II. Rákóczi Ferenc születésének évfordulóján.
Izgalmas csemegének ígérkezett már csak az előadás címe okán is: A magyar nyelv szerkezete – beavatás a magyar észjárásba. Az előadás, mely a végén eszmecserébe torkollott, számos izgalmas kérdést és gondolatot hozott felszínre. Azok, akik elmulasztották, sajnálhatják. Főleg a pedagógusokat hiányoltuk, mert nem akármilyen muníciót szerezhettek volna a vidám nyelvoktatás számára. Május 8-án Czakó ismét előadást tart majd.
Az előadó számos nyelvi jelenségről beszélt és a mögötte meghúzódó észjárásról. A magyar tán az egyetlen olyan nyelv, melynek beszélői minden szót ismernek, noha a magyar szókincs mérete szinte fölbecsülhetetlen. Czakó egyik olvasója 15.700 igeirányítóval kapcsolódó ige listáját küldte el neki. Az az érdekes, valamennyit értjük. Régebben ezt a szófajt igekötőnek hívták. Amellett, hogy befejezetté teszi az igét, általában sajátos irányt ad neki, ezáltal módosítja jelentését. Az igét nem köti, hanem irányítja valahová. Az ige mozgatja a mondatot. A magyar nyelv szerkezetével sokan foglalkoztak. Eleinte főleg papok, akik fordítottak. Akkor vették észre, a magyar szerkezete hasonlít a zsidó nyelvére.
A gyökök világa
A nyelv apró jelentéselemekből áll, ezek hordozzák az egész belőlük származó szócsalád alapjelentését. Czuczor Gergely szerzetes és Fogarasi János hatalmas munkát végzett, amikor összeállították a magyar nyelv szótárát. Ők a gyökökre alapozták vizsgálódásaikat. A szóképző nélküli maradékot nevezzük gyöknek. Ők 2305 gyököt találtak. Halálukkal azonban ez a kutatás megszakadt. Ők vették észre, hogy a hangoknak is van jelentéshajlamuk. Például a nyal-nyel-nyél-nyíl, az ny és l hangra épül. Nyelv szavunk nyelő-ből keletkezett ugyanúgy mint az ölü-ből az ölyv. Az említett két hang egy olyan szóbokor alapja, mely hosszúkást (nyél, nyelv), nyúlást jelent. Egy szóbokor olyan szavak halmaza, melyben a hangi és tartalmi hasonlóság köti őket össze. Ebben a vonatkozásban statisztikák is készültek. A k – keménységet, hajlást fejezi ki. A keménységre is találunk példát (kő, koponya, kova). Hajlás: kör, körül, kalács, kaland, kajla, kallás (ebből lett a kalapács szavunk), kalap, kerek, kerék, kerget. A kerge birka saját tengelye körül kering. Ezek mind valahol a körrel, körforgással állnak kapcsolatban. A k torokhang ugyanúgy mint a g és h, így könnyen „mennek át egymásba”. Görbe, girbe-gurba, gurul, göndör… H hang esetében: hajlik, hordó…
A kör és kereszt sok helyütt szerepel együtt az ősi kultúrákban. Mindkettő ugyanazzal a hanggal kezdődik. Mindkét idomnak van középpontja. Találunk keresztformájú glória-ábrazolást is. A kör-kereszt-pont az isteni teljesség jele. Kikerekedik az értelme. Kerek-perec! Az r hajlama rontani, vagy vágni: robbantás, rovás (ami egyben hasítás, mely „megrontja” az anyagot). Az árkot vágjuk, a ronda elrontott szép. Rossz, romlott, roncs, rom, rima (kéjhölgy), recseg-ropog, reng, rúg, ránt, rút…
Az l könnyű mozgást képvisel: lobog (zászló, haj). A csiga szeme is lobog ha fut. De: lebeg, libeg, lehelet, láng, libben…
A magánhangzóknak is van jelentéshajlamuk. Így-úgy, amúgy, emígy, imígyen… A magas hangrendű magánhangzók előszeretettel közeledést, kicsiséget képviselnek, a mély hangrendűek távolítást, távolodást. Itt – ott, ide – oda, erre – arra, így – úgy… Az elébb említettek nem általános törvények – figyelmeztetett az előadó.
A magyar szavaknak 60%-a tartalmaz valamiféle képiséget, hangutánzást, vagy erős hangzása folytán lesz jelképpé. Az esőben érezzük az s susogását. A csiszolás hanggal jár (csisz; csoszog). Kertel – a kert felől próbál bejutni, nem egyenesen. A csűrdöngölő tánc a csűrt döngöli (ez is volt a célja). De ezek közé tartozik a háztűznéző és a szégyenszemre is. Hozzá tehetjük a fennhéjázik szavunkat: fent röpköd gőgösen mint a héja. Fent hordja az orrát.
Az indoeurópai nyelvek ősforrása a szanszkrit és az iráni. A szanszkrit élő nyelv, mert a papi kaszt egy része családi nyelvként is megőrizte. A Czuczor-Fogarasi-szótár 150 gyökszót talált, melyek közösek a szanszkrittal.
Mindennek azonban jelenleg van egy nagy „hátránya”. A gyökök és a hangok jelentéshajlama ellentmond a finnugor elméletnek, így kutatásuk megtorpant. Ugyanis a finn-ugor nyelvekben a gyökcsaládok sokkal kisebbek és szétszórtabbak. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára mégis leginkább a Czuczor-Fogarasi-féle szótárt idézi. A magyar nyelvtant e szótár alapján kellene oktatni. Az iskolások gyűlölik a magyar nyelvtant, annyira idegennek érzik azt, amit rájuk erőszakolnak. Ezen a téren lassú előrelépés várható, mert a professzorok tehetetlenségi nyomatéka érvényesül. Mégis óriási jelentősége van annak, hogy április 1-ével megalakul a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, mely talán ezeket a kutatásokat is fölkarolhatja.
A hanglejtés és ikerszók
Karácsony Sándor, neves pedagógus szerint a magyar nyelvnek három sajátossága van: ereszkedő hanglejtés, mellérendelő és szemléletes. Az egésztől a részekig halad. Miért? Karácsony szerint, a szó lényege annak elején van: a gyök a lényeg. A magyar a lényegestől halad a lényegtelen felé. Ez mutatkozik meg a címírásnál is. (Így van ez nevünk írásával, a telefonkönyvek is így alkalmazzák; de a dátumnál is: év, hónap, nap.) Az állítmány elé a legfontosabb szó kerül. A franciában pont fordítva csinálják. Ez csak annyit jelent, hogy másképp gondolkodnak. Nemcsak ezen a területen van ez így. Mi hajat és kezet mondunk nem használjuk a többesszámot, hiszen minden épeszű ember tudja, több van belőle. Juhász Zoltán szerint a magyar népzene is ereszkedő lejtésű. Táncaink is ilyenek. A magas indulatú megnyilvánulással kezdődnek és onnan indulnak lefelé. Működésében tehát a hanglejtés, a tánc és zene egyforma természetű.
Vannak szavaink, melyek egész történetet mondanak el: ilyen az egészség. Ha diszharmonikusak vagyunk, nem vagyunk egészek. Feleség – a felem. Az értelem-érzelem összekapcsolódik, a kettő között harmóniát kell teremteni. A magyar az ellentéteket egyben látja: élek-halok érted. A királyfi elmegy a világ végére, hogy megtalálja az élő-haló vizet. A germán mesében az Yggdrasil fánál is a két víz forrása található. „Egy életem, egy halálom.” Szoros összefüggésben van a kettő. Süt-főz, etet – étet, öl – ölel, mulandóság – mulatság…
A magyar nyelv egyik sajátossága az ikerszók léte. Közülük néhányat a környezetünkben élő nyelvek is átvettek. Izeg-mozog, üt-vág, csurran-cseppen… A gyerek számára a papa-mama-kaka ilyen. Egy tanulmány 2323 ikerszóról ír. Csilicsala csodái. Ami csillog az csal. Az árut azért csillogtatják, hogy vedd meg! Így lehet filozófiát tanítani a gyerekeknek. De a csillag is csillog.
Nézzük a Süt-főz párost. Az indoeurópai civilizációk – a szlovák is – sütnek. Még a pálinkát is (brandy; l. brand = ang. parázs). Magyar nyelvterületen főzőasszonyok vannak, nem sütőasszonyok. Jól kisütötted, jól megfőzted… Petit egy lány megfőzheti, de nem sütheti. (Ha az utóbbit tenné, akkor emberevő lenne.) Nálunk magyaroknál túlsúlyban van a főzés, ami összefüggésben áll a hun bográcsokkal, melyek főzőalkalmatosságok. A kínai sem ismerte a sütést. Ennek a konyhakultúrának lőttek. Lőttek neki – mondjuk, vagyis meghalt. Valamikor nálunk is letették a koporsót és belelőttek. Kína és Mongólia határterületén találtak olyan sírokat, melyekben legalul nyílhegyek feküdtek.
A magyar szabad nyelv, teljesen szabadon élhetünk vele, ha a gyököket a magyar nyelv szellemében használjuk, melyek mindenki számára érthetőek. A nyelvújítás azért volt sikeres, mert a magyar gyökrendszerre építették és egyből érthetővé vált. Amelyek nem ezt a logikát követték, azok elenyésztek mint a nyaktekerészeti mellfekvenc (nyakkendő). A gőzpöfögészeti tovalöködönc (gőzmozdony) inkább a kabarék világában tud érvényesülni.
Majd röviden más népekre tért ki. A német is gyöknyelv volt egykoron, de hajlító és toldalékoló hajlama miatt, már nehéz meghatározni a gyökszavakat. A szlovákok közel állnak genetikailag a magyarokhoz. Népzenéjük 95%-ban azonos a magyarral.
A gyök származékaiból újabb szavakat lehet képezni. Mint egy családfát úgy lehet lombosítani. Érdekfeszítő, hogy egy szóból mik jönnek ki. Kép – képes, képez, képzel, képvisel, képtelen stb. Káprázat: kép ami nincs, káprázik a szemem. Mi az isteni igének a neve? A világ-világossága. A világtalan vak. Kirekesztett a világból. A villám, villong ellenséges. A VIL párja a VALóság. Ami a világ az a valóság, az arról vall.
A számok filozófiája
A magyarban olyan réges-régi elemek rögződtek, melyek forrását már nem tudjuk követni, de ki tudjuk mutatni. Valamikor Kr. e. 6. századi Görögországban az analógiás, tehát megfeleltető logika terjedt el. Ez az alkímiában megmaradt: pl. az égitestek egyes elemeknek felelnek meg. Ez a magyarban is kimutatható. Püthagorasz volt ennek a legjelentősebb képviselője, akinek iráni tanítómestere volt. A szám a világ lényege. A szám a dolgok ősképe. A matematika nemcsak mennyiségi, hanem elsősorban minőségi művelet – vallotta a nagy görög.
Figyeljük meg a számmal kapcsolatos szavainkat: az létezik, akivel számolok, akit számon tartok. Akivel nem, azzal leSZÁMoltam, azt SZÁMűztem, az SZÁMkivetett lett, azt nem veszem emberSZÁMba. Tehát ezek a szavak lételméleti természetűek.
Nézzük a számneveket. Egy: ez a legnagyobb szám. Egyesít mindenkit, egybeolvaszt, egyetemes megközelítést tesz lehetővé. 500 szavunk van, melyek az egy-re épül: egyenlő, kiegyezik, egyezik, egybeforr, egybekel, egyívású, egység… Régi és új szavak. Az egyenlet, az egyenruha a 19. sz.-ban keletkeztek.
Az egy meghasonlása a kettő: kétkulacsos, kétszínű, kételkedik, kettősség… Ezekből is több tucatot találunk. A meghasonlás, a viszály száma. Sorszámként is él összetételekben: másodhegedűs, másodlagos, másodrangú, másnapos, de féleszű, felemás, félnótás ember is akad. S eszünkbe jut a félni szó is.
Idetartozik a pár, mely az összeadás minőségét jelzi, ezért lehetetlen az egyneműek házassága. Két ballábas cipőt adunk rá? Az nem képez párt. Csak a pár tudja kiegészíteni egymást. Egybekel. A magyar nyelv nem mondja, hogy lefeküsznek. Tapintatosan fogalmaz, nem kendőzve el a tényt: a kettő egy test lesz, ezért nem lehet elválasztani.
A három a szilárdság, az igazság száma. Hármashalom, három a tánc, három a magyar igazság. A háromban létrejön az egy(ség), a kettőt magába szippantva megszenteli azt.
Négy égtájunk van. Ez a teljesség száma, 4 vörös és 4 ezüst sávunk van az Árpádsávos zászlónkon.
A magyar nyelv tartósan behozhatatlan előnye
A magyar nyelv szókincse megszámolhatatlan. Végtelenül áttekinthetetlen méretű, de felfogható tartalommal bír. A magyarban minden európai versforma előállítható. Számos nyelvben pl. a görög versformákat nem lehet alkalmazni.
Nyelvünknek egyik sajátossága, nem bomlott egymást nem értő nyelvjárásokra. Beszélhet valaki palócul, vagy szögediesen, ez nem távolítja el a nyelvet, hanem gazdagítja. Fel-föl válthatja egymás, de az almát felezik, a tejet fölözik. Tejföl, tejfel ugyanaz, de nem mindegy, hogy a labdát kapu felé, vagy fölé lövik. Nem mindegy, hogy nejem, vagy nőm.
A magyar nyelv 45-50 hangját 21 latin betűvel kellett leírni. Pl. a Halotti Beszédben a gyümölcs háromféleképpen van leírva, mert a latinnak nincs betűje a gy-re, ü-re, cs-re és ö-re. A későbbi nyelvemlékek tökéletesen olvashatók.
Shakespeare eredeti szövegeit egy angolnak szótárral a kezében kell olvasnia. Julianus barát 1235-ben a Káma mentén találta meg a magyarokat, akiktől Árpádék több száz évvel korábban elváltak (legalább 400, ám lehet, hogy közel 1000 éve). Julianus házról-házra járt és semmi megértési nehézsége nem volt. A csángók is 700-1000 éve élnek külön. Mégis értjük őket. A nyelvújítás nem érintette őket, ezért a románból kölcsönözték a szükséges szavakat.
Miből ered nyelvünk stabilitása? Ezt Varga Csaba oldotta meg. A magyar szókincs családokat képez a kisebbek 30-40, a nagyobbak akár 8-900 származékból állnak. Ha hatás éri a nyelvet, ha egy szó „átlép”, az egész gyökcsaládnak meg kell mozdulnia. Olyan óriási ennek a rendszernek a tehetetlensége, hogy az új szavak inkább beolvadnak. A magyarba érkezett jövevényszavak a magyar gyökrendszerhez igazodnak. Megint tetten érhető a magyar észjárás. Az Elizabethre az angol Bettyt mond, tehát a végét emeli ki, a magyar az elejét: Erzsi. Az idegen szavainkat viszont gyakran becézzük. Fotbal – foci, lokomotív – loki, hali… A régiek kimennek a divatból, vagy nem változnak. A kapát szláv jövevényszónak hirdetik. De akkor miképpen magyarázzuk azt a jelenséget, hogy számos szavunk alapja a kap gyök: kapocs, kapóra jön, elkap, kapcsol, lekap, kapzsi, kapar…
Egy szép példát említett Czakó előadásában a sajátos magyar észjárásra: Aggódva néz a mosolygó szív. Ez olyan képsor, amit formális logikával nem tudunk követni.
Egy szó, mint száz, a magyar gondolkodás-ébresztő nyelv, amire már sokan rámutattak. Teller Ede vallotta, ha nem Ady nyelvén tanult volna gondolkodni, közepesnél jobb fizika tanár lett volna csupán. Heisenbergék nem tudták megoldani az atombomba kérdését, holott nem voltak butábbak. „Csak” nem Ady nyelvén tanultak gondolkodni. Ez pedig behozhatatlan hátránynak bizonyult. Az amerikai atomkutatók között számos magyar anyanyelvű tudós dolgozott sikeresen.
A hallgatók rögtön levonhattak egy fontos következtetést. A magyar nyelv beható ismerete behozhatatlan előnyt jelenthet nemzetközi porondon a tudományban is. Ezt pedig szinte ingyen kaphatjuk meg szüleinktől, ha azok hajlandók azt átadni. Mi is ugyanazt látjuk mint maguk, csak mást is észreveszünk – mondta Szentgyörgyi Albert. – Nyelvünk megmutatja nekünk!
Mindenki tovább játszhat nyelvünkkel. Olcsó, de hasznosan izgalmas szellemi agytorna, mely búsásan megtérül.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43712,43701,39295,45018″}
