A Hol sírjaink domborulnak címmel frissen megjelent, átdolgozott, bővített kiadású kötetnek kedd este (április 8-án) a Pozsonyi Casinóban volt az első bemutatója. A Görföl Jenő – Kovács László szerzőpáros a Szlovákiában még fellelhető 1848-as honvédsírokat és emlékhelyeket dokumentálta és szedte csokorba. A Pro Patria Honismereti Szövetség, melynek Görföl Jenő a titkára, felvidéki virtuális temetőt létrehozását is tervezi.
Felvidéki barangolásai során ébredt rá, mennyi 48-as honvéd emlékhely, síremlék található az országban, s mennyi van elhanyagolt állapotban, sőt lassan már feledésbe is merül, de ugyanúgy az első világháborús és egyéb kulturális, történelmi emlékeink is. A kilencvenes években formálódó Pro Patria Honimsereti Szövetség egyik fő feladatának épp ezért az emlékhelyek felkutatását és ápolását, a helyreállítás megszervezését, a sírok rendbe tételét határozta meg. A Szövetség szerette volna elérni, hogy nagy számban iskolák, önkormányzatok vállaljanak védnökséget egy-egy emlékhely fölött, mint ahogyan az meg is történt például Mednyánszky László pozsonyi vértanú beckói sírja esetében, melyet jelenleg is az alsóbodoki és szombathelyi középiskolások közösen tartanak rendben, legutóbb pedig Szelezsényben (Slažany, község Nyitra és Aranyosmarót között) Bodó Lipót nemzetőr bozóttal benőtt sírját takarították le. „Számtalan honvédsír van, nagyon sok emléke maradt meg az 1848-49-es szabadságharcnak. Ezeket mutatja be a mintegy 400 oldalasra duzzadt kötetünk”, nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Görföl Jenő. „De a lényeg az” – teszi hozzá – ,”hogy Szlovákia-szerte az akkori események olyan tanúi nyugszanak, akik között akad honvéd tábornok, közhonvéd, főúr és napszámos, zsidó, német, cseh, lengyel, papok minden felekezetből, tehát a társadalom legszélesebb rétege mozdult meg abban az időben, hogy megteremtse az új, polgári Magyarországot”.
Nem különösebben meglepő, hogy a szlovák lakta területeken nem ápolják a szabadságharc emlékét, hiszen az 1848-as magyar eseményeket a jelenkori szlovákság túlnyomó része negatívan ítéli meg. Ám annál szembetűnőbb, amikor magyar vidékeken sem folytonos az emlékápolás. „Már az a tény, hogy például Komáromban nem őrződtek meg honvédtisztek sírjai, s hogy még az utóbbi időben is számoltak fel honvédsírokat, önmagáért beszél. Szomorú, hogy a lévai temetőben tíz éve még megvolt, de mára eltűnt Várady János honvéd őrnagy sírja. A besztercebányai temetőben két olyan honvédsírt is tönkre tettek, amelyekről tudomásunk volt. Az egyik sírkövet lecsiszolták, s új név került a helyére, a másikat ledöntötték, összetört Repcsik János gyönyörű feketemárvány síremléke. Ez különösen azért fájó számomra, mert ő volt a FEMKE, a Felvidéki Magyar Kultúegyesület egyik legnagyobb támogatója. Sajnos, ez vár az összes többire is”, konstatálta Görföl. Ezért is kezdeményezi egy interneten megjelenő virtuális felvidéki temető létrehozását, ahol számba vehetjük múltunk emlékeit. Nem tartja megoldhatatlannak egy nemzeti sírkert kétrehozást sem, ahová a felszámolt temetkezési helyek sírkövei kerülnének. Összefogást sürget hát a honismereti szövetség és a Csemadok titkára. Úgy véli, sokat tehetnek az iskolák a múlt tiszteletére való neveléssel, az önkormányzatok pedig anyagi hozzájárulással, és azzal, hogy ezeket a sírokat helyileg védetté nyilvánítják. De nemcsak a 48-as honvédekét, a világháborús hősi halottakét, hanem az egykori kántortanítókét, papokét, egy-egy közösség kiemelkdő alakjaiét is. „Ezek a magyar múltat, a közművelődés, a kultúra jelenlétét tanúsítják az utókornak”, szögezte le Görföl Jenő.
BA, Felvidék.ma
