A Néphagyományunk jelentősége határon innen és túl központi témakör keretében Nemzeti örökségünk jelentősége és specifikumai az északi határ mentén problémacsoportra specializálódva a Bokréta Művészeti Alapítvány és az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület rendezésében nemzetközi konferencia valósult meg 2014. október 11-én Sátoraljaújhelyen (Magyarország). Délelőtt négy előadás hangzott el a Városháza (valamikori megyeház) gyönyörű tanácstermében: Kelemen László népzenész, a Hagyományok Háza Főigazgatója Budapestről; Király Katalin a magyarországi szlovák kulturális élet központi irányítója Budapestről; Takács András a felvidéki magyar tánckúltura néprajzi gyűjtője Pozsonyból és Urbán Vladimír a szlovák táncélet jelentős együttesvezető koreográfusa Kassáról mutatta be az általa képviselt témakört.
Délután pedig a város közepén felállított állandó szabadtéri színpadon öt gyermek, ill. ifjúsági táncegyüttes – Abaújszina, Kassa, Losonc, Szécsény és Sátoraljaújhely – magas színvonalon prezentálta fellépésével a konferencián elhangzottakat, a megőrzött és színpadra koreografált néptánc, -dal, -zene és -szokásanyag kultúrát.
A konferenciát a helyi szervezők nevébe Fehér János az Alapítvány elnöke és a polgármester helyettese nyitotta meg. Mindketten hangsúlyozták a békés egymás mellett élés, az egymás kultúrájának megismerése, a más nyelvű népek tisztelésének fontosságát.
A konferencia résztvevői szívesen elfogadták Király Kata meghívását a pár kilométerre levő rudabányácskai szlovák tájház megtekintésére. Kedves fogadásban és kellemes meglepetésben volt részünk, a gondosan és gazdagon berendezett tájház-múzeum megtekintésével együtt járt a szíves vendégfogadás is, a helyi szlovák ételek, italok megkóstolása. E „lakodalom maradékait” a helyiek estére behozták a táncházba, és így a szereplő együttesek tagjai is részesültek belőle.
A műsorokat a Bokréta Művészeti Iskola tágas udvarán este nyolc óráig tartó táncház követte, ahol a bekapcsolódottak megismerkedhettek az egyes csoportok képviselte nógrád, gömör, abaúj, zemplén néprajzi tájegységek magyar és szlovák táncaival, dalaival, táncos játékaival. Volt is nagy vigalom.
Elgondolkodtató, követésre méltó kezdeményezés volt a konferencia. Kérdés, sikerül e gyökeret eresztenie, illetve lesz e folytatása, lesznek e folytatói?
A folytatást el tudom képzelni, például témacsoportok meghatározása szerint szervezni a következőket: Lakodalmi, húsvéti, farsangi, stb. szokások, táncok, dalok, vagy aratási, szüreti, stb. ünnepségek a szomszédos más-más nemzetiségeknél, etnikai csoportoknál a határ mindkét oldalán. Mivel tömegek mozgósítását is magába foglalja e rendezvényforma, tudom tanácsolni más területek által is felvállalni a megrendezését, pl.: az Ipoly, a Duna, más folyók, a Zobor, a Medves, stb. hegyek, vagy a nyelvhatár mind két oldalán élő hagyományok bemutatása is nagy lehetőséget hordoz magában.
A rendezvény konferencia részében megpróbálni feleletet adni a hagyományokban található hasonlóságok, különbözőségek kialakulásának okaira, illetve feltételezett okaira, a gyakorlati bemutatókon pedig ábrázolni a néprajzi kutatások által feltárt jelenlegi állapotot. A konferencia rendezői lehetnek a kulturális és társadalmi szervezetek, a népművelési intézmények, az önállósággal rendelkező kulturális/együttesi alapítványok, az önkormányzatok.
Akár a már most létező fesztiváljaikhoz, Csemadok, falunapokhoz is hozzákapcsolható a konferencia. Értékében, tartalmában gyarapítana, gyarapíthatná ezeket a tavaszi – nyári – őszi kulturális rendezvényeket, és jelentősen szolgálhatná az egymás kultúrájának az alaposabb megismerését.
Takács András, Felvidék.ma
