„Az úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök…”
Ady Endre címadó verséből, Az Illés szekerén-ből idéztük a fenti sorokat. Kiváló költőnkre is nagy hatással volt hát az Ószövetség prófétájának élete s megannyi cselekedete. Minderről a Királyok első és második könyvében is bőven olvashatunk. A próféta a Kármel-hegy egyik barlangjában élt, s itt művelte csodáját Baál papjaival szemben (1Kir 18,16-40). A hegyen később is történt csoda, a XIII. században itt kapta Stock Szent Simon a Szűzanyától a Szent Skapulárét, melynek – mint már arról szóltunk is egyik írásunkban – tájainkon is sok tisztelője van.
Az is köztudott, a bálványimádók miatt – mint Illés azt megjósolta – évekig nem esett eső a bibliai helyeken, de Illés könyörgésére végül is megeredt az ég. Illés csodás cselekedeteiből ismerjük a sereptai özvegynél végzeteket, többek közt a halott gyermek életre támasztását. Ugyancsak ismert a tüzes harci kocsi megjelenése a tüzes lovakkal, amint Illés próféta a forgószélben felment általuk a mennybe (2Kir 2,9-12).
Bálint Sándor említi, hogy a zsidó, keresztény, sőt mohamedán apokriftól ihletett néphagyomány szerint Illés „dobálta le a kevély angyalokat az égből, sőt villámaival azóta is célozza őket, meg a gonosz embereket”. Az Utolsó Ítélet hírnökeként is ő jelenik meg majd a földön, s legyőzi az Antikrisztust.
Illés-nap táján a szegedi nép tehát esőt vár, de a nagy viharokat s az égiháborút is Illés támasztja, mert még most is csatáz a sátánnal. (Bálint 1979, 625) Azt is mondják, hogy ilyenkor abroncsolja, gurigatja Illés a hordókat, csatázik és haigálódik. A göcsejiek szerint „Csatáz az Illés, hajgálódik az Illés”. A hiedelem szerint a mennykövet az elhalt kovácsok készítik neki. (Balogh 2000, 150)
Bácskában, Bánátban és a Muravidéken az emberek megfigyelték, hogy ha bármilyen szárazság is volt a nyáron, Illés napján megjött az eső. Ilyenkor azonban rendszerint zivatar fenyegetett, s nem volt szabad e napon kint dolgozni a földeken, mert a mennykő belecsapott volna az emberbe. (Penavin 1988, 114)
A görög katolikusok Máriapócson (ahová tájainkról is elzarándokoltak) ilyenkor ünneplik a csodatevő kegykép könnyezésének évfordulóját. Régebben ezen a napon a kegykép elé nagyméretű virágdíszítményt emeltek, amit Illés szekerének neveztek. A zarándokok a szertartás után ezt szétszedték, s a virágokból vittek magukkal néhány szálat, mert ezeknek kegyelmi erőt tulajdonítottak.
A hiedelem szerint, aki ezen a napon dolgozott, azt villám sújtotta agyon. Ha ilyenkor megdördült az ég, azt mondták, hogy Illés próféta arat vagy csatázik. (Bartha 1999, 151)
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54702,54653,54561,54122″}