A Mária nevenapjáról (szeptember 12) szóló megemlékezés több néprajzi monográfiánkból is hiányzik, pedig az ünnep gyökerei a középkorig, a X-XI. századig visszanyúlnak. Igaz, valójában csak a XVIII. századtól vált általános ünneppé. Az e naphoz, illetve a Segítő Szűzhöz fűződő kultusz elterjedésében nagy szerepe volt a török alóli felszabadításnak, pontosabban Bécs felmentésének.
Köztudott, hogy a császári város ostromának idején Lipót udvarával együtt Passauba menekült., ahol a kapucinus kolostor Mariahilf kegyképe előtt könyörgött a birodalom felszabadulásáért. Mivel a könyörgés meghallgatásra talált, a „kegykép a győzelem szakrális jelképe lett”. (S. Lackovits 2000,185)
A passaui Mariahilf kegykép alapján készültek aztán azok az Istengyermeket karján tartó „palástos Szent Szűz”-képek, melyek nemcsak a német nyelvterületen, de szinte egész Közép-Európában, így Magyarországon is 
elterjedtek. Mindenekelőtt a Dunántúlon ismert a kegykép több változata, a védelmező s a veszedelmektől megóvó „koraközépkori gyökerű palástos Mária”. S. Lackovits Emőke írja egyik könyvének Mária-ünnepeket tárgyaló fejezetében, hogy még az 1990-es években is éltek olyan idős asszonyok, akik esténként lefekvés előtt Máriához fohászkodva azt kérték, hogy vonja őket védelmező palástja alá: „Szűzanyám, vonj engem palástod alá, hogy az éjszaka ne érjen semmi baj!” (2000,185)
Tudunk a Fejér megyei Bodajk szentkútként tisztelt forrásáról, illetve búcsújáró helyének kegyképéről is. Az előbbit már a IX. században vallásos tisztelet vette körül, s Szent István kezdeményezésére kápolnát is építettek ide. Megjelent itt Szent Gellért és Szent László is, aki a Székesfehérvárt ostromló pogány tatárokat a legenda szerint egy keresztvetéssel futamította meg. A török kiűzése után a kegykápolna újjáépült a Segítő Szűz tiszteletére, sőt egy barokk templom is felépült itt. A bodajki kegyképet pedig Coloredo grófnő udvari festője készítette a passaui Mindnekor Segítő Szűz Mária kegyképének mintájára, illetve annak hiteles másolataként. A Szűzanya ezen fekete ruhában, piros palástban látható, karján a kisdeddel, fejükön koronával, nyakában gyöngysorral. A kegyhely főbúcsúját szeptember 12-én tartják. ( Ipolyvölgyi Németh J. 1991:41-42 + http://www.vendegvaro.hu/gen) Egykor az Ipoly mentéről is elzarándokoltak ide a lelkesebb búcsújárók, s ma is szerveznek ide zarándokutakat a hívek.
A másik híres Segítő Szűz kegyhely a felvidéki Krasznahorkán található. Itt főleg Gömör és Kishont vármegye palócai jöttek s jönnek össze Mária nevenapján, szeptember 12-én. Az Andrássy család kegyképe a várkápolnában látható ezzel a felirattal: Sancta Maria Advocata Familiae Andrássy in Arce Krasznahorka 1739. A gyöngyökkel ékesített díszes kegykép alakjai fejökön ugyancsak díszes koronával láthatók. Azt írja a képről Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom atya, hogy az világhírű Mariahilf Segítő Mária típusának egyik változata. Egy itt énekelt dalt is közöl könyvében a szerző, melynek utolsó versszaka így hangzik: „Téged Isten templomának tart, hová bűn nem hatolt./ Hervadatlan rózsakertnek, melyre az ég lehajolt./ Benned látja a hegyormon el nem égő tűzbokrot,/ Melyet a bűn örvényébe soha semmi se sodort.” (1991,161)
A Segítő Szűz kultusza elevenül élt az Ipoly mentén is. Imádkoztak, fohászkodtak, énekeltek hozzá gyakran a hívek, s mint említettük is, eljártak a szeptember 12-iki búcsúkba. Képei ott voltak a régi szobák falain, szobrai a templomok oltárain. A palásti templom Segítő Szűz mellékoltárának szobra különösen szép alkotás, a különféle motívumok halmozásával. A Szűzanya fején korona, bal kezében jogar látható. Jobbján a fehér ruhás kisdedet tartja. Kék palástja alól látszik a hét tőrrel átszúrt szíve is.
Az imádkozó asszonyok gyűjteményében találtam itt egy ponyvafüzetet is, melynek címe Buzgóság gyöngyvirága vagyis énekkoszorú a boldogságos szűz Máriáról. Szerzője a jászárokszállási Varga Márton, s a kiadvány 1888-ban jelent meg Budán, Bagó Márton nyomtatásában. Ennek egyik szövegéből idézünk, melyet az Illatozva nyílik a május virága dallamára énekeltek: „ Mária szent nevének arany virága,/ Kinyílott illatozva a mi számunkra./ Üdvözlégy kinyílott rózsa,/ Bús szívünk fényes hajnala.// Nincs kedvesebb, nincs drágább név a világon,/ Nem ragyog úgy a harmat a gyöngyvirágon/ Mint a Szűz Mária neve,/ Kinek ma van szent ünnepe.// A gyönyörű hajnalnak rózsafényére,/ A kinyílott virágok zöld levelére/ Arany betűvel van írva,/ Üdvözlégy szép Szűz Mária.” (1888,7)
Nem volt véletlen tehát a múltban ezek után a női keresztnevek közt a Mária gyakorisága sem. Ez valamennyi Ipoly menti faluban így volt. Most csupán az Ipolyfödémesen készített felmérésünket mutatjuk be. Itt a 48 női keresztnév közt 5 olyat találtunk, melyet összesen 133 személy, azaz a község nőlakosainak több mint a fele viselt. Máriára itt például 1900-tól egy fél évszázadon át több mint ötven nőt kereszteltek. Födémes mindig is mélyen vallásos falu volt, ahol szeretettel adták az újszülött gyermekeknek a szentek nevét. Különösen a Mária-kultusz volt e tekintetben is erős a faluban. (Csáky 1988,70-71)
Visszatérve még a Segítő Szűz-ábrázolásokhoz, említhetnénk néhány képet az Ipoly mentéről is. Nagycsalomján, a templom kórusa alatt látható az a falra akasztott kép, melyen a Szűzanya fehér palástban jelenik meg előttünk. Ez van a fején is, s ezzel takarta a karján tartott Kisjézust is. Az ipolyszakállosi tájház gyönyörű keretbe foglalt képén a Segítő Szűz piros ruhában látható. Testén kék, fején fehér palást van, a fölött pedig korona. Karján ül fehér ruhában az Istengyermek.
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55542,55441,55424″}
