A közönség már a hangverseny kezdete előtt negyedórával zsúfolásig megtöltötte a Tiszti pavilon dísztermét és a színre vonuló zenekart vastapssal fogadta október 8-án.
A hangverseny nyitányaként – a zenekart megalapító hegedűművész, tanár, zeneszerző – Dobi Géza Romanesca című kompozíciója csendült fel a zenekar jelenlegi művészeti vezetője és egyben karmestere, Medveczky Szabolcs vezényletével. A vastaps után a vetítővászonról Dobi Géza szólt a jelenlévőkhöz, s idézte fel néhány percben az elindulás mozzanatait. Ezután – mint a zenekar első fellépésén is – Dráfi Mátyás Jászai-díjas érdemes művészünk énekelt három magyar népdalt Dobi Géza feldolgozásában.
Dráfi Mátyás énekel (Fotó: Krüger Viktor)
Ezt követően az együttes fenntartói – a Komáromi Városi Művelődési Központ (VMK) és a Művészeti Alapiskola (MAI) igazgatója, Varga Anna és František Petr – mondtak köszöntőt és ismertették röviden a zenekar életútját, majd folytatódott a hangverseny.
A színre lépő Török Ferencet – Komárom szülötte, Dobi Géza egykori növendéke, hegedűművész, a pozsonyi konzervatórium hegedű- és kamarazene-tanára, a 40 éve világjáró Moyzes Vonósnégyes tagja – a Komáromi Kamarazenekar 15 éven át volt művészeti vezetőjét köszöntötte nagy tapssal a publikum. Világjáró művészünk J. S. Bach két hegedűre írt d-moll versenyét játszotta Boris Borsányival. Megható volt látni és hallani a két komáromi és a zenekar művészi összjátékát. Előadásukat, csakúgy, mint a Pesten élő Kazán Péter W.A. Mozart A-dúr klarinétversenye, K622-Agadio tételének csodálatosan szép, lélekkel teli előadását hatalmas tapssal köszönte meg a közönség. A zenekar Medveczky Szabolcs vezényletével mindkét esetben remekelt.
A következő zenemű – Medveczky Szabolcs–Erkel Ferenc Hunyady László című operájának dallamaiból szőtt – Hunyadi sirató című zenekari átirata volt. Ezt a kompozíciót az ifjú budapesti karmester, Bolyky Zoltán – aki három éven át dolgozott a Komáromi Kamarazenekarral – dirigálta a tőle megszokott pontossággal. A hangverseny első felének záró száma az ifjú zeneszerző S. Halász Károly Világok című opuszának Belső világ és Otthon című tétele volt. Szerzeményét maga a szerző vezényelte, a szólókat: Medveczky Horváth Györgyi-hegedű, Boris Borsányi-hegedű, Hegedűs Béla-mélyhegedű, Weisz Péter-gordonka játszották. A nagyérdemű az újszerű és érdekes kompozíciót örömmel és nagy tetszéssel fogadta; a szerzőt visszatapsolta.
Török Ferenc és Boris Borsányi (Fotó: Krüger Viktor)
Ugyan nem zenei, és mégis szép ünnepi percek következtek. A Komárom polgármestere által adományozott díszokleveleket és emléklapokat dr. Knirs Imre alpolgármester kezéből vehették át mindazok, akik Kodály mesterrel vallják: „Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”
A jelenlévők megtudhatták, hogy a zenekar-alapítás ötlete 50 évvel ezelőtt a Csemadok vezetőségében merült fel. Éppen ezért a díszoklevél átvételére elsőként a Csemadok akkori két lelkes vezetőségi tagját, Köles Vincét és Stirber Lajost szólították, azokat, akik felkérték Dobi Gézát, a zeneiskola ifjú hegedűtanárát: vállalja el egy vonós kamarazenekar művészeti vezetését. Miután a tanár úr igent mondott, ők hárman kezdték el a majdani zenekari tagok toborzását; alapították meg a Komáromi Kamarazenekar elődjét, a Csemadok Komáromi Alapszervezete és a Művészeti Népiskola Kamarazenekara néven 20 éven át muzsikáló együttest.
Medveczky Ádám vezényel (Fotó: Krüger Viktor)
A továbbiakban a koncerten jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak azok emlékének, akik ezen a gyönyörűséges ünnepségen már nem lehettek jelen. Dobi Géza, Rácz László, Anton Zemiansky és Tarics János hozzátartozói in memoriam díszoklevelet vehettek át. Csakúgy díszoklevelet kaptak az egykori és jelenleg is muzsikáló zenekari tagok, az est karmesterei, de a zenekart támogatók is.
A szünetet követően a hangverseny műsorának összeállítói az utóbbi időszak (2010–2016) nagy sikert aratott koncertjeinek műsorából válogattak. J. Haydn A patikus című operájának nyitányát Medveczky Szabolcs vezényelte. P. I. Csajkovszkij Elégia című jellegzetesen romantikus művét Medveczky Ádám Kossuth-díjas – Medveczky Szabolcs édesapja – vállalta. Avatott keze alatt a zenekar kitűnőre vizsgázott; a mester is megtapsolta az együttest; neki pedig hosszan tartó állótapssal fejezte ki köszönetét az élményért az est hálás közönsége.
A koncert közönsége (Fotó: Krüger Viktor)
A „klasszikus” zenekari muzsika után üdítőleg hatott a váltás: Medveczky Szabolcs Szép Magyarországnak című dalának Farkas Mónika kellemes szopránján, zenekari kísérettel való előadása, s csakúgy a kortárs szórakoztató zene világából elhangzó további két kompozíció, kiváltképp az utolsó, Medveczky Horváth Györgyi – a zenekar koncertmestere – csodálatosan szép szólójával. A közönség vastapsa a ráadást is „kiprovokálta”: a zenekar – a mindvégig szívvel és lélekkel dirigáló Medveczky Szabolcs vezényletével – J. Strauss: Piccicato polkáját játszotta el a publikum nagy örömére.
Amit viszont a nagyérdemű közönség hiányolt: a város vezetősége részéről egy-egy szál virág az est szólistái és karmesterei részére. Sokan úgy érezték, ez az aktus még inkább emelte volna az ünnepi est fényét.
A zenekar tevékenységéhez gratulálunk és további sikeres munkát és fellépéseket kívánunk!
