Augusztus első hétvégéjén nyílt meg a Zoboralja Múzeum, amely hiánypótló kezdeményezésként valósult meg. A megnyitón Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, Balkó Róbert, a Zoboralji Községek Regionális Társulásának elnöke pedig a társulás emlékplakettjét nyújtotta át Fehér Sándornak és Fehér Pindes Ivettnek, akiknek gyűjteményéből megnyílt a múzeum az alsóbodoki szakközépiskola termeiben.
A múzeum augusztus 12-én, a Generációk Találkozásakor is nyitva tart. Miután az érdeklődőknek Fehér Sándor a Zobor-túra alkalmával árul majd el néhány érdekességet többek között Szent Lászlóról és a Zobor-hegyről, délután megtekinthető lesz a múzeum. A kiállítás állandó, tehát bárki megtekintheti azt. A múzeumról Fehér Sándort faggattuk.
Miért tartották fontosnak a Zoboralja Múzeum létrehozását?
Több tájház is van már a Zoboralján, a közelben Gerencséren, Pogrányban, Zsérén, Kolonban, valamint Lédecen, ezek a helyi népi kultúrát és építészetet mutatják be, de olyan múzeum, ahol Zoboralját keresztmetszetben és többféle szempontból bemutatnák, eddig nem volt. A múzeumnak három része van, az egyik a természeti kincseket, az ásványvilágot és növényvilágot mutatja be. A másik részéből a történelmet ismerhetik meg a látogatók, itt korabeli dokumentumokat és emléktárgyakat láthatnak. A múzeum harmadik részlege a néprajzi tárgyakat mutatja be, ez hasonlít a tájházak anyagához, de mindezek mellett korabeli festmények és fényképek is helyet kaptak itt.
Eredeti képek a Zoboralja Múzeumban (Fotó: Varga Szilvia)
Miért Alsóbodokon található a múzeum?
Ott születtem, bár most Pogrányban élek, de nemcsak azért nyílt meg éppen Alsóbodokon, hanem mert ott volt rá lehetőség. Paulisz Boldizsár, a középiskola alapítója felajánlotta ezeket a termeket, amikor értesült múzeumalapítási szándékról. Tehát Paulisz Boldizsár jószándékából tudtunk Alsóbodokra, az iskola termeibe beköltözni.
Említette, hogy Zoboralja keresztmetszete ez a múzeum, valamint hogy képeket és festményeket is kiállítottak. Ezek milyen jellegűek?
Csak eredeti tárgyakat gyűjtünk, bár voltak, akik másolatokat szerettek volna ajándékozni a gyűjteménybe. Ami a képeket illeti: korabeli fényképeket állítottunk ki. A festmények is eredetiek, Simek Viktor és Pettes József festményeit mutatjuk be, de Nyitrát és környékét bemutató metszetek is vannak a kiállításon. Már a 17. századból vannak metszeteink, csak az 1600-as évekből nyolc metszetet állítottunk ki.
Elég nehéz Zoboralja történetét egy keretbe foglalni, hiszen a történelem vészes korszakaiban előfordult, hogy a vidéket a magyar-szlovák határ kettéosztotta. Az 1938-as visszacsatoláskor nem minden település került vissza Magyarországhoz, illetve volt település, amelyiket 1939-ben csatoltak vissza. Mennyire sikerült a történelem e vészterhes időszakait bemutatni?
Az volt a célunk, hogy minél hitelesebben mutassuk be a történelmet. Amennyire lehetett, függetlenítettük a politikai nézetektől a múltat. De az objektivitás megkívánta, hogy olyan időszakokkal is foglalkozzunk, amikor különféle politikai hangulatok uralkodtak. Így belekerültek a múzeumba olyan személyek, akiknek a politikai megítélése még ma sem teljesen objektív. Így kerültek a múzeumba Esterházy János ereklyéi, levelei és a hozzá köthető tárgyak. És ugyancsak így került ide Horthy István, Horthy Miklós kormányzó fia, hiszen az ő felesége Nyitra környékéről származott. Az 1938 utáni évekből több olyan tárgy is van a múzeumban, amely a Nyitra környékiek tárgyi hagyatékéból származik, például emlékek az orosz hadifogságból.
Fehér Sándor a megnyitón (Fotó Varga Szilvia)
A múzeum egy magángyűjteményből jött létre. Honnan jött a gyűjtőszenvedély?
A gyűjtőszenvedély megelőzte a múzeumalapítási szándékot. Többen kérdezték már, hogy lehetett ennyi mindent összeszedni. A gyűjtőszenvedély már a gyermekkoromban hatalmába kerített, és nemcsak engem, hanem a feleségemet is, akit még akkor nem ismertem. Talán tízéves koromban találtam az első ősállat-leleteket az alsóbodoki homokbányában. Aztán ásványokat gyűjtöttem, később, egyetemistaként pedig már tudatosabban szereztem be népviseleti és néprajzi tárgyakat, aztán szinte mindent. Így elég sok minden összegyűlt, de nem tudtam, nem tudtuk, hogy mire lesz jó ez a sok tárgy, eléggé öncélúan, saját örömünkre gyűjtöttünk. Mivel az idén feleségem is, én is ötvenévesek lettünk, ennek kapcsán döntöttünk úgy, hogy az általunk összeszedett dolgokat a nyilvánosság számára elérhetővé tesszük. Innen kezdve már felesleges arról szólni, hogy ez magángyűjtemény, hiszen közös portékává vált, és nem fontos, hogy kinek a tulajdona, már közkincs.
Kinek ajánlják a múzeum megtekintését?
Maga a gyűjtemény eléggé sokszínű, eklektikus. A magas tudományos szinttől kezdve – ami egy akadémikusnak is érdekes lehet, Sándor Anna, a magyar tanszék volt vezetője is ott volt a megnyitón, és a tudományos dokumentumokat kereste – a diákokig bárkinek ajánlott a múzeum. Már korábban is tartottam több alapiskolában történelmi előadást, ezért úgy gondolom, hogy egy alap- vagy középiskolás tanuló a megfelelő felvezetés és magyarázat mellett éppúgy megérti a látottakat. A gyerekekkel is meg lehet ismertetni a természeti kincseket, be lehet őket vezetni a növényvilág és az ásványok rejtelmeibe. Meg lehet velük is ismertetni a történelmet és hagyományokat, sőt, sokan ebben nőnek fel, hiszen az idősektől hallják, milyen volt a régi élet, mindezt pedig bemutatni tárgyi hagyatékon keresztül, csak erősíti a tudást. Tehát a kiállítás korfüggetlen.
