A karácsonyi ünnepkör egyik egykori szép játéka volt a felnőttek körében a szentcsaládjárás, amelyet szálláskeresés néven is ismertek tájainkon.
A szálláskeresés a XX. század elején kezdődött el, főleg az egykori paraszti világban, amely történet a Jézus születéséhez kapcsolódva ismert. A népszámlálásra Betlehembe érkezett várandós Mária és József szállást keresnek, de sehol sem kapnak. E változat szereplői Mária és József, akiknek a gazdag ember nem ad szállást, hanem az istállóba utasítja őket.
A szentcsaládkilenced néven is ismert szokás a karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismétlődő szálláskeresés.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint:
„A szálláskereső Szent Család tiszteletére 9 család összeáll, hogy december 15-től karácsony estéig naponta felváltva a Szent Családnak, illetve a Szent Családot ábrázoló képnek szállást adjanak. A képet a rendező énekesasszony maga hinti meg szenteltvízzel, vagy a pap áldja meg.
A soros családban már kész a házi oltár égő mécsessel vagy gyertyával, ahol rendesen a többi családok is összegyűlnek, amikor esti Úrangyalára harangoznak. Amikor a szentkép az új családhoz érkezik, letérdel a ház népe, miközben megfelelő szövegezésű imádságokat mondanak.
Szentcsaládjárás Szőgyénben 2015-ben (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A képet a házi oltárra helyezik, meggyújtják előtte a mécsest, amely mindaddig ott ég, amíg a képet másik családhoz nem viszik. A szentkép előtt ájtatosságot is szoktak végezni: a lorettói litániát, Szent József vagy Jézus Szíve litániáját, majd felajánlják az egész családot a Szent Család oltalmába. Közben természetesen énekelni is szoktak megfelelő énekeket. A házbeliek napközben is fölkeresik a képet, hogy rövid fohászkodással üdvözöljék.
Ilyenkor rendszerint valami szegény gyermekes családot meg is ajándékoznak, mintha az ajándékot a Szent Családnak adnák. A kilencnapos ájtatosság után a kép vagy a templomba, vagy valamelyik jámbor lélekhez kerül, aki a következő adventig vigyáz rá.”
A helyi változatok között van némi eltérés, de pár évvel ezelőtt családommal jómagam is részt vettem egy garampáldi szentcsaládjárás eseményén, ahol a fenti leírás szerint énekeltek, imádkoztak, gyerekek, felnőttek, de a család férfitagja is részese volt a szertartásnak. Azt is fontosnak tartották, hogy sehol ne legyen sem megvendégelés, sem beszélgetés, csak ének és ima.
Szentcsaládjárás Szőgyénben 2015-ben (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A megérkezéskor az alábbi énekkel kértek bebocsátást, amit természetesen a ház asszonya (aki maga is tagja volt a szálláskeresők csoportjának) fogadott. Majd bent mindenki helyet foglalva, az előre elkészített szimbolikus oltárnál imádkozott, énekelt mintegy egy óra hosszáig.
Szállást keres a szent család,
de senki sincs, ki helyet ád
Nincsen aki befogadja őt,
ki égnek, földnek ura.
Alig 6-7 évvel ezelőtt még a Garam menti kis falukban idősebb asszonyok, főleg a Rózsafűzér csoport tagjai felújították ezt a szokást Kéménden, Bényben, Kisgyarmaton.
Itt még az akkori plébános is bekapcsolódott. Sajnos mára már ezekben a falvakban elhagyták e közös családi imádkozást, mint mondták, az idősek kihaltak, a fiatalabbak meg már nem szervezik.
E nagyon régi szokásnak még azért vannak követőik a környéken Szőgyénben, Kürtön, Nagyölveden, de ezekben a falvakban már csak a rövidített változatát szervezik. Csupán egy helyre mennek el imádkozni, énekelni, mert sajnos nem nagyon vannak erre befogadók a fiatalabb nemzedékek körében.
Szentcsaládjárás Szőgyénben 2015-ben (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Lehet, hagyományőrző falvakban még inkább fellelhető a szokás, vagy újra szervezték, vagy inkább színpadi változata kerül bemutatásra így karácsony táján.
Meglepő viszont, hogy például Nánán éppen egy fiatal apuka és egy tanítónő kezdeményezésére ez év karácsonyán kisdiákok járják majd a falut betlehemezéssel, ami a lexikon szerint már a XIX. században elkezdődött. Ez a gyerekek örömére még az 50-60-as években is megmaradt.
