Immár két hete tombol a háború keleti szomszédunknál. A háború kirobbanásának napján útra keltek az ukrajnai menekültek, a Kárpát-medencei magyarság pedig megkezdte a bajbajutottak segítését. Civil szervezetek, magánszemélyek, történelmi egyházak, s azok gyülekezetei indítottak adománygyűjtést a háború sújtotta emberek, nemzettársak, testvérek megsegítésére.
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház számos módon segít a kárpátaljai nemzettársakon, az ukrajnai menekülteken. A Barsi Református Egyházmegye, s azon belül a Zselízi Református Egyházközség a háború első napjaiban szervezni kezdte az adománygyűjtést. Az elmúlt két hétben már több adománnyal sikerült célirányos segítségnyújtást végezniük.
A kezdeményezésről, az adománygyűjtésről, s mindennek lelki hátteréről is kérdezte a Felvidék.ma Révész Csilla zselíz-sárói református lelkipásztort, az adománygyűjtés kezdeményezőjét és koordinátorát.
Miként fogalmazódott meg a segítségnyújtás kezdeményezése?
A háború első napján, útban Komárom felé, a híreket hallgatva éreztem: azonnal cselekedni kell. Nagyon sok barátunk, „lelki gyermekünk” van Kárpátalján, és Kárpátaljáról szerte Magyarországon. Láttam őket magam előtt, és arra gondoltam, vajon mit élhetnek most át. A kezdeti döbbenetet sok beszélgetés követte, s ami ebből leszűrődött, hogy mindenki fél, bizonytalan, de reménykedik, hogy talán mégsem igaz, talán csak meg akartak ijeszteni bennünket. De bennem megszólalt a vészcsengő: mivel Kaposváron nőttem fel, ami a délszláv háború alatt a NATO katonai bázisaként biztosította a hátországot, s tulajdonképpen kimondatlanul is folyamatos fenyegetettségben éltünk évekig, úgy éreztem, nagyon hasonló történelmi helyzet az, amibe most belesodródik ez a világ. Édesapám az említett háború alatt szívén viselte a Magyarországra menekülők sorsát, s mi gyerekként ebbe nőttünk bele, természetes volt számunkra az adománygyűjtés mellett szállást, eledelt adni azoknak, akik rászorulnak a segítségre. Nagyon érdekes, hogy apukám példája mennyire elevenen él a családunk tagjaiban, hiszen szinte azonnal mozdultak a testvéreim, unokaöcsém és Ausztriában élő unokatestvérem is, s már délben arról telefonáltunk, ki-hol tudna bekapcsolódni a segítségnyújtásba.
Megérkezett egy adag adomány Munkácsra (Fotó: Révész Csilla)
Mikortól gyűjtik az adományokat? Miket gyűjtenek pontosan?
Gyűjtésünket a háború kitörésének napján, február 24-én hirdettük meg, s már aznap rengetegen telefonáltak, hogy miként segíthetnek, illetve, hogy vajon szükséges-e ez, nem keltünk-e vele felesleges pánikot.
Sajnos, az elmúlt három hét azt mutatta, hogy nagyon is szükséges volt azonnal lépni, s hálásak vagyunk azért Istennek, hogy kicsinyke csepp lehetünk egy hatalmas tengerben. Szállítmányaink eddig mindig célhoz értek azokhoz, akik szükséget szenvednek.
Az apró segítség is nagyon fontos tud lenni egy kis kárpátaljai falu számára, amely a saját tartalékait éli fel, hogy táplálni tudja mindazokat, akik náluk keresnek menedéket, vagy rajtuk keresztül haladnak át, hogy békére találjanak a világ nyugalmasabb részeiben. Nagyon fontos most a kézbe adható élelmiszer, melyeket a határokhoz, vagy a pályaudvarokra juttatnak el mindazok, akik segíteni akarnak, illetve a tartós élelmiszer, melyet célzottan olyan helyekre juttatunk el, ahol több száz emberről is gondoskodni kell.
Ezeken túl rengeteg tisztálkodási szer, pelenka és női higiéniai adomány érkezett. De sokan hoztak meleg takarókat is, melyek a hidegben nagyon jó szolgálatot tesznek. A helyi, valamint a gyülekezeti adományok mellett szeretném megemlíteni az Ipoly menti katolikus testvérek hozzánk érkezett segítségét, valamint ausztriai barátaink áldozatos szerepvállalását.
Szorgalmas zselízi református önkéntesek (Fotó: Révész Csilla)
A pénzadományokat a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja bankszámlaszámára (SK15 0200 0000 0025 4004 5751, a megjegyzésben kérjük feltüntetni: „KÁRPÁTALJA“) utaljuk át, mert így biztosak lehetünk abban, hogy a támogatás jó helyre kerül.
A gyűjtésen kívül van esetleg menekültek befogadására is hajlandóság?
Egyházmegyénk területén 120 főt tudunk központi szálláshelyeinken befogadni. Mivel „kitelepített egyházmegye” vagyunk, az itt élő emberek zsigereikben hordozzák a háború borzalmait. Azonnal mozdult mindenki, akit megszólítottunk, hogy segítsen ebben is. Eddig nem érkeztek hozzánk szálláskeresők, hiszen a jelenlegi menekültáradat főképpen nyugatra tart, rokonokhoz, barátokhoz. Az elmúlt bizonytalan években sokan költöztek el Ukrajnából, akik most segíteni tudnak mindazoknak, akiknek menekülniük kell. Ők jellemzően Kassán és Pozsonyban, illetve Budapesten haladnak át, így a mi egyházmegyénk területe a távolság miatt egyenlőre szinte nem érintett.
Viszont készen állunk, bármelyik pillanatban fogadó- és ellátóképesnek kell lennünk, lelki téren is.
Sok felajánlás érkezett e tekintetben is. Református egyházunk különösen szívén viseli kárpátaljai magyar testvéreink sorsát, imádkozunk értük, hogy ne kelljen útra kelniük, de ha mégis, készen állunk nagy szeretettel a fogadásukra.
Ausztriai adománygyűjtés és szállítás (Fotó: Révész Csilla)
Célirányos az adománygyűjtés? Kiknek megy az összegyűjtött adomány?
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház részeként állandóan figyeljük mi is, hogy hol van a legnagyobb szükség az adományainkra – s arra indulnak autóink. Keleti végeken szolgáló lelkész, diakónus testvéreink és a gyülekezeti tagok is folyamatosan ott vannak a nagyszelmenci és felsőnémeti határon, rajtuk keresztül tudomásunk van arról, hova, mikor és mit érdemes küldeni. Nagy szükség van ezeken a helyeken önkéntesekre is.
Megható, hogy egyházunk gyülekezetei hogyan kapcsolódnak be a szendvicskészítésbe és ezek határra szállításába is. Egyházunk adományának egy része a Magyar Református Szeretetszolgálaton keresztül ér célba a kárpátaljai gyülekezetekbe, csomópontokra. Van, aki a budapesti pályaudvarokra viszi el adományát, mások Beregszászba, Nagydobronyba, Munkácsra, Csapra, vagy Técsőre és még számos helyre. Igyekszünk mindannyian együttműködni, hogy ne akadjanak el az adományok, és az is fontos, hogy folyamatos legyen a szállítás. Egyházunkban sokan vállalnak önkéntes munkát, melyért mindannyian nagyon hálásak vagyunk.
Hánykovich Lénárd kárpátaljai missziós lelkész és Révész Tibor, a Barsi Református Egyházmegye esperese (Fotó: Révész Csilla)
A támogatottakkal volt korábban is kapcsolatuk?
Mivel egyházunk „testvére” a Kárpátaljai Református Egyház, számos kötelék fűz össze minket. Amikor gyűjtünk, raktározunk, szállítunk, akkor az ott élő barátaink, testvéreink arca és hittel teli, kitartó munkája van előttünk, ezért nem lankadhatunk mi sem.
Az ő erejük és hitük ad nekünk is erőt ahhoz, hogy ne álljunk meg az adakozásban és a segítségnyújtásban.
De ösztönző erő kell legyen a Barsban élők számára az ungi egyházmegye folyamatos helytállása, szükségük lehet imánkra és segítő kezekre is.
Megérkezett egy adomány Munkácsra (Fotó: Révész Csilla)
Hol vannak gyűjtőpontok? Milyen szolgálatban tudnak még részt venni azok, akik segíteni szeretnének?
Egyházunk számos gyülekezetében van gyűjtőpont, a Barsi Egyházmegye területén a következő helyszíneken várjuk az adományokat: Zselíz, Léva, Ipolyság, és kiemelt helyszín a fegyverneki parókia, mely raktárként szolgál ezekben az időkben. A tárgyi adományok gyűjtése mellett nagy hangsúlyt helyezünk a pénzbeli adományok gyűjtésére is. Azt tapasztaljuk, hogy az emberek szívesen és önzetlenül adnak, amikor nagy a baj, illetve ha tudják, hogy adományaik megbízható helyre kerülnek. Ehhez szükség van önkéntes segítőkre is. Mi igyekszünk ezt a bizalmat megszolgálni azzal, hogy folyamatosan beszámolunk az adományokról, elszállításukról, megérkezésükről.
Azonban nagyon fontos, hogy e mögött a szolgálat mögött „ne mi látsszunk”, hanem a mindenható, élő Isten, aki arra indít bennünket, hogy segítsünk.
Most nincs itt annak az ideje, hogy „magunkat fényezzük”, hiszen nem tudhatjuk azt sem, mi mikor fogunk segítségre szorulni. Ezért van az adakozás és a sok erő feletti szolgálat mellett szükség arra is, hogy imádkozzunk Isten erejéért és egymásért, azokért főképpen, akik gyászolnak, szenvednek és menekülnek. Belegondolni is borzalmas ekkora szenvedésbe. Hontfüzesgyarmati egyházmegyei bibliaóráinkon, heti rendszerességgel értük és Isten útmutató kegyelméért is könyörgünk. Reméljük, Istenünk megengedi, hogy megtarthassuk az idei hagyományos egyházmegyei napunkat, melyen az élet védelme lesz a központi téma, valamint és egymás segítése, és ami a legfontosabb, hogy felmutassunk arra az Istenre, aki Úr minden világi hatalom és romboló szándék felett.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
