A Nemesradnóti Református Egyházközség a hitélet ápolása mellett fontos hangsúlyt helyez az értékek felkutatására és ápolására. Legutóbb szakmai konferencián hívták fel a figyelmet a dokumentálás fontosságára és az egyházközség birtokában lévő kézimunkák, terítők, abroszok értékére és szépségére.
Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka kifejtette, az alkalomnak a következő címet adták: Konferencia a nemesradnóti egyházközség helyi értékeiről. „Erre azért is gondoltunk, mert komoly a téma, amikor értékeket mentünk, adunk át vagy mutatunk be. A másik ok pedig az, hogy akik ezekről az értékekről előadtak, szintén komoly szakmai háttérrel rendelkeznek. A helyszín kiválasztása sem volt véletlen. A Csillagház méltó helyszínt biztosított a konferenciának. S nem utolsósorban ezzel támogattunk is egy olyan intézményt, amely a magyarságért dolgozik. S van egy harmadik oka is a helyszín választásának. Annak ellenére, hogy helyi értékeket mutatunk be, szerettünk volna nyitni is a nagyobb közönség számára. S ahogy az a résztvevők számából látszott, ez a nyitás sikerült” – mondta.
S egy további pozitívumot is megnevezett a helyes helyszínválasztás mellett. Nemesradnóton nehezebben tudták volna megoldani az élő kapcsolást, az online-konferenciát, mint a Csillagházban. Hiszen Tömösközi Ferenc és Rancsó Andrea online vettek részt a konferencián.
Az egyházközség az értékek gyűjtésébe már több éve bekapcsolódott
Szervezett formában ezt 2016-tól tudják datálni, amikor is megalakult a Balogvölgyi Tájegységi Értéktár Bizottság, s az egyik alapító szervezet éppen a Nemesradnóti Református Egyházközség volt. Ekkor Nemesradnóton megszervezték a Kálvinista mennyország fesztivált. Ezen a rendezvényen még ott volt néhai Huszár László, aki akkor a Felvidéki Értéktár Bizottságnak volt az elnöke, valamint az azóta szintén elhunyt Kun Ferencz is, a Rákóczi Szövetség volt alelnöke.
„Sajnos ma már nem lehetnek közöttünk, ezért ez a konferencia nekik is emléket állított. Ugyanis nagyon sok útmutatót és tanácsot adtak, s ez segített hozzá ahhoz, hogy elkezdjük feltérképezni az egyház vagyonát” – szögezte le Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka.
A leltár számbavételére már korábban is voltak kezdeményezések, de ezek az értékek állandóan bővülnek, ez egy folyamat. Egy korábbi pályázatnak köszönhetően az értékeket felújították, újrafényképezték, de már azóta is változtak.
„A 2019-2022-es állapotot feltérképeztük, s célul tűztük ki, hogy azt kiadvány formájában is megjelentetjük” – árulta el Pósa Dénes.
Nt. Agócsné Galgóczy Tímea, a Nemesradnóti Református Egyházközség lelkésze Pál apostol zsidókhoz írt levele 13. fejezetének 7-8. verse alapján szólt az egybegyűltekhez:
„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”
Fohászában kifejtette, egy áldott szeretetközösségként gyűltünk össze a számunkra fontos, rendkívüli alkalomra, s hálatelt szívvel köszönjük az Istennek ezt a lehetőséget.
„Köszönjük, hogy a te segítségeddel, a te vezetéseddel, a te áldásoddal megvalósulhat ez a konferencia, melyen a Nemesradnóti Református Egyházközség helyi értékeit szeretnénk közelebbről megismertetni keresztyén testvéreinkkel, akik ezen a konferencián megtisztelnek jelenlétükkel” – mondta.
Kifejtette, vannak közöttünk olyanok, akik hosszú utat tettek meg azért, hogy együtt lehessünk ezen alkalomon. Elmondta, hisszük, hogy ezen alkalom értékmentő és közösségépítő ereje formálni fogja az emberi szíveket.
„Szeretnénk Urunk egy hittel szolgálni Téged, add, hogy mindnyájan egyet higgyünk és értsünk, a te akaratodban való egységet mindig meg tudjuk tartani. Add Urunk, hogy hűek, méltók legyünk elődeink hagyatékához, művéhez. Mennyei Atyánk, Te vagy minden jónak, minden áldásnak a kútforrása. Add Urunk, hogy jól tudjunk sáfárkodni elődeink hagyatékával. Eme gyönyörűséges tárgyi és szellemi örökség, melyet őseink ránk ruháztak, nemcsak egyházközségünk múltjának egy darabja, hanem sokkal inkább a jövő generációjának a záloga. Add, hogy ezeket az értékeket méltóképpen megőrizzük, ápoljuk és megtekinthetővé tegyük mindazok számára, akik szívükben hordozzák múltjuk áldott örökségét. Legyen a mi egyházunk, a mi egyházközségünk a hitnek, a reménynek, a szeretetnek, az elődeinkre való közös emlékezésnek, a kölcsönös munkálkodásnak az áldott otthona. Áldd meg urunk e közösséget, áldd meg az előadókat, a hallgatókat, az itt megjelenteket egyaránt!” – mondta.
Pósa Homoly Erzsó szerkesztő, a Balogvölgyi Tájegységi Értéktárbizottság elnöke, a Nemesradnóti Református Egyházközség jegyzője vetített képes előadásban ismertette az eddig felkutatott helyi egyházi értékeket.
A leltárt és leiratát a kurátorfeleség az egyházi jegyzőkönyvek, a pénztári és gondnoki naplók, a Magyar Református Egyház Javainak Tára 2013-as kiadvány; az egykori Tiszáninneni egyházkerület, Gömöri egyházmegye, Nemesradnóti református egyházközség 1941. évi vagyontörzskönyve, Pósa Dénes egyházgondnok és özv. Bodon Zoltánné Juhász Irénke presbiter segítségével készítette 2020–2022-ben.
A konferencia azt is szolgálta, hogy az itt kiállított terítőkről, bemutatott értékekről véleményt formáljanak. Most azon dolgoznak, hogy a fényképes dokumentáció és ezek részletes leírása egy könyvben kapjon helyet.
Az egyházközség legnagyobb értéke a templom, amely 1875-ben épült Miks Ferenc rimaszombati építész tervei alapján. 2020-ban helyi értékké nyilvánították. A torony, a toronygomb és a rézkakas 1895-ből való, utóbbi Zsufa Kálmán rimaszombati bádogos munkája.
A templomtoronyban két harang lakik. A középső harang 1922-ből, Egry Ferenc kisgejőci harangöntő munkája, 280 kg ércsúlyú. A nagy harang 1933-ból, Buchner Béla kassai harangöntő készítette, 614 kg ércsúlyú.
A templombelső hatalmas méreteivel válik különlegessé, ahogyan Mikó Jenő és Erdélyi Géza püspök urak is megfogalmazták – „székesegyházra” emlékeztet.
Különleges értéket képez az orgona, mely 12 regiszteres, pneumatikus rendszerű 1905-ből, a pécsi Angster József és fia jeles orgonakészítők munkája, felújításra szorul. 2021 augusztusában előadással egybekötött orgonakoncertet rendeztek figyelemfelkeltés céljával, ugyanis szeretnék felújítani.
A leltárban közel 160 tétel szerepel, melyek az egyház vagyonát képezik. A konferencia tárgyát ezúttal főképpen a terítők, bársonydíszítések, úrvacsorai takarók képezték.
Szerencsére a legtöbb darabnál tudják az adományozás dátumát és az adományozók neve is kikutatható az egyházi anyakönyvek alapján.
Őseink olyan kézimunkákat hagyatékoztak az egyházközségre, amelyek még több mint száz év után is használatosak, szépek és szellemi értéket is képviselnek.
Ezeket a terítőket ünnepi alkalmakon, istentiszteletek mellett esküvőn, keresztelőn, konfirmáción, presbiteri eskütételen, úrvacsoraosztáson használják, de eddig arra nem mindig figyeltek fel, hogy milyen munka van abban, hogy még ma is szolgálni tudják az egyházközséget.
Minderre Novák Ágota iparművész, a Komáromi Művészeti Alapiskola nyugalmazott pedagógusa világított rá, aki a Pozsonyi Iparművészeti Szakközépiskola textil szakán végezte tanulmányait. Önszorgalomból tanulmányozza a történelmi textíliákat, amelyek nem sorozatgyártásban készülnek, hanem egyediek. Ezért volt a nemesradnóti egyházközség vezetőinek fontos, hogy a terítőket megmutassák a szakembernek, aki véleményt formál majd azokról.
Megérinteni egy tárgyat alámerülést jelent a múltban
Ezért a szakember azt vallja, hogy ezeket a régi terítőket megbecsült kincsként kell őriznie a közösségeknek, hogy ezzel is kimutassuk tiszteletüket őseink iránt.
A szervezők szeretnék, ha a Novák Ágota által alkotott szakmai vélemény a gyülekezet tagjaiban is megerősítené, hogy a régi tárgyakban benne van a készítőjük szíve-lelke, s ezek biztosítják a folytonosságot a felmenők és a ma élő utódok között.
„Ritkaság, hogy ennyi gyönyörűséget látok. Örökségünk ez nekünk. Mindenképpen csak biztatni tudok mindenkit, hogy vegyenek példát a nemesradnótiaktól, gyűjtsék össze a régi tárgyakat, melyeket elődeink készítettek. Nem szabad ennek feledésbe merülnie, mert akkor mit adunk tovább majd az utódainknak?” – mondta Novák Ágota.
Az alkalmi kiállítás felölel 150 évet, 1844-ből való a legrégebbi terítő, egy szőttes. Később, a 19. század végén, s a 20. században jöttek a hímzések, akkor már sokkal mívesebb terítők készültek. Az egyházi terítőket csak 1930 után kezdték felmérni.
A szakember szerint megfelelő raktározási technikát kell találni a darabokra, hogy tovább lehessen azokat örökíteni a következő generációnak.
„Ezeknek a terítőknek az értékük, hogy egyediek, helyi jellegűek, helyi ügyes kezű asszonyok készítették. A református egyházban mindig törekedtek erre a világi vonalra, hogy saját maguk készítsék. Ebben rejlik az egyszerűségük és a szépségük. Minden időszaknak megvolt a maga divatja, mely szerint kerültek a templomba is a textíliák. Ritkaság, hogy a feliratozásra bőr rátétet használjanak, itt olyat is láthatunk” – hívta fel a figyelmet Novák Ágota.
A szakember rávilágított, hogy még nem találkozott olyan egyházközséggel, amelynek úrvacsorai terítőiből minden úrvacsorai alkalomra külön-külön takarója van.
Hasonlatosan értéket képeznek azok az egyházi iratok, dokumentumok, amelyek megmaradtak. Az egyházközség szeretné ezeket is rendezni. Megmaradtak bizonyos gondnoki és lelkészi naplók.
Tömösközi Ferenc történész, a Selye János Egyetem adjunktusa, a Teológiai Kar tudományos munkatársa a Nemesradnóttól nem messze lévő Bátka községből származó Simon Attila, a Fórum Intézet igazgatója hatására kezdett egyháztörténettel foglalkozni. Gyakran tart egyháztörténeti előadásokat. Szívügye a református irattárak és levéltárak feltárása és kutatása.
Szakértelme van a könyvek iktatásában, állománybővítésben. Tevékenységének fő szempontja a tudomány, kutatásainak eredményeit szakfolyóiratokban is publikálja.
A nemesradnóti egyházközség számára fontos, hogy tevékenységüket szakember is segítse, s a birtokukban lévő iratokhoz rendezési tanácsokkal lássa el őket.
„Öröm látni, hogy Nemesradnóton milyen nagy becsben tartják a régi iratokat. Az egyházunkban nem igazán alakult ki egy olyan stratégia, hogy ezeket a dokumentumokat összegyűjtsük és valamilyen szinten kutathatóvá tegyük, digitalizáljuk” – világított rá Tömösközi.
Kifejtette, hogy oda kell figyelni az iratvesztésre, ami költözés, felújítás során szokott bekövetkezni. Ilyenkor tanácsos a papírokat bedobozolni, s megőrizni. Gyűjteni ugyanis mindent érdemes, akár egy szórólap is sok információt hordoz majd az utókornak.
Nagyon fontos a lelkészi hagyatékok kezelése. Érdemes utánanézni, hogy léteznek-e levelezések, naplók a családjaik körében, mert egy ilyen dokumentumból a gyülekezet sok-sok információhoz juthat.
Rancsó Andrea, a Felvidéki Értéktár Bizottság elnöke zárszavában hangsúlyozta, hogy az ilyenfajta konferencia, mely azt tűzi ki célul, hogy nyit a nagyközönség felé, nagyon fontos a kisközösség számára is, hogy megmutassák magukat.
„Az előttem szólók más-más szakterületről jöttek, mégis van köztünk kapcsolat, mert itt minden mindennel összefügg. Nagyon fontos, hogy a jövőbe tekintve megmutassuk magunkat a jövőnek. Ezért tartom nagyon fontosnak az értékgyűjtést, az értékek reklámozását, kiadványok megjelentetését” – mondta.
Huszár László és Kun Ferencz személyével kapcsolatban elmondta, mindkettőjükkel volt szerencséje dolgozni, s mentorainak tartja őket, akik szintén hangsúlyozták, hogy nagyon fontos minden, ami helyhez, a szülőföldhöz köt.
„Az értékmentéshez lelkiekben kell felnőni. Az előadások során sokszor megdobbant a szívem, hogy de jó, hogy sok minden már fel van térképezve, valahol már bekerült egy adatbázisba, már nem fog elveszni, lesz nyoma. Hiszen a tárgyak eltűnhetnek, elveszhetnek, de ha megörökítjük fényképen, írásban, már kevesebb az esélye, hogy mind a három adatunk el fog róla tűnni” – figyelmeztetett Rancsó Andrea.
Kiemelte, hogy az értéktár adatbázisában még nincsenek úrvacsorai terítők és presbiteri székek, így ezek külön értéket képviselnek, amelyeket érdemes bedolgozni.
„Azt gondolom, hogy a terítőkön keresztül végig lehet követni az egyház története mellett a lakosság életútját, életvitelét is és a divatot is, hogy hogyan változott” – tette hozzá.
Elmondta, hogy egy-egy érték úgy válhat a Felvidéki Értéktár részévé, ha azt helyi értékké nyilvánítják, s írásos javaslatot nyújtanak be a felterjesztésre, ahol fel van tüntetve az értékgazda – a javaslattevő. A felterjesztésről a Felvidéki Értéktár Bizottság dönt, amely 10 tagú, s évente kétszer ülésezik.
„A javaslattételt úgy érdemes kidolgozni, hogy az akár a Hungarikum Bizottság elé is kerülhessen, és magyar nemzeti értékké is válhasson. Ehhez partnereket, szakintézményeket is meg kell szólítani, hogy támogassák az értékjavaslatot” – tanácsolta Rancsó Andrea.
Pósa Dénes a köszönetnyilvánításkor elmondta, hálás azért, hogy az előadók megerősítették az egyházközséget, hogy az út, amin járnak, helyes, folytatni kell.
„Tovább kell gyűjtenünk, lehetőleg publikálni is, s az értékeket felterjeszteni” – összegezte Pósa Dénes.
A konferencia a Magyar Kormány támogatásával valósult a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)