Ki kell lépni a sötétből – Balló Andrea tárlata

Július 28-án, csütörtökön nyílt meg a MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában Balló Andrea festőművész kiállítása. A művésznő fiával, Cser Krisztián operaénekessel, az Állami Operaház magánénekesével jött, aki a megnyitó alkalmával elénekelte Mozart Varázsfuvolájából Sarastro F-dúr áriáját, majd Fiesco áriáját Verdi Simon Boccanegra című operájából. Hangja méltán elbűvölte a közönséget. Vele a megnyitó után beszélgetést folytattak az érdeklődők.

A kiállítást Kovács Ágnes, a MaJel Rovás Központ igazgatója nyitotta meg, aki bemutatta a művészt.

Bár a művésznő Szegeden született, de anyai ágon erdélyi gyökerekkel rendelkezik. Családjában orvos, zongoraművész, karmester, zeneszerző, rajztanár, énekes, színész, bölcsész, jogász, mérnök egyaránt található.

Zene mellett dolgozik. Olajjal fest leginkább, de akvarellt és temperát is használ. Rajzolni szénnel szeret, de a lavírozott tust is kedveli.

Ahogy mondja, a látványból indul ki, amiből élmény lesz, s azt teljesen átírja, de nagy szerepet enged a véletlennek is. Minél kevesebb eszközzel igyekszik kifejezni érzéseit és gondolatait.

„Nem törekszem a látvány felismerhető megjelenítésére, sokkal inkább az ahhoz fűződő érzelmek, gondolatok megfogalmazására” – vallja.

Sok időt tölt Erdélyben. Lenyűgözi a táj szépsége, a régmúlt korok emlékei és a sokszor pusztulásra ítélt házak. Bár a tudatalatti az alkotófolyamat része, de a kép önálló életet kezd élni és a folyamatba belép a ráció, amikor a képi rend megteremtését meg kell valósítani.

Képei cím nélküliek, mert hagyja, hogy a befogadó asszociáljon. Előbukkan-e valamilyen érzés, érzelem vagy emlék? A szemlélőtől elvárja a nyitottságot és a befogadókészséget. A szavakkal elmondhatatlant, az élmények fakasztotta belső világot igyekszik megragadni.

Balló mindig szívesen kísérletezett sötét tónusokkal, de mostanában az a véleménye, hogy nem a tragédiát kell ábrázolni, hanem ennek ellent kell mondani, bár sok rossz dolog történik körülöttünk.

E sok borzalommal fel kell venni a harcot, ki kell lépni a sötétből a világosságra, vagyis a színek felé!

Kovács e gondolatok jegyében nyitotta meg a kiállítást és a közönség ezután kedvére búvárkodhatott az asszociációk, sötét és vidámabb tónusok, borúlátóbb és derűsebb emlékek, élmények között.

(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)