A Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) mai közgyűlésének résztvevői emlékkötettel is fejet hajtottak a felvidéki magyarság – tavaly december 30-án elhunyt kiválósága – Duray Miklós szellemi öröksége előtt.
Az emlékkötet kiinduló alapja a Felvidéki Magyarok elektronikus folyóiratunk tavaly januárban megjelent 100 oldalas száma, amely teljes egészében Duray Miklósról szólt. Annak életútjáról, közéleti pályafutásáról, és a gyász pillanatairól, köztük a január 16-i losonci temetésen elhangzott méltatások is.
A SZAKC úgy döntött, „kézzelfogható” formában is megjelenteti a kiadványt, többen vettünk részt a szerkesztésben. Egyeztettünk Duray Miklós fiával, Áron Bálinttal, valamint korábbi munkatársaival és tisztelőivel. Nevezetesen Gyurcsík Ivánnal, Szabó Tiborral, Őry Péterrel (velük az Együttélés politikai mozgalom működése idején dolgoztunk együtt Durayval), Gubík Lászlóval, Hideghéthy Andreával (ők pedig a SZAKC részéről voltak munkatársai Miklósnak) és Pomichal Krisztiánnal (ő újságíróként dolgozott Durayval). Jöttek folyamatosan az újabb javaslatok, így végül 140 oldalas könyvvel tisztelegtünk azon ember előtt, akinek érdemei teljes méltatásához ezer oldal is kevés volna.
A könyv végén található képgalériában is megelevenednek Duray Miklós 77 évig tartó földi létének pillanatai. Utolsó képnek, a hátsó borítóra pedig azt a sokatmondó képet választottunk, amellyel egyébként Gubík Lászlónak a közösségi oldalán sikerült reményt is csöppentenie a gyászba. A képen Miklós, felette egy sor: Feltámadunk.
Komáromban, Batta Györggyel és Pogány Erzsébettel (Forrás: Duray Miklós emlékkötet)
Egy SZAKC-eseményen, ha Duray Miklósról beszélünk, természetes, hogy vele párhuzamosan tesszük ezt Pogány Erzsébetről is. Elnökként, illetve igazgatóként közös erővel tettek azért, hogy ma a SZAKC megkerülhetetlen intézmény legyen a felvidéki közéletben. A 2018. május 6-án elhunyt Pogány Erzsébetről is volt különszám a Felvidéki Magyarokban, és annak is lett könyvbéli változata.
Duray Miklós már életében legenda lett, noha erre nem törekedett. Ennek példája a Koltay Gábor által rendezett „A szabadság ára” c. film is, amelynek 12 éve volt a bemutatója.
Koltay Gáborral és Csoóri Sándorral a Duray-film bemutatója után, 2011-ben (Forrás: Duray Miklós emlékkötet)
Ahogy Esterházy János, úgy Duray Miklós szellemisége is állandó útmutató a felvidéki magyarság szülőföldjén való boldogulásának irányába. Erről szólt tulajdonképpen a „Duray Miklós üzenete a világ magyarságának” című április 20-i budapesti konferencia az Országház főrendházi üléstermében. Ennek megszervezésében nagy szerepe volt annak a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítványnak, amely a közelmúltban a Méry Ratio könyvkiadóval megjelentette Duray Miklós utolsó könyvét „Hogyan lett a Kutyaszorítóból Nyakörv” címmel. Ebben Gecse Géza beszélget Duray Miklóssal, aki a könyv megjelenését ugyan már nem érte meg, de azt még éltében útjára bocsátotta.
Van Duraynak egy csodálatos mesekönyve is, a Csillagszilánk és tövistörek. Ebben Cérna Géza meséit olvashatjuk, aki az emlékezet fáját őrzi. A fát vele együtt elpusztították, de halála után az ő testéből nő ki az új facsemete, ugyanazon fa terméséből. Ebben az emlékkötetben is benne van Koltay Gergely azon beszéde, melyben rámutat, hogy Cérna Géza valójában Duray Miklós.
Koltay Gergely és Duray Miklós (Forrás: Duray Miklós-emlékkötet)
Duray abban a könyvben zárómondatként így fejezte ki óhaját: „Adja Isten, hogy minél erősebbé nőjön!”
Erre a fára közösségünk szimbólumaként is tekinthetünk. A közösségünk óvásának fontossága pedig Duray Miklós ránk hagyott üzenete is, és ennek egy kis része ez az emlékkönyv is.
Az emlékkötet anyaga elektronikus formában megtekinthető és letölthető ITT.
(Oriskó Norbert / Felvidék.ma)
