A nyugdíjasklub vezetősége évente rendez kirándulást tagjai számára. Ebben az évben az első állomásuk a majki műemlékegyüttes, az Oroszlány külterületén található Majkpuszta volt, amely egész Európában kuriózumnak számít és ma már teljes szépségében, megújulva várja a látogatókat.
A Vértes északi lábánál olyan erdők rejtekén bújik meg a majki Kamalduli Remeteség kolostoregyüttese, ahol talán még a lélek is lábujjhegyen jár. A korábban méltánytalanul elhanyagolt műemlék most megújult köntösben fogadja a madárdalos erdei ösvényen érkező látogatókat.
A némaságában is sokat mondó világot találjuk Majkon, a Kamalduli Remeteségben. Minden évszakban érdemes felkeresni: tavasszal, amikor keltikék borítanak virágszőnyeget a környékre, nyáron, levendulavirágzás idején, amikor a kis cellaházak között liláskéken bókoló illatos bokrok sorakoznak, a fallal körülvett kertekben gondosan válogatott fűszernövény-társítások pompáznak és ősszel, amikor ezer színben pompázik a környék, de télen is, amikor a természet csendje tökéletes harmóniában találkozik a remeteség némaságával. A majki tárlatvezetés lelki feltöltődés, szellemi táplálék és aktív kikapcsolódás is egyben.
„Távol legyen e hely magányától a csendzavaró, mert Istennek szentelt serege gyűlöli a zajt”
– olvasható a majki lazúra főkapuján latinul. A néma barátok rendje a középkori Itáliából származik. A fehér ruhás szerzeteseket gróf Esterházy József 1733-ban telepítette le Majkpusztán, majd 1782-ben II. József oszlatta fel a csoportjukat.
A remeteség épületeit a 19. században posztógyár céljára hasznosították, 1860-tól 1945-ig pedig vadászkastélyként használta az Esterházy család.
Majk méltán büszke arra, hogy gróf Esterházy Móric, aki 1917-ben rövid ideig Magyarország miniszterelnöke is volt, itt látta meg a napvilágot. Távozásuk után az épületben posztómanufaktúra működött, majd az Esterházyak költöztek ide, akik kényelmes otthont rendeztek be a falak között. A második világháború után szabad rablással ládákban, szekrényekben hordták el a tőlük származó berendezés mozdítható részét. Ekkoriban az épületek egy része tűzvész martaléka lett, használható maradékában pedig munkásszállót, lakásokat, úttörőtábort rendeztek be.
Majk az 1980-as évektől turisztikai látványosság, a folyamatos helyreállításnak hála egyre nagyobb része látogatható.
Ide érkezve elsődlegesen a kert nyűgözi le az embert, majd az épület apró részletei. A kolostor falai közt kézenfekvő volt a kertészkedés, az itt élők fő tápláléka a kenyér és a zöldségek voltak. Utóbbiak körül a fűszerkert kincsei termettek: készültek belőlük teák, orvosságok, de került belőlük a likőrökbe is.
A majki kolostorkert az egyetlen remeteségi kert, amely határainkon belül a mai napig fennmaradt.
A kert gyümölcsei és a lélek virágai című, több egységet magában foglaló kiállítás a majki Kamalduli Remeteség fogadóépületében, a cellaházakban, a templomból fennmaradt torony egyes szintjein és a korábbi templomhajó alatti kriptában, a grottakápolnában, a geometrikus barokk kertben és a 19. századi angol kertben kalauzolja végig a látogatót.
A falakkal körülvett területen belül, a templom köré épült 17 cellaház, ebben élték életüket a remeték. Mindennapjaikat az isteni szolgálat elvégzésével, olvasmányokkal, fizikai munkával és kis kertjeik művelésével töltötték. A fallal körbezárt terület apró házai arisztokrata családok adományaiból épültek, donációjukat a házak főhomlokzatán látható családi címerek jelzik. A különös nyugalmat árasztó falak között sétálva átélhető a hallgatásban élő szerzetesek békéje: a tétlenség a lélek ellensége.
A kiállításon megismerkedhetünk a remeteség felépítését bemutató interaktív térképpel, és gyógyfőzetkeverő játékkal is.
Utána bepillanthatunk egy régi konyhabelsőbe, a szerzetesek patikájába, és örömmel fedezhetünk fel néhány olyan tárgyat, amit talán mi is féltve őrzünk otthon. Például azért, mert még ott van rajta a dédi kezének lenyomata, és szinte látjuk, ahogyan a tálra borítja a formából a gőzölgő mákos kalácsot.
Csodálatos látványt nyújt az ebédlő, a refektórium. A falakat és a mennyezetet freskók és stukkókeretbe foglalt faliképek díszítik.
A „Hallgatás ereje” című kiállítás a kamalduli rend történetét, valamint az Esterházy család vadászkastélyának korszakát mutatja be.
A déli pihenő után a kirándulás a vizek városának egyik tavánál, a tatai Cseke-tónál és az azt ölelő angolparkban folytatódott. Boríthatja hófehér lepel a tájat, süthet ezer ággal a nap, bonthatják szirmaikat a színes virágok, vagy kapaszkodhatnak az aranyló levelek még utolsó erejükkel a fákba, itt mindig érdemes egy sétát tenni. A tó mellett terül el hazánk első angolparkja, ami egykor egész Tatát behálózta.
Mindenki megtalálhatja Majk környékén azt, mit szíve, lelke kíván – csak vegyük nyakunkba a lábunkat, induljunk neki és merüljünk el a hallgatási fogadalomban élő egykori kamalduli remeték békéjében!
Miriák Ferenc/Felvidék.ma