Emlékezz vissza az útra – énekelték az Úrnak Gömörben

Az idei gömöri egyházmegyei kórustalálkozónak a Turócz-mente társult egyházközségek az otrokocsi református templomban adtak otthont. 

A felemelő kórustalálkozón a megye gyülekezeteinek énekesei gyűltek össze, hogy közösen dicsérjék Istent. Az alkalom áhítattal kezdődött, a 92. és 95. zsoltárok üzenete kísérte végig a találkozót. A házigazdák nevében Bihari Richárd lelkipásztor köszöntötte a résztvevőket, kiemelve: „Milyen jó hálát adni az Úrnak és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges!”

A kórusok szolgálata között a 92. zsoltárt ill. a 173. dicséretet énekelték, mellyel a hálaadásra hívták fel a figyelmet. Az énekek és az igei üzenet arra emlékeztettek, hogy

a hívő ember élete Isten ajándéka, és a hálás lelkület erőt ad a nehézségekben is.

Bihari Richárd arra biztatta a gyülekezeteket, hogy a tanult zsoltárokat vigyék haza, és otthon is tanítsák, hogy minél többen átélhessék a közös éneklés örömét.

Az énektanítást követő igeszolgálatban pedig arra hívta az egybegyűlteket, hogy a panaszkodás helyett a hálás élet attitűdjét válasszák, mert ez formálja a lelket, békét és erőt ad, és így Isten dicsősége válik láthatóvá az ember életében.

A magyar „szociális kód” sajnos inkább a panaszkodás. A hála viszont egy pozitív érzelmi reakció, a panasz pedig annak ellentéte. Mindenki el tudja helyezni magát ezen a skálán: inkább panaszkodó vagy inkább hálás ember.

A zsoltáros példája azt mutatja: a hívő ember tudja, hogy Istenhez tartozni a legnagyobb ajándék, ez ad lelki békét és hosszú távú erőt.

Az áhítat után következett a kórusok szolgálata. Idén nyolc gyülekezet készült az alkalomra: a Nagybalogi gyülekezet kórusa, a Tornaljai református gyülekezet vegyes énekkara, a Rimaszombati Református Egyházközség Kórusa, a Vály-völgyi vegyeskórus, a hanvai Tompa Mihály Énekkar, a simonyi-feledi Bárka kórus, a Serkei Férfikórus, a Turócz-mente Pacsirta kórus.

Különleges élménnyel ajándékozták meg a jelenlévőket, akik együtt énekelve is kifejezték: az Úr dicsérete közösséget formál és megerősít.

Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese köszöntőjében a gyülekezethez fordulva kiemelte, mennyire magával ragadta az ünnepi alkalom hangulata, az énekek és a dicséretek, amelyek újra és újra a feltámadás gondolatát idézték fel benne.

Hangsúlyozta, különösen értékes, hogy egy olyan közösség vendégei lehetnek, amely korábban bizonytalan jövővel és nehézségekkel küzdött, mégis fiatalokból álló kórusokkal dicsérik az Istent, és vannak, akik visszatértek vagy kitartóan gyakorolnak.

Az esperes megdicsérte a résztvevőket azért, hogy a mai világ rohanásában, a számos gond és feladat ellenére időt szánnak az összegyűlésre, és közösen örülnek egymásnak, mint egy nagy család tagjai.

Kiemelte a közös éneklés és Isten magasztalásának különleges jelentőségét, és arra buzdította a híveket, hogy tisztán és örömteli szívvel dicsérjék Istent egész életükben.

A köszöntőt a 33. zsoltár szavaival zárta: „Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. / Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! / Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! / Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. / Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld.”

Nagy Ákos Róbert esperes (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Az esperes így kívánta mindenkinek Isten gazdag áldását a kórustalálkozókra és mindennapi életükre.

Madarász Béla, a Gömöri Református Egyházmegye gondnoka is szívélyesen köszöntötte a résztvevőket, kiemelve a kórustalálkozó több célját. Elmondta, hogy az esemény elsődleges célja a közösségformálás, hogy a résztvevők örülhetnek egymásnak és együtt élhetik át az ünnepi alkalmat.

Hangsúlyozta, hogy különleges élmény volt a teltházas templomban Isten igéjét hallgatni, és hogy az éneklés révén a közösség tagjai kifejezhetik örömüket és bánatukat, valamint megszerettethetik a dicséretet mindenkivel.

Kiemelte továbbá a magyar nyelvű éneklés jelentőségét, amely biztosítja a magyarság és a kulturális hagyományok megőrzését. Zárásként úgy fogalmazott: „Az éneklés szárnyán Istenhez repülhetünk; imádjuk Őt szóban és énekben is.”

Madarász Béla (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A Serkei Férfikórus Szőke Orémus Zsuzsanna harmaci lelkipásztor vezetésével és zongorakíséretével Verdi: Rabszolgakórus művével is készült. A kórustalálkozón így nemcsak zsoltárokat énekeltek, hanem egyéb zenei élményben is gazdagították a gyülekezetet.

Az ének és a hangszeres játék nem csupán zenei gyakorlat, hanem a lelki élmény része, amely a résztvevőket Isten dicséretére emeli.

A klasszikus zene pedig színessé és még ünnepibbé tette az alkalmat, és a közösség tagjai mélyebben átérezhették az éneklés örömét.

Szarvas Erzsébet, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Egyházzenei Osztály Igazgatótanácsának tagjaként átadta Süll Kinga igazgató üdvözletetét. Majd szakmailag is értékelte az énekkarokat és a közös éneklést: az Emlékezz vissza az útra dicséretet is vezényelte.

Szarvas Erzsébet (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Az egyházzenész szakmai észrevételében hangsúlyozta, hogy a kórusok bölcsen, saját képességeikhez mérten választották ki az előadott műveket. „Én ennek nagyon örülök, hogy sem alul, sem túl nem vállalták magukat. Látszik, hogy a többségnek már sok gyakorlata van a kóruséneklésben” – mondta.

Kiemelte, hogy különösen szép pillanatok voltak, amikor valaki szólót vállalt, vagy fejből énekelt, illetve amikor a kórusok többszólamú dicséreteket adtak elő.

Nagyra értékelte azt is, hogy ha egy kórusvezető nem tudott jelen lenni, a közösség akkor is talált megoldást: helyettesítőt vagy zongorakísérőt, így a próbákba fektetett munka végül gyümölcsöt hozott.

Példaként említette, mennyire fontos, amikor egy gyülekezet olyan lelkipásztorra talál, aki lelkesedéssel bátorítja az újonnan alakuló kórust. „Nagyon szép, ha a kórusvezető együtt érez a tagokkal, átéli velük az éneklés örömét. Köszönöm, hogy bemutatták: így is lehet a kórus elé kiállni, és levenni a tagokról az izgatottság terhét” – mondta Szarvas Erzsébet.

Hálát adott azért, hogy az otrokocsi református templomban élhették át a kórustalálkozó felemelő pillanatait, és hogy ezek a kórusok ma is élnek és szolgálnak.

Zárásként Nemzeti Imánk, a Himnusz, előtte záróénekként az új énekeskönyv 845. dicsérete csendült fel. Előtte pedig sor került a köszönetnyilvánításra és az emléklapok átadására.

Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma