November 12-én újra leleplezték a Mokcsa–Pallagcsa mocsárlecsapolás emlékére 1908-ban emelt, felújított emlékművet. A több mint százéves emlékmű ünnepélyes átadását a Sine Metu Egyesület szervezte, amely két éven át dolgozott azon, hogy a feledés homályából újra láthatóvá tegye az Ung-vidék egyik különleges történelmi jelképét.
Az eseményen részt vett Varga Péter, Mokcsamogyorós polgármestere, dr. Hetey Ágota főkonzul és Gris Emese első beosztott is. A helyiek számára ez a pillanat nem csupán egy felújított kőoszlop átadását jelentette, hanem múltjuk, őseik verejtékes munkájának újrafelfedezését.
A négy méter magas kőemlék 1908-ban született, amikor a Mokcsa–Pallagcsa mocsarak lecsapolása végéhez ért. A munkálatok közel húsz éven át tartottak: a helyi gazdák, kézi szerszámokkal, taligával és ásóval, összefogva küzdöttek a vízzel és a sárral. Az Ung-vidék nagy részét egykor mocsarak borították – az itt élők bátorsága és kitartása tette lehetővé, hogy termőfölddé váljon, amiből később a falu gyarapodhatott.
Ahogy Orosz Örs, a Sine Metu Egyesület elnöke elmondta, ez az emlékmű nem csupán kő, hanem egy korszak tanúja. Azoké az embereké, akik hittek abban, hogy munkával és összefogással jövőt építhetnek maguknak és gyermekeiknek.
Az emlékmű azonban az évtizedek során elhagyatottá vált. Benőtte a gaz, a felirata eltűnt, és a helyiek közül is kevesen tudták, mit jelképez. A Sine Metu Egyesület önkéntesei és kőfaragói két év alatt új életet leheltek az emlékműbe: megtisztították, visszacsiszolták, majd újra felvésték a feliratot. A kő felületét védőréteggel látták el, hogy a következő száz évben is méltón őrizhesse az elődök munkáját és a következő feliratot:
Ezen lecsapoló csatornát a kultúrmérnökség tervei alapján és irányítása alatt építtette kölcsei KENDE PÉTER. Ung vármegye alispánja 1883 – 1887 években, részben közmunkával, részben a Mokcsa – Pallagcsa lecsapoló társulat költségén.
A felújítás nemcsak fizikai értelemben adott új életet a kőnek, hanem szimbolikusan is: összekapcsolta a múltat és a jelent. A főkonzul, dr. Hetey Ágota támogatása és jelenléte különösen fontos – emelte ki Orosz Örs – hiszen személye annak a hitnek a kifejezése, hogy a magyarság kulturális és történelmi öröksége határon innen és túl is megőrzendő érték.
Az ünnepség végén, amikor lehullott a lepel az újjászületett emlékműről, a jelenlévők nemcsak a kőre néztek fel – hanem arra a több száz névtelen emberre is, akik száz évvel ezelőtt a föld és a víz között küzdve új otthont, új jövőt teremtettek maguknak.
Felvidék.ma
