Interjú a Magyar Koalíció Pártja elnökével, Csáky Pállal a szlovákiai magyarellenes megnyilvánulásokról és a gazdasági világválság hatásáról a szlovákiai gazdaságra nézve, valamint az esetleges negatív hatások kivédésének lehetőségeiről.
Elnök úr, a szlovák közszolgálati televízió egyik vitaműsorában a közelmúltban eléggé beolvasott vitapartnerének, Vladimír Mečiarnak és a kormánykoalíció több tagjának a tavalyi magyarellenes megnyilvánulások miatt.
– Tiszta vizet kell önteni a pohárba. Többen azt kérdezik most is, s megkérdezték tavaly október-novemberben is, mi motiválta a szlovák politikusok és a szlovák média részéről a tavalyi durva magyarellenes kirohanásokat. Én nem merem azt mondani, hogy a szlovák politika minden deformációját ismerem, és hogy a motivációit is képes vagyok megfejteni, ám némi elképzelésem van a kérdésről.
Úgy gondolom, a problémáról szólva két összefüggést mindenképpen szem előtt kell tartani. Az első: 2008 Szlovákiában meghirdetetten a nemzetépítés éve akart lenni. Ennek jegyében avatták az év elején őrnaggyá Jánošíkot, eme ügyet szolgálva avatta kettős keresztjeit Slota, ettől az indíttatástól vezérelve ténykedett Mikolaj és Čaplovič. Ebbe a képbe illik bele az a szeptemberi ünnepség is, amely a Szlovák Nemzeti Tanács úgymond megalakulásának 160. évfordulójára emlékeztetett, sőt az euró bevezetését ünneplő, nemzeti színházbeli showműsor is ebbe a kategóriába sorolható. Emiatt voltak érzékenyebbek a szlovák potentátok bizonyos magyar megnyilvánulásokra is: az autonómia kifejezésre, majd kiemelten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma létére és tevékenységére. Annyira beleélték magukat ebbe a szerepbe, hogy komoly versengés is beindult a nacionalista szavazó kegyeiért. Az egész infantilis folyamat novemberben csúcsosodott ki a dunaszerdahelyi történésekkel és a királyhelmeci koszorúzásra adott túlzó reagálással, amikor szombaton este a miniszterelnök, valamint a bel- és külügyminiszter tartott drámai hangú rögtönzött sajtótájékoztatót azt szuggerálandó az éppen szombat délutáni szunyókálását végző állampolgár irányában, hogy Magyarország részéról valami nagy baj fenyegeti az országot.
A „koronát” az egészre a három közjogi méltóság november végi vasárnapi jelenése tette fel a közszolgálati tévé ismert vasárnapi vitaműsorában, ahol egy órán keresztül masszírozták a lakosságot a magyar témával, bizonygatva, hogy itt valami igazán nagy baj van – vagy legalábbis az van kialakulóban. Ma is azt hiszem, hogy az infantilis vidékiesség mélyrepülése volt ez a folyamat, amely persze nem volt veszélytelen a szlovákiai magyarok számára. Büntetlenül azonban ilyen játékokat nem lehet játszani: nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy a télen jelentősen csökkent például a Szlovákia iránt érdeklődő magyar turisták száma
Azzal, hogy ez egy nagyon szerencsétlen folyamat volt, egyet lehet érteni. Ön azonban két t össze függést említett…
– Valóban. A másik fontos eleme ennek a folyamatnak a figyelem elterelése volt a valós gazdasági problémákról. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a világsajtót figyelemmel kísérő olvasónak már tavaly szeptemberben világos volt, hogy a pénzügyi válság gazdasági válságba csap át, s ez nem kerüli el Európát sem. A német sajtó egyértelműen írt a Németországra leselkedő veszélyekről, s nekünk tudnunk lehetett, , annyira integrálódtunk az európai gazdaságba, hogy ha a német gazdaság, az európai gazdaság motorja influenzás lesz, akkor ránk is súlyos betegség vár. Nos, tessék csak visszakeresni: a szeptember-októberi szlogen az volt, hogy a válság az amerikai bankszektort érinti elsősorban, s mivel nekünk elenyészőek az amerikai banki kapcsolataink, a szlovákiai bankok pedig egészségesek, a válság nem sújt majd komolyan bennünket. Amikor egy októberi vitaműsorban azt mondtam, , hogy ez nem így lesz, s arra szólítottain fel a kormány tagjait, hogy a gazdaság ügyeivel foglalkozzanak,s ne a magyarkérdést erőszakolják orrvérzésig, ignorálták a javaslatot.
Az MKP az egyedüli parlamenti párt, amely Farkas Iván kollégánk révén azt javasolta a kormánynak, vegye vissza átdolgozásra a 2009-es évre elkészített költségvetést annak irreális volta és meghaladott struktúrája miatt. Akkor ismét csak nem hallgatták meg a szavunkat. Mi a novemberi magyarellenes hurrogások idején sem feledkeztünk meg a gazdasági témákról: az SDKÚ kezdeményezésére közösen egy gazdasági válságkezelő csomagot készítettünk el, amelyet érdekes módon még a KDH sem támogatott.
Ma azonban három dolgot elmondhatunk: mostanra a kormány számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a költségvetés alapszámai irreálisak, s a szerkezetéhez is hozzá kell nyúlni. Azt is elmondhatjuk, hogy két ellenzéki párt, az SDKÚ és az MKP volt az, amelyek már a múlt év novemberében tudatosították, milyen veszélyt jelenthet a válság az emberek számára, s erre nem csupán figyelmeztettünk, , hanem válságkezelő csomagot is elkészítettünk. A harmadik – és a legfontosabb – megjegyzés viszont: az egész fejlett világ már tavaly év végén reagált a romló helyzetre. Meggyőződésem, , ha a szlovák kormány is ezt teszi, , ma a helyzet jobb lenne, s több ezer munkahelyet tudtunk volna megmenteni. Ficóék azonban mérhetetlen gőgjükben sebezhetetlen „bezzegországnak” akarták mutatni Szlovákiát,ahol 2009-bben is 5-6 6 százalékos gazdasági növekedés várható. Mára világossá vált – bár a kormány ezt még ma sem akarja elismerni –, hogy az év végén örülhetünk, ha nem lesz visszaesés..
Mit jelenthet ez a válság Szlovákia polgárai számára, s meddig tarthat?
– Meggyőződésem, hogy az ilyen, nem könnyű helyzetben is az igazat kell mondani az embereknek. Az igazság pedig az, hogy nincs szakértő vagy politikus a világon, aki erre a kérdésre pontos választ tudna adni. Példa nélküli helyzetben vagyunk, az a bizonyos, harmincas évekbeli válság más körülmények között, eltérő mechanizmusoktól vezérelve játszódott le. Ma a közgazdászok 20 százaléka azt mondja,örülhetünk, ha a világgazdaságban az idei év végére megjelennek a javulás jelei. A maradék 80 százalék ezt az időszakot a jövő év második felére teszi. Hosszabb folyamatra kell tehát felkészülnünk.
Ez azért nem azt jelenti,hogy itt a világ vége, hanem azt, hogy a polgárok túlnyomó része nem számolhat sem a magánszférában, sem munkahelyén vagy gazdasági tevékenysége során az eddig megszokott expanziós dinamikával, meg kell, hogy elégedjen szerényebb feltételekkel is. Az ő számukra azt kell üzennünk, mindent meg kell tenni annak érdekében,hogy körülményeik ne romoljanak, a munkahelyüket ne veszítsék el. Természetes, hogy ez ügyben a kormánynak vannak valós cselekvési lehetőségei, az MKP minden ésszerű javaslatot támogatni fog, s a kormányt állandó politikai nyomás alatt fogjuk tartani, hogy ezt a kérdést abszolút prioritásként kezelje.
Sajnos, vannak-lesznek olyanok is, akik önhibájukon kívül elvesztik vagy már el is vesztették munkahelyüket. Nem szabad őket sem magukra hagyni, célzott támogatásokkal segíteni kell őket, hogy meg tudjanak kapaszkodni, , s mielőbb új munkához jussanak. Ebben a helyzetben ezért mi azt mondjuk, félre kell tenni a politikai és egyéb vitákat, s a válság kezelésére kell összpontosítani. Arra kell törekedni,hogy a visszacsúszás minél rövidebb s minél kisebb legyen. Nagy szavak és sikerpropaganda itt nem segítenek. Az energiaválság letörte Ficóék szarvait,sok ember megkérdezte januárban,hogyhogy ennek az országnak nincsenek tartalékai, s alternatív ellátási lehetőségekkel sem rendelkezik. Igenis,mielőbb rá kell kapcsolódni a magyarországi és az osztrák ellátórendszerekre, , hogy még egyszer ne ismétlődhessen meg a januári helyzet. A gazdasági válságot illetően pedig nem üres frázisokat kell puffogtatni, hanem hatékony megoldásokat keresni.
A szlovákiai csoda véget ért – különben is, egyetlen csoda sem tart örökké. Most dolgozni kell tovább, s az sem kizárt, hogy ebbe a helyzetbe beleremeg a Fico-kormány népszerűsége. Aki pedig újból a magyar kártyával akar provokálni bennünket, , az felelőtlen hazardőr, akit el kell távolítani a közéletből.
(Szabad Újság)
