Több száz kilométeres alagúttal tervezte összekötni Csehszlovákiát és az Adriai-tengert egy hetvenes években született tanulmány. Szakértői vélemények szerint a Pragoprojekt tervezőiroda műhelyeiben részletesen kidolgozott elképzelés a mai körülmények között is reális, s apróbb kiegészítésekkel megvalósítható lenne.
A Lidové Noviny című cseh napilapban ismertetett tanulmány szerint a Csehországot és az Adriai-tengert összekötő út 410 kilométer hosszú lenne; ebből mintegy 350 kilométer a föld alatt húzódna. Az alagút első, České Budějovicéből induló 72 kilométer hosszú szakaszának vége az ausztriai Linz mellett lenne. Az alagútban vasúti szerelvények közlekednének, amelyek alapvetően személygépkocsikat és autóbuszokat szállítanának. Linzből aztán két párhuzamos alagút vezetne az Adriai-tengerhez, egy mesterséges szigetre az olaszországi Trieszt és a szlovéniai Koper között. Az Adriaportnak nevezett „csehszlovák szigetet” a hajdani tervek szerint abból a sziklából alakították volna ki, amelyet az alagút építésekor hoztak volna a felszínre. A mesterséges szigetet a korabeli csehszlovák állam megvásárolta volna a jugoszláv államtól, így a csehszlovákok akár saját felségterületükön is üdülhettek volna az Adrián.
Míg ma Prágából Splitbe az út vasúton a Jadran-expresszel több mint húsz óráig tart, a tervezett „földalatti vonaton” mindössze két órára lett volna szükség. A projekt megvalósítására az elképzelések szerint harminc évre lett volna szükség. A becsült költségek mai pénzben három billió cseh koronára (31,3 billió Ft.) rúgnának. A tervezők kiszámolták, hogy az alagútba fektetett hatalmas összeg megtérülne. A teherszállítás nemcsak rendkívüli módon felgyorsulna, de legalább hatszor kevesebb üzemanyagba is kerülne.
Gazdaságpolitikai és katonai szempontból nem mellékes, hogy Csehszlovákia így közvetlen kijárást szerzett volna a déli tengerekhez. Ez régi cseh érdek. Csehszlovákia vezetői már az állam megalakulásakor (1918), tehát az első világháború végén szerették volna elérni, hogy közvetlen kapcsolatuk legyen a szintén akkor létrejött jugoszláv állammal. Ez a korridor a mai Magyarország nyugati részén húzódott volna, de a nagyhatalmak végül ezt a cseh követelést elutasították.
A második világháború után két tanulmány született arról, hogyan lehetne közvetlen és gyors vasúti összeköttetést biztosítani Csehszlovákia és Jugoszlávia között. Ezek a tervek szintén számos alagúttal számoltak. A legrészletesebb terv a hetvenes években született meg. Az összes terv mozgatórugója az volt, hogy szabad kijárást biztosítson Csehszlovákia számára a déli tengerekhez – állítják a szakértők.
Felvidék Ma, MTI, Kokes János, ddg
