Immár negyedik alkalommal került megrendezésre a Több mint szomszéd – Magyar Kulturális Hét Pozsonyban című rendezvénysorozat, Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége és a Pozsonyi Magyar Intézet szervezésében. A hangversennyel egybekötött megnyitóra június 4-én a Szlovák Rádió nagy hangversenytermében került sor, ahol Bogányi Gergely Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész adott koncertet. A zongoraművészt kérdeztük élményeiről, benyomásairól és a csodazongoráról.
Miben rejlik a „titok”?
A zongora titka rejtve van benne, de a többéves fejlesztés mindenképpen szükséges volt ehhez az eredményhez és az új hangzáshoz. A zongoraépítés folyamata kettős volt. A megépítéséhez kellett egy zenei, egy spirituális inspiráció, ami bennem hosszú éveken át érlelődött. Már húszévesen felmerült bennem az ötlet, hogy egy új zongorát kellene alkotni. Ezt a késztetést mind zenészként, mind zongoristaként egyaránt éreztem, belülről. A megvalósítás pedig egy fejlődési folyamat eredménye volt. A folyamat második üteme már maga a konkrét munka és megépítés volt, ami tíz évvel ezelőtt kezdődött. Első ízben hangteszteket készítettünk az új anyagokkal. Az elején ez egyfajta játék, hobbi volt, bár nagyon komolyan gondoltuk. Ezzel összeállt egy kis csapat, és mivel a tesztek rendkívül biztató eredményeket mutattak, elkezdtünk sokkal komolyabban foglalkozni a zongora tervével. A zongorán keresztül egész Magyarországot képviselem és mindezt nagy büszkeséggel és elhivatottsággal teszem, mint ahogy zongoristaként ezt már régóta művelem. Mindenhol csodazongoraként tartják számon, s ez egy óriási magyar siker. A zongora az egyik olyan exportcikk, amely megmutatja, hogy Magyarország valóban sikeres.
Hogyan értékelte a Pozsonyi Magyar Kulturális Hét hangversenyét? Úgy vélem, egy valóban csodálatos hangverseny részesei lehettünk…
Bár életem során több ezer koncertet adtam már, a tegnapi hangverseny szívemben egy igazán különleges helyet foglal el, hiszen több dolog egybeesése valósult meg a helyszínen. Először is a magyar napok nyitóünnepsége volt itt, Pozsonyban, egyúttal június 4-e a nemzeti összetartozás napja és nem utolsósorban pedig pünkösd vasárnapja. Ez a fantasztikus egybeesés a műsorválasztást is irányította és mindezt megkoronázta, hogy az új zongora is megérkezett Szaúd-Arábiából.
Mesélne a zongora szaúd-arábiai kalandjáról?
Ez egy történelmi pillanat volt, mert abban az országban először volt zongorahangverseny, és én játszottam az új magyar hangszeren. Ott most egyfajta kulturális nyitás tapasztalható, s ez egybeesett az új zongora megjelenésével. Ez nekik nagyon tetszett, így engem hívtak meg, hogy tartsak két hangversenyt. Nagyon szimpatikus volt a színvonalas szervezés és a hallgatóság is.
Minek alapján válogatta össze a zenéket, Bach, Chopin, Debussy, Liszt Ferenc műveit?
A válogatás szempontjából az volt a fontos, hogy minél több stílusú zenét meg tudjak szólaltatni az új hangszeren, másrészt pedig a pünkösdi ünnep miatt választottam a két vallásos témájú, gyönyörűséges Liszt remekművet, a két legendát.
Milyen volt a közönség? Valóban értő hallgatók ültek a közönség soraiban?
Már az előző alkalommal is az volt a tapasztalatom, hogy igen. Figyelő közönség, és ez már nagyon jó. Egy közönségnek nem kell zenészekből állnia, de egy jó közönség nem aludni jön a koncertre.
Chopin egész életműve 13 lemezen – eddigi életműve csúcspontját jelenti. Ön is így látja?
A 13 CD lemez Chopin összes zongoraművét tartalmazza és egyfajta összegzése az én eddigi művészetemnek és az ő munkásságának. Mindenkinek szívből ajánlom!
Sokszor esik szó a a zongora fejlesztéséről és a fejlesztői csapatról. Bemutatná őket?
Valóban, a munka lényege a csapat. Időrendben először Szász Csabával találkoztam, akivel először álmodoztunk, beszélgettünk erről a fejlesztésről. Utána Üveges Péter formatervező, Bolega Attila és Bükki Attila is csatlakoztak hozzánk. Ők voltak az alapcsapat.
Bükki Attila hangszertechnikus, akivel bejártam a világot, mert sok helyre el tudott jönni velem a hangszereket előkészíteni a koncerten. Vele is nagyon sokat tanulmányoztam a mechanikát, a hangot. Sok csodát láttam tőle, nevezetesen, hogy miként lehet egy lepusztult zongorából néhány nap alatt egy egész jó hangszert varázsolni. Szász Csaba egy ezermester típusú ember, aki még egy vitorláshajót is épített szintén kompozitanyagokból és fából, mintegy előtanulmányként a zongoragyártáshoz. A hajó a mai napig a Balatonon van és működik. Bolega Attila zseniális mérnök, szintén egy univerzális zseni. Üveges Péter pedig egy egészen különleges lelkületű ember, akinek a formaérzéke és szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen. A kezdetek után megemlíteném Schumann Jankát, aki körülbelül öt évvel ezelőtt csatlakozott, egyrészt hozzám, másrészt a zongora fejlesztéséhez. Nélküle nem tartanánk itt.
Miért ezt a műfajt választotta?
A szüleim zenészek voltak. Akkor az még természetes volt, hogy jó zenét hallanak otthon a gyerekek. Nálunk otthon leginkább Bach zenéje szól. Abból az ember mindent megtanul, mindent megérez. Abban rend, szépség és koreográfia van. A mai gyerekek már sokkal inkább ki vannak téve a „rossz” zene hatásának, ami viszont bizonyítottan ártalmas. Számtalan tanulmány kimutatta, hogy teljesen más azoknak a gyerekeknek a teljesítőképessége, akik Mozartot hallgatnak, mint azoknak, akik például popzenét. Az a kultúrmisszió, amit jelenlétemmel, művészetemmel és az új zongorával képviselek, elsősorban a magyar összetartozást és a magyar lelket hivatott erősíteni, a magyar kultúrát öregbíteni.
Mi a véleménye az olyan tehetségkutatókról, mint például a Virtuózok?
Nagyon jó barátságban vagyok a Virtuózok megalkotójával, Peller Mariannal, akivel egy nagyon szoros együttműködést is tervezünk. A lányommal ott voltunk most a döntőn, hallottuk Rékát és nagyon örültünk a sikerének. A legjobban viszont annak örülök, hogy van egy újabb magyar világsiker, a Virtuózok.
Lesz ismétlés? Hallható lesz még valamikor a csodazongora Pozsonyban?
A koncert után máris számos meghívást kaptam, melyek egyeztetése folyamatban van. Örömmel jövök újból, nemcsak Pozsonyba, hanem más helyszínekre is a Felvidéken.