Szinte minden falunak, régiónak megvan a maga krónikása, aki nem hagyja feledésbe merülni a nép ajkán élő legendákat, mondákat. Ilyen volt az 1897-ben, Százdon született Menyhár János is, akinek a mesélő kedve irodalmi tehetséggel is párosult, a füzet tanúsága szerint. A kiadványt a Százdon működő Terra Zaazd PT adta ki, öt község: Százd, Ipolybél, Ipolyszakállos, Ipolypásztó, Lontó, valamint a Nyitra Megyei Önkormányzat támogatásával Ipolyvölgyi mondák címmel.
Menyhár János (szül.- 1897 okt. 30, Százd – megh.- 1988, ?) kántortanító volt a szülőfalujában, valamint a környező falvakban, a két világháború közti Csehszlovákiában. Ezért aztán, ahova hivatása szólította, annak a községnek a mondáit örökítette meg az utókornak, dolgozta fel. Így aztán ebben a szép kiállítású könyvecskében olvashatunk többek között a szakállosi Katonástóról (két változatban is), a pásztói várról, a bika és a harang regéjéről, ahogy a lontói nép ajkán élt, a honti betyárokról, a Morda kincseiről stb.
Ízelítőül álljon itt egy monda, a szerző eredeti helyesírásával:
„A Garam-Ipolyközi földhát középső szakaszán a Morda hegy aljában fekszik Százd kisközség. Egy 1352-ből való oklevél említi első ízben Zaazd néven. 1685-ben már az elpusztult községek névjegyzékében szerepelt. Eredetileg valószínüleg szlávok lakták, de nevét állítólag a szászoktól kapta. A körülvevő domb a Kis és Nagy Morda nem sokat árul el, lehet szláv név is, amikor kínzó hegyet, lehet német is, amikor gyilkosságot jelent. Magyarul kedvetlen, mérges: mord. Az ősszláv jelentésnek sokban igaza van, a falu felé eső rész meredek, a fel, vagy lemenetel lehetetlen. Gyerekkoromban sokszor felmentem a Kőlyukhoz – ez a fele úton lehet – de tovább képtelen voltam felkapaszkodni, ott olyan meredek és sima volt a sziklatömb oladala, mint a ház fala, tovább menni tehát a halállal való kacérkodást, az öngyilkosságot jelenti s így a németnek is igaza van. A magyar egyszerűen Mordának, mordnak mondja, mivel kopár keblén nem tűr meg semmiféle élőlényt. Nem nől ott sem fű, sem fa, de még egy tarka gyíkocska sem talál menedéket.
A szájhagyomány szerint a tatárok betörésének hírére a nép alagútakat, rejtekútakat ásott a Morda-alji pincékből a hegy belsejébe. Az őrség a Kőlyukban volt, innen az Ipolyra és Börzsönyi hegyre volt kilátás. Ha ez a magasan fekvő őrhely jól el volt leplezve bokrokkal, úgy nem lehetett észrevenni.
A község r.kat. temploma a XVI. Századból való, festményei, freskói közfeltünést keltettek. A domb, amelyen épült, sok helyen döng a lépések alatt. Ezek valószínü rejtekutak, melyekbe a várszerüleg megerősített templomból a lakosság elrejtőzött. Hasonló döngéseket, dübörgéseket hallani a Morda több részén is. A hagyomány szerint többen találtak itt elásott pénzt s így meggazdagodtak. A közszájon forgó mondák közül legérdekesebb a vak koldus története.
Lakott Százdon egy zsugori öregúr. Nem volt senkije, egyedül volt a világon, csak egy fiatal legényke volt mellette, aki kiszolgálta. A vén zsugori, amikor közeledni érezte halálát, pénzét vasfazekakba rakta, kihordatta a Morda oldalába és ott elásatta. Sötét, viharos éjszaka volt. Éppen a terveihez való. Amikor az utolsó szikladarabot is rágördítették az elásott kincsre, megkérdezte a munkásokat, hogy megtalálnék-e ezt a helyet nappal is. Azok igennel válaszoltak. S ekkor a zsugori lelkében borzasztó terv fogamzott meg: pincéjéből erős borokat hozatott fel és leitatta őket, addig itatta, amíg mély, mámoros álomba nem merültek. Ekkor gyorsan munkához látott. Megmaradt erejével odavánszorgott az alvókhoz és sorban kiszurkálta a szemeiket. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt és meghalt. A fájdalomtól lassan kijózanodó munkások tehetetlen dühükben felgyujtották a lakást s mivel a kijáratot nem találták, bennégtek, csak a kis szolgának sikerült kiugrania az ablakon. Ez a fiú aztán mint vak koldus járt-kelt faluról falura és keresett valakit, aki őt elvezetné a Mordára. Sokan próbálkoztak, de senkinek sem sikerült a kincsre ráakadni.”
A szerkesztést Krškoné Kiss Zsuzsanna és Srna Zoltán végezte. A kiadvány bemutatására pedig az országos evangélikus missziós nap keretén belül került sor Százdon.
