Jó, hogy újabban megnövekedett az iskoláinkkal foglalkozó írások száma. Szakmabeliek s a szakmán kívüliek egyaránt mondanak valamit: ötleteket, javaslatokat, észrevételeket adnak elő, s olykor keményen bírálnak is.
Amíg az utóbbit jószándékkal, alázattal, a másik személyiségét nem sértve, önérzetét tiszteletben tartva teszik, nincs baj a dolgokkal. Egyet azonban mindenképpen szem előtt kell tartani. A pedagógus is gyarló ember, a tanárok közt is vannak zsengébbek, közepes képességűek. Ahogyan a gyógyító orvosok sem egyenlő kaliberűek: köztük is akadnak képzetlenebbek és emberileg is hagynak hiányosságokat maguk után.
Bizony előfordul néha, hogy sem szakmailag, sem a lelkiek terén nem állnak a dolgok magaslatán. De az újságíró sem mestere mindig az írásnak, s olykor tájékozottsága és tehetsége egyaránt hiányzik. Aztán a hivatalokban, az elárusítók közt meg a politikusok körében is sokféle emberrel találkozhatunk.
Nincs tehát olyan szakterület, ahol kivétel nélkül minden alkalmazott a dolgok magaslatán állna. Mégsem hangoztatjuk, hogy egy-egy kórház, hivatal, üzem, üzlet vagy más alakulat csupán a gyenge színvonal miatt szűnt volna meg. Igaz, a szülő joggal elvárja, hogy az iskola, ahová gyermekét járatja, jó színvonalon oktasson, megnyugtató eredményeket érjen el. Ám mindehhez a tanár rátermettségén kívül még sok egyébre is szükség van.
Legyenek a tanulók minél értelmesebbek, tisztelettudóbbak
Arra is szükség van például, hogy azok, akiket oktat minél értelmesebbek, tisztelettudóbbak legyenek. Ahogy még a gyengébb orvosnak is könnyebb gyógyítania azt a pácienset, aki nem a betegség végső stádiumában fordul hozzá, aki maga is próbál megszabadulni káros szenvedélyeitől stb. De egy település is könnyebben irányítható, nagyobb sikereket tud elérni, ha a polgármester építő törekvéseit, kezdeményezéseit támogatják, segítik munkáját, s feleslegesen nem támadják, idegesítik őt.
De maradjunk egyelőre az iskolánál! Most, amikor gond van a gyermeklétszámmal, gyakran azt hisszük, hogy a különféle prezentációkkal, akciókkal-rendezvényekkel, fellépésekkel, műsorokkal megmenthetjük intézményeinket. Félreértés ne essék, nem akarom véletlenül sem kétségbe vonni ezek létjogosultságát és szükségességét, de ezektől még nem fog a populáció kérdése megoldódni, s így az iskolában sem biztos, hogy több gyermek lesz.
Elmondtam már többször, hogy hosszú éveken át Beszterce megye egyik legszínvonalasabb iskolájában, Ipolybalogon tanítottam. Itt aztán nemcsak kiváló oktatás folyt, de az eredményeket is megfelelőképpen prezentálták. A tágas folyosókon nagy paneleken mutatták be, hány olyan diák került ki az iskolából, akiből később orvos, tanár, mérnök, teológus, kutató, művész vagy sportoló lett; a falakat a tehetséges diákok képzőművészeti alkotásai díszítették; a kiváló énekesek, zenészek, szavalók rendszeresen bemutatkoztak s felléptek a különféle rendezvényeken.
Nem születik elegendő gyermek
A vitrinek teli voltak a versenyekről hozott oklevelekkel és serlegekkel. A sportpályákat, a tornatermet, a medencét a szülők is gyakran látogatták. Mégis megcsappant az utóbbi években a diákok száma, ahogyan máshol is a körzetben. No nem azért, mintha annyira nagy baj lenne mostanság a színvonallal, s romlott volna az oktatás-nevelés minősége, hanem mert nincs, nem születik elegendő gyermek. (És ez bizony nem egyedi eset, a helyzet sok más jó szinten dolgozó iskolánkban is hasonló.)
S amíg ez nem változik meg, addig egy-egy iskola létszáma sem emelkedhet lényegesen. Talán egy esetben igen: ha megszüntetjük az adott régióban intézményeink legtöbbjét. Akkor talán lesz a megmaradt iskolában néhány tanulóval több. Gondolom azonban, nem ezt akarjuk. S hogy ez ne így legyen, többet kellene cikkeznünk arról, miképpen változtathatnánk populációnkon.
Milyen családtámogatási stratégia kellene?
Mert amíg csak centecskékkel emelik például a gyermekgondozási járulékot, amíg nem támogatjuk hatékonyabban az áldott állapotban lévő nőket, nem teremtünk a családfenntartónak munkahelyet, s ott nem biztosítunk elfogadható bért, addig ez is egyik fékező erő lesz a gyermekszaporulat terén. Aztán az is egyre gyakoribb, hogy a fiatalok nagy része hosszú időn át, vagy teljesen meddő marad, képtelen utódot szülni, nemzeni. Hogy ennek mi az oka, érdemes lenne azt is kideríteni, s ha lehet, minél előbb megoldani. Hogy ne csak az iskolát szapuljuk, ha az adott helyen kevés a gyerek, mert nem biztos, hogy ennek oka az oly gyakran kifogásolt magas színvonal hiánya.
