Véget ért a megyei kampány. A Magyar Közösség Pártja öt megyében állított jelölteket. Pozsony megyében egy széles jobboldali koalíció tagjaként indul az MKP. Nagyszombat és Nyitra megyében önálló elnökjelöltet is indít a magyar párt. Besztercebánya és Kassa megyében képviselő-jelölteket indít. Az MKP országos kampányfőnöke Őry Péter, a párt Országos Tanácsának elnöke volt, akit az elmúlt mozgalmas hetek tapasztalatairól kérdeztünk.
Hogyan értékelné a kampányidőszakot?
A visszajelzések szerint a Magyar Közösség Pártjának megyei választási kampánya olyan színten és színvonalon zajlott, amilyen elvárható volt. Sajnálatos módon ez nem mondható el a politikai ellenfeleinkről, akik sokszor lejárató kampányt folytattak velünk szemben. Szinte minden negatív kampányelemmel találkozhattunk. Furcsábbnál furcsább jelenségeket tapasztaltunk. Csak egy példaként hadd említsem meg a Berényi József személye ellen történt durva és arrogáns lejárató kampányt Nagyszombat megyében, mely azért messze túllépte a határokat. Az utóbbi két napon is döbbenetes események történtek. Az egyik szlovák bulvárlapban előhúzták az MKP-val riogatás már rég elfeledett kommunikációs „trükkjét”, elég furcsa dolog ez úgy, hogy pont a választási kampány utolsó napján jelenik meg az ilyen jellegű valótlan lejáratás. Szinte az az érzése az embernek, hogy mintha „láthatatlan kezek” megrendelésére történne ez. Az előző héten is egy döbbenetes ügynek lehettünk tanúi, ami a párkányi régióban a kulturális minisztérium nyomásgyakorlására történt. Felszólították a billboard szolgáltató cégeket, hogy az MKP billboardjait ragasszák le, vagy tegyék összhangba a szlovák államnyelvhasználati törvénnyel. Ez azért felettébb furcsa, mert kizárólag az MKP-s plakátokat támadták ilyen módon, holott a „feljelentett hiányosságok” más pártoknál is megjelentek. A történetben az is regénybe illő csavar, hogy a minisztériumban a vegyespárt államtitkára és kampányfőnöke ül, aki egy éve arról nyilatkozik, hogy nyelvhasználati témában ő felügyeli a beadványokat, ami számtalan kérdést vet fel a szakmai rátermettség, de akár az esetleges hatalommal való visszaélés lehetőségének kérdéskörében is. Összességében, mi az anyanyelvünkön szeretnénk a saját közösségünkkel kommunikálni, hiszen ezt alapvető politikai jogunknak tartjuk.
Milyen volt az MKP jelöltjeinek kampánya?
Alapvetően azt látom, hogy új elemekkel is tarkítottuk a kampányt. Azt a kevés anyagi forrást, amivel rendelkezünk, próbáltuk maximálisan kihasználni. Jó kampányt, pozitív kampányt folytattak a jelöltjeink. Folyamatosan az emberek között voltak, úgy ahogy az előző hónapokban is. Aláírásokat gyűjtöttek európai, de helyi kezdeményezésekhez is. Csak példaként, a galántaiak esetében a nemzetközi vonatok megállásának megoldását kezdeményezték. Ezzel egy olyan problémára hívták fel a figyelmet, amely mindenkit érint az adott régióban. A kampányban először jelent meg a Hírvivő plusz című kiadványunk, minden megyére önálló tartalommal. A lapban is az eredményekre, valamint a jelöltek bemutatására összpontosítottunk. Reményeim szerint minél több postaládában meg is találták a kiadványunkat. Általános tartalmú kiadványunk is volt, de a gyakorlat (a választások regionális jellege miatt is) mutatja, hogy számos saját anyagot készítettek a jelöltjeink, akár egyéni, akár csoportos megjelenést biztosítva.
Ön szerint miért olyan alacsony a részvételi arány a megyei választásokon?
Valóban, az egyik legnagyobb probléma a közöny. Kevésbé van érdeklődés a megyei választások iránt, mint a helyi önkormányzati vagy a parlamenti választások alkalmával. Pedig a mostani megyei választásoknak komolyabb a tétje, mint eddig bármikor: ki kell mondani, ez az utolsó olyan megyei választás, amely nincsen összevonva a helyhatósági választásokkal. Most még van esély arra, hogy a közösségnek jó eredményt érjünk el. Öt év múlva már ennek a lehetősége hatványozottan kisebb lesz. Azt is le kell szögeznünk, hogy ezt a törvénymódosítást a mostani kormány fogadta el. A jogszabály abban a tekintetben fura, hogy a választások összevonásával akarja a választókat szavazásra bírni, miközben alapprobléma, hogy a megyéket politikai döntésként a magyarsággal szemben fogalmazták meg. A megyei választásokon való részvételt úgy kell megoldani, hogy olyan megyéket hozunk létre, melyek a természetes régiókon alapulnak és magukénak érzik az ott lakó polgárok őket. Legyünk végre őszinték, hány dunaszerdahelyi lakos jár, mondjuk, Szakolcára? A válaszban benne van az alapkérdés is, mely nem a választási törvény „megerőszakolásáról”, hanem a természetes régiók megteremtéséről kellene, hogy szóljon. Sajnos, a helyhatósági és megyei választások összevonásában erőteljesen benne van annak lehetősége, hogy a magyarság képviselete 5 év múlva jelentősen csökkenni fog. Ezeket a tényeket pedig még a politikai vitaműsorokban sem említik meg.
Milyen eredménnyel lenne elégedett a kampányfőnök?
Nem képviselői számokban gondolkodom, hanem abban, ha megnézem a négy évvel ezelőtti szavazatszámot, a karikákat és attól többet érjünk el. Ha figyelembe vesszük, hogy pl. egy nyolcmandátumos körzetben az első és a nyolcadik bejutó képviselő között csak 600 szavazat különbség volt, láthatóvá válik, hogy alacsony különbségek dönthetnek a képviselőjelölt bejutása vagy be nem jutása között. De az is előfordulhat, hogy négy évvel ezelőtt nyolcezer szavazattal bekerült egy jelölt, idén szerez tízezer szavazatot, de tizenkettőezer kell a bejutáshoz. Ez leginkább a részvételi arány, azaz a szavazókedv arányának függvényében értékelhető majd. Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy mi a jó teljesítmény? Nyilvánvalóan a cél: erős képviseletünk legyen, hogy a magyarság érdekképviseletét is erősen tudjuk biztosítani. Leginkább annak tudnék örülni, ha a magyarok által lakott régióban magasabb lenne a választási részvétel, mint a többi régióban. Nem szabad otthon maradni, az az öt perc, ami a szavazáshoz kell, csak egy röpke pillanat, viszont sok dologról dönthetünk vele.