Tavaly ősszel nagyon ránk ijesztett, amikor a Szőttessel, amelytől elválaszthatatlan volt, turnén volt, jött a hír, hogy baj van, kórházba került. Nem sokkal később viccelődve mesélte, hogy csak „újra kellett indítani a motort”. Most meg érkezett a szörnyű tragédia híre: meghalt, autóbalesetben.
Mindenki papája, Reicher Gellért, a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes szervezőtitkára már az égiekkel van, onnan vigyáz ránk. A délelőtti hírekben olvashattuk, hogy Szalócnál halálos baleset történt, nem sokkal később kiderült, hogy Reicher Gellért vesztette életét a balesetben.
A hetvenéves Reicher Gellért Pozsonypüspöki szülötte, 1971-től dolgozott a Csemadokban, akkor lett a Szőttes szervezőtitkára. Emellett a Csemadok központ ügyeit is intézte, több országos rendezvény szervezője volt. 2019. április 16-án halálos baleset érte.
Reicher Gellért munkásságát több díjjal is elismerték. Mindig azt mesélte, hogy szeretné, ha a felvidéki táncegyüttesek, köztük a Szőttes is, elsősorban felvidéki táncokat koreografálna meg, nem azért, mert nem szereti például az erdélyi kultúrát, hanem mert ez a miénk. Erről beszélgettünk néhány hete, tudta, én is egyetértek ezzel. Tegnap arról beszélt, már csak szombatig kell kibírnia, ő ugyanis betartotta a böjtöt, ilyenkor sem húst nem evett, sem bort nem ivott, pedig mindkettőt szerette.
Ősszel, amikor „bajok” voltak, a Csemadokban többen hangosan kimondták, januárban neki kell megkapnia a Gyurcsó István-díjat, méltó rá.
Mint ahogy minden díjra méltó volt, amit megkapott. Januárban Görföl Jenő méltatásában arról beszélt, hogy egyre nehezebb feljutnia a pozsonyi Csemadok-székház első emeletére, egyre többet megy Reicher Gellért a gyógyszertárba, de a kultúra iránti elkötelezettség élteti. Be kell valljam, így utólag, végigsírtam a méltatást.
Mikor a Csemadok érsekújvári központi ünnepségéről Nagymegyerre ment, hogy átvegye az Ex-Libris díjat, abban bíztam, most már mindenkit meggyőz arról, hogy a felvidéki népkincset nekünk kell továbbadnunk, nem teszi azt meg helyettünk senki. Tudott táncolni is, de a Szőttesben csak szervezett, Reicher Gellért neve elválaszthatatlanná vált a Szőttestől.
Kavarognak a gondolatok a fejemben, az interjúban elhangzottak, amikor azt nyilatkozta nekem: arra a legbüszkébb, hogy a Szőttes a nehéz körülmények ellenére is létezik még. Bízzunk abban, hogy fentről követi a Szőttes tevékenységét, a Csemadok munkáját és onnan segít minket.
Papa, emlékedet örökké megőrizzük. Isten veled! Nyugodj békében!