Az a stílus, ahogy a kormányfő a koronavírus-járványt, illetve a szigorító intézkedéseket illetően kommunikál az ország lakosságával, vagy épp nem kommunikál az illetékesekkel, sok sebből vérzik.
A kommunikáció hiányára ékes példa volt, ahogy a kormányfő „elfelejtette“ tájékoztatni az államfőt, nem mellesleg a fegyveres erők főparancsnokát, hogy az ország teljes lakosságára kiterjedő tesztelést tervez a katonaság bevonásával. Ráadásul később ezt olyan stílusban magyarázta meg, hogy az államfőnek nem szükséges mindenről tudnia, nincs háború… Bunkóságnak, tiszteletlenségnek, diplomáciai melléfogásnak – sok mindennek nevezhetjük mindezt, megfelelő hozzáállásnak azonban semmiképp.
És egyáltalán nem megfelelő módon viszonyul a kormányfő az ország lakosságához, a választópolgárokhoz. Vádaskodással, fenyegetéssel, kioktatással nem lehet tömegeket megnyerni semmilyen, egyébként értelmes, jó ügynek sem, s ebben a tekintetben a kormányfő eleve kisiklatta a tesztelés ügyét.
Kötelező vagy önkéntes, ez a lényeges kérdés kezdettől fogva bizonytalansági tényezőnek számít. Mivel a kötelezővé tételhez törvényt kéne változtatni, maradt az önkéntesség, de itt is azonnal jöttek a fenyegetések, amolyan igazi Matovič-módra, miszerint aki nem megy el, az kénytelen lesz 10 napra karanténba vonulni, s amennyiben megszegi, tetemes büntetésre számíthat, hogy csak alapvető egészségügyi ellátásban részesülhet, a többiért fizetnie kell, illetve megvonnak tőle bizonyos szociális juttatásokat, s további átgondolatlan, minden alkotmányos és jogi alapot nélkülöző kijelentések is elhangzottak, melyeket aztán a kormány illetékes tagjai, valamint az alkotmányjogászok és más hozzáértők nem győztek helyretenni.
https://felvidek.ma/2020/10/aki-elkeruli-a-tesztelest-tiz-napra-karantenba-kerul/
Nem szabad elfelejteni, hogy Szlovákia lakossága az első hullám alatt példás fegyelmezettséget, összefogást, segítőkészséget tanúsított, mostanra azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Hogy miért, ennek azon túl, hogy belefáradtak az emberek a járványba, a sokszor értelmetlen és minden logikát nélkülöző korlátozásokba, a félelembe és a gazdasági nehézségekbe, Matovič és az ő teljesen elhibázott kommunikációja is az oka.
Az ilyen összevissza beszéd, a ma nyilvánosságra hozott, másnapra már cáfolt, módosított matoviči kinyilatkoztatások a sarki piacon sem állják meg a helyüket, nem egy kormányfőtől. Az örökös bűnbakkeresés, vádaskodás, a hisztérikus reagálások, a tesztelés sikertelensége esetére a lemondás kilátásba helyezése komolytalanok, s ha az emberek érzik, hogy a vezetésen belül eluralkodott a káosz, az bizony továbbvetül a társadalomra, mindez pedig remek táptalaja a rém- és álhírterjesztésnek, a vírustagadásnak.
Márpedig vírus van és itt pusztít a közvetlen közelünkben, ezért a kormányfőnek a ma esti bűnbakkeresési szertartásához feltétlenül be kell készítenie egy tükröt és jó mélyen belenéznie. Tartok ugyan tőle, hogy képtelen az önkritikára, de ahogy mondani szokás, a remény hal meg utoljára.
Az alapötlet jó, és az országos tesztelés hatékony is lehet, de nagyon komoly és átgondolt szervezést igényel. És azt, hogy az embereket ne kényszer hatása alatt és büntetések, szankciók kilátásba helyezése mellett – amelyekkel kapcsolatban számtalan alkotmánybírósági beadvány várható –, hanem okos érvekkel, a józan észre való apellálással győzzék meg a részvétel szükségességéről még akkor is, ha ez sokkal nehezebb, mint hatalmi pozícióból fenyegetőzni…
