… Nem tudni, hányat kondult Agócs Valéria szíve, míg megállt. Azt azonban sokan érezzük, hogy ez a szív értünk is dobbant. …
„A fogantatás l2-15. napjától, amikor a magzat még nem látható az anyaméhben, a szívcső már elkezd pulzálni és dobog életünk utolsó pillanatáig…A szív valóban az élet motorja, s ilyenként hatalmas munkát végez. Egy év alatt negyvenmilliószor húzódik össze, tíz év alatt tehát négyszázmilliószor. Egy élet során kétszázötven-háromszáz millió liter vért pumpál anélkül, hogy egy pillanatra is megpihenne…” /Papp Lajos európai hírű szívsebész professzor mondatai./
A napokban megállt egy ötgyermekes felvidéki magyar ember szíve, számos vészjelzés után, örökre. Ezt a pozsonyi asszonyt a szlovákiai magyar nemzeti közösség tagjai jól ismerték, hiszen a Szlovák Rádió magyar nyelvű műsoraiban évtizedeken át naponta megnyitotta előttük a szívét. Tisztelték és becsülték fiatalok és öregek, mert műsorait nagy felelősséggel készítette: ő is tisztelte és becsülte a hallgatóit. Rádióriporteri és szerkesztői pályája az első perctől kezdve szolgálat volt – ha megszólalt, lelki szemei előtt megjelent füleki cipész édesapja, a „jó”palócok, s az ország többi magyarja. Nekik mondta el, mi történik velünk az egyre vadabb történelmi hömpölygésben, szólt arról, hogy mi igaz és mi nem az emberpróbáló időkben.
Mindig megtalálta a megfelelő hangot, s műsorai általában a bizakodást, a derűt sugározták. Azt kevesen tudták, hogy a szerkesztő-riporter és műsorvezető éjszakánként ruhát varr a gyerekeinek és olykor hajnalig fordít különféle szövegeket, hogy ezekkel a plusz pénzekkel is segítse családja boldogulását. Volt ideje figyelni az új könyvekre, s elolvasásuk után megosztani másokkal a véleményét.
A küzdelmes, de mindvégig becsülettel élt évek kikezdték az egészségét, ám ő sohasem vesztette el a derűjét. Nem tudni, hányat kondult Agócs Valéria szíve, míg megállt. Azt azonban sokan érezzük, hogy ez a szív értünk is dobbant. Köszönet érte!
Batta György, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35312″}
