A véletlen, vak szerencse folytán a Selye János Gimnázium 12 fős csapata a Rákóczi Tábort a sátoraljaújhelyi élményközpont helyett az atlétikai világbajnokságon kezdhette augusztus 20-án. Azon a vasárnap reggelen Elek József tanár úr vezetésével elindultunk, hogy a „selyések” meghódítsák a VB-t.
Óriási élmény volt, hogy a sok ezer magyarral együtt szurkolhattunk a nemzeti színeinket viselő sportolóknak. A Budapesten eltöltött napunk ezzel még nem ért véget, zárásaként megnéztük a Szent István-napi tűzijátékot és fényparádét. Másnap, hétfőn egy felettébb hosszú és fárasztó vonatút után kezdetét vehette az igazi táborozás a III. Összmagyar Ifjúsági Táborban. Ez a nap az ismerkedésről szólt.
Megtudtuk, hogy csapatunk tagjai a legkülönfélébb helyekről érkeztek, mint Peru, Argentína, Kanada, de a tengeren innen is több helyről, mint Spanyolország, Szerbia, sőt még Kárpátaljáról és Erdélyből is ismerhettünk meg velünk egykorú diákokat.
Vacsora után, hogy biztosan kellően elfáradjunk, az egész tábor együtt megmászta a Magyar Kálváriát. Ezután az alvás már könnyen ment. Keddi napunk egy valódi programkavalkád volt, íjászat, kézműveskedés várt ránk, az NMHH-t képviselő szakemberek meséltek nekünk a média útvesztőiről, sőt még egy katonai akadálypályát is kipróbálhattunk. A napot moldvai táncházzal zártunk, ahol a több mint négyszáz táborozó együtt táncolt. Szerdán még fel sem fogtunk, hogy milyen gyorsan szalad velünk a hét és hatalmas lelkesedéssel hódítottuk meg a Bodrog vizeit a sárkányhajókkal. Akár a valódi viking harcosok a fjordok között, úgy hasítottuk a folyót, legyőzve ezzel a másik hajós csapatot. Délután egy újabb túra kereteiben megpillanthattuk a Megyer-hegyi Tengerszemet. Visszatérve a tábor helyszínére egy előadás és a vacsora után meghallgattunk egy remek zongorakoncertet, amit a tábor kvízestje követett, ez rendesen megmozgatta mindenki agytekervényeit.
Hamar elérkezett az utolsó teljes értékű napunk Sátoraljaújhelyen, ami a sportolás jegyében telt. A rengeteg napi feladat mellett még arra is kellett időt találnunk, hogy az esti Ki mit tud?-ra megfelelő műsort állítson össze a csapatunk, az Ötös csapat. Vacsora után kicsit szkeptikusan, de óriási izgalommal vártuk, hogy sorra kerüljünk és megmutathassuk a nagyérdemű zsűrinek, hogy mit tudunk. Műsorszámunk végére hatalmas mulatság kerekedett, táncoltak a nézők, táncolt a zsűri és táncoltunk mi is. A produkciót a zsűri minden egyes tagja tíz-tíz ponttal jutalmazta.
A maximális pontszámmal még nem dőlhettünk hátra, mert a hét folyamán összegyűjtött aktivitáspontok döntötték el a szoros versenyt.
A végső eredményt feszült csend várta, majd mikor kiderült, hogy mi, az Ötös csapat nyertünk, hatalmas ovációval ugrottunk fel és egymást ölelve vonultunk a küzdőtérre, hogy átvegyük a díjat, ami egy nagy, ízletes csokitorta volt. Este a záróbuli fergetegesre sikeredett.
Másnap, péntek reggel viszont eljött a búcsú ideje. A szervező Rákóczi Szövetség mindig elérhető, kedves csoportvezetői is elérzékenyültek, ezúton is szeretnénk nekik megköszönni a törődést. Kicsit szomorúan és a hőségtől elcsigázva, de sok boldog emlékkel és élménnyel gazdagodva indultunk haza, bizakodva, hogy jövőre újra találkozunk.
(Fodor Zsófi, a Selye János Gimnázium tanulója)
