Gazdag tartalommal telített egynapos esztergomi kirándulást valósított meg a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének vezetősége május 25-én, Szent Orbán napján.
Nem csak a püspöki, de a ligetfalui, és az óvárosi alapszervezet tagjai közül is jelen voltak néhányan, sőt kedves barátunk, Szelepcsényi Sándor is negyed magával csatlakozott hozzánk. A látogatást a Bazilikában a Vadkerti József esperes urunk által bemutatott szentmisével kezdtük, a régi főoltárnál. Számunkra, – habár, településünk Szent Miklós plébániatemploma is gyönyörű alkotás -, felemelő, csodálatos lelki élmény volt a nevezetes, hatalmas Bazilikában, az oltár közelségében a szentmise, a szentáldozás, részesének lenni és áldásban részesülni. A meghatottság érződött az esperes úr szavain is, amikor szentbeszédében többek közt elmondta, ahogy természetes az, hogy minden ember vágyódik a szép után, s az általunk szeretett személynek mi is a legszebbet adjuk, úgy abban az időben, a gazdag díszítéssel rendelkező templomokat nem a saját dicsőségükre emelték eleink, hanem az Úr dicsőségére, kifejezve ezzel is iránta érzett szeretetüket.
A szentmise után a helyi tárlatvezető irányításával és nagyon gazdag magyarázatával megtekintettük az Altemplomot, a Bazilikát, a Kincstárat, megcsodálva a rengeteg kincset, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb kegytárgyak sokasságát. A műkincsek alaposabb szemlélése rengeteg időt venne igénybe, ami persze ilyen kirándulások esetében nincs, – ezért is nagyon értékes volt a műkincsek és kegytárgyak lényegre törő bemutatása.
A merészebbek felkapaszkodtak a Bazilika tetején található kilátóba, ahonnan gyönyörű rálátás nyílik a Duna párkányi oldalára is.
A Keresztény Egyetem Szent Adalbert éttermében elfogyasztott bőséges ebéd után az ugyancsak nagyon gazdag európai jelentőségi képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkező Keresztény Múzeumot tekintettük meg.
Útban hazafelé jövet pedig megálltunk Bélán, hogy meglátogassuk Borka Iván plébános urat, aki a 2005-től 2007-ig volt Pozsonypüspökin káplán. Barátként fogadott bennünket, elmondta az áthelyezése utáni eseményeket, és bemutatta jelenlegi működési helyének a muzslai plébániának fília templomát. Majd egy Mária énekkel bevezettük a Lorettói litániát, amelyet közösen imádkoztunk el, és az Úr áldásával zárt. Jó érzés volt látni, valamikori hívei volt lelki atyjuk iránti tiszteletét.
Iván atya közreműködésével megtekintettük az újjá varázsolt, nagy kiterjedésű kastélyt, a falu büszkeségét. A kastélyt, amely egy komplexumot alkot a templommal és a hozzá tartozó birtokot, a Csehszlovák állam, a Beneš – dekrétumokra hivatkozva 1945-ben elkobozta és a szocializmus ideje alatt, mindenféle nem megfelelő célra használta, aminek következtében a kastély teljesen lepusztult. A tulajdonos leszármazottjai a restitúcióban sem kapták vissza vagyonukat, de ragaszkodásuk fényes bizonyítéka, hogy romos állapotban lévő elkobzott vagyonukat visszavásárolták, és gyönyörűen felújították. Kiállítási, tanácskozási termekkel, nagy étteremmel, Bor Múzeummal, és Hotel Chateau Béla név alatt öt csillagos, 45 szobával, illetve apartmannal rendelkező üdülő egységként működtetik.
Nem feledkeztek meg arról sem, hogy egy helyiségben képek, eszközök és a kastély egykori műremekei töredékeinek segítségével, bemutassák a kastély romos múltját és átalakulásának folyamatát. A gyönyörűen felújított kastély működtetését, karbantartását, beleértve a saját kertészetet, füvészkertet és szőlészetet – a külföldön élő leszármazottak, a falu lakóira, illetve a környékbeliekre bízták, ezzel biztosítva számukra tisztes megélhetést, amiért nagyon hálásak – tudtuk meg az egyik alkalmazottól.
Megköszönve Iván atyának a fogadtatást, búcsút intve a tájnak fáradtan ugyan, de lelki élményekkel gazdagodva tértünk haza e remekül sikerült kirándulásról.
Takács András, Felvidék.ma
